Athos-hegy
Jeges szél hűti a lázas testet.
Épphogy megérintem,
a kezén, a lábán, a szakrális régióban,
ott marad az ujjlenyomatom.
Só és vér.
Repedezett száj, sárgásfehér váladék,
a szomjúság, az éhség más dimenziói.
Fehér fény, fehér zaj,
örökké nyitott ablakok.
Odakint csend, zavaros sötét.
Behavazott állatok a játszótéren,
üres kosárpálya, benzinkút fényei.
Gépek hangja a fülemben, az agyamban.
Így megyek, drapp szövetkabátban,
a jeges Duna felé, ólomszín ég alatt.
Nyikorgó dokkok,
sirályok teste a páraködben.
Ahogy világosodik, lassan visszatérek önmagamba
és Athos-hegyi szerzetesekre gondolok.
Elgyötört fák, villanyvezetékek,
homlokzatok, botlatókövek,
üres reggeli mozik, bezárt kocsmák.
Súlyos árnyékot vetnek a férfiak, a nők,
ablaktábláknak nyomódó jukkák, páfrányok, aloék.
Katatón virradat, káprázó homály.
Kapualjak hűvös dohszaga.
Egy kerub a tűzfal előtt, vörös pulóverben,
hátát és bal talpát a falnak vetve,
rekedtes hangján dalol,
épülettörmelékek, gerendák és szemét között.
Rouen
Amorf áramlás,
eleven fényfonalak,
a Nap szövetének rostjai.
Felhúzott térdekkel ülök,
a csigalépcső tetején,
hátam a falnak vetve.
Innen nem látok rá a labirintusra.
Lefele kopogó ritmustalan léptek.
Egy fantomszerű fej elúszik,
Pierre et Gilles torzó,
száznyolcvan centi és negyvenöt kiló.
Várlak ott, ahol tudom, nem jöhetsz.
Csigaváz a patakban
Az ember ne térjen vissza a romokhoz,
a szél is visszatér a maga keringéséhez.
Üres árterület, higanytócsák,
víznyomásos foltok, ősmocsarak.
Elharapott napraforgómag.
Pára száll fel
az eső csapdosta lovak hátáról,
testem egész súlyával
belesüppedek a sárba,
felesleges minden akarás.
Egy férfi az ablaktáblák mögött,
Trabantroncs tetején heverő kuvasz,
a pusztulás fokozatai.
A temetőt körbevevő jegenyék,
az ecetfa termésének vöröse,
csigaváz a patakban,
hattyúpár a jégtáblák között.
A tűz nyoma
Benyomom a súlyos tölgyfa kaput,
felfutok a lépcsősoron a félemeletig,
hűvös dohszag, félárnyék.
Az ajtó nyikordulása.
Már nem is én lépek be,
hajópadló süllyed és
emelkedik lépteim alatt.
A hangomat hallom,
nem enyém.
Kétezer éves agyag szatírfej,
kagylóváz egy cianotípián,
gipszből kiöntött kézmozdulat.
A konyhában rohadt articsókák,
preparált bikakoponya,
a kitárt ablakban galambok néma szárnyai.
Bizonytalan súlyosságú sérülések.
Félvadak félvadálmai.
Borítókép: PxHere
