A The Black Aether (TBA) nemcsak egy portál, amely cikkeket, esszéket és recenziókat közöl a weird, illetve a horror műfajaiból H. P. Lovecraft munkásságával a fókuszban, hanem egy magazin, sőt most már egy podcast is hozzátartozik. Évente meghirdetett pályázataival pedig az említett műfajokban alkotó szerzőket segíti megjelenéshez. Mindezek mögött egy ember, Tomasics József áll.
KULTer.hu: Először arra szeretnélek megkérni, hogy mondj pár szót a TBA-jelenségről. Mikor indultak a különböző csatornák, kikkel alapítottátok ezeket, és milyen céllal?
A The Black Aether 2015-ben indult, november elején, a honlappal és a hozzá tartozó Facebook-oldallal. A cél az volt – és még ma is az –, hogy összetartsa a magyarországi lovecraftiánus és weird közösséget, tájékoztasson a napi hírekről, készüljenek cikkek, recenziók, interjúk, és képviselje a közösséget a nemzetközi színtéren is. Azt hiszem, ennyi idő után már mondhatom, hogy ezek kivétel nélkül mind meg is valósultak. Ha jól emlékszem, még az indulás évében, tehát 2015-ben felmerült a Weird Tales mintájára készülő ponyvamagazin elindítása, és a következő év tavaszán meg is jelent az első lapszám.
Rendkívül intenzív időszak volt ez, érdekes és tanulságos, ma már máshogy szervezném ezeket a dolgokat.
Idővel be kellett látni, hogy muszáj egy kiadói profillal rendelkező vállalkozást indítani, amely lefedi a jogi elvárásokat – ez lett 2019-ben a TBA Könyvek, és azóta ehhez a független kiadói projekthez tartoznak a magazinok és egyéb antológiák kiadásának munkálatai. Így, hogy leválasztottuk ezt a részt, a TBA meg tudott maradni nonprofit, online lovecraftiánus magazinnak.
Az elmúlt években a magazinhoz kapcsolódva rengeteg projektet indítottam:
szerveztem véradást, író-olvasó találkozót, egy rakatnyi pályázatot – íróknak és grafikusoknak egyaránt –, szerepjátékos és képregényes projektet. Ezek egy része megmaradt, egy része pedig felmorzsolódott az évek során. Az Aether podcastet például egyszer már elindítottam 2016-ban (vagy 2017-ben), de akkor zsákutcába futott, végül tavaly, egy jobban átgondolt és szervezett koncepcióval indult el újra;
az elmúlt félévben több adás készült, mint anno egy év alatt.
Sokan kérdezték, hogy ezek után megszűnik-e a TBA írott magazinnak lenni. A válasz határozottan nem, azonban a podcastformátum rendkívül jó arra, hogy több szemszögből megvizsgálhassunk és kitárgyalhassunk egy kérdést, amely így nyilvánvalóan szélesebb spektrumban tud rávilágítani bizonyos dolgokra. A podcast elindulásával nyitott a TBA a folk horror felé is (azt hiszem, ismét egyedüliként Magyarországon), nagyon érdekes beszélgetések születtek és fognak még születni a témában.
Mint minden, a TBA is folyamatosan változik, mozgásban van, ahogy változik a közösség, a színtér is.
Ez utóbbi iránya számomra nem annyira szimpatikus, kezd a mainstream felé menni a szcéna, amit én sosem szerettem volna. Mindig is fontosak voltak az emberi kapcsolatok, kis túlzással mindenki ismert mindenkit, de ez mára már kikopott (megjegyzem, ehhez véleményem szerint nagymértékben hozzájárult a fő közösségi platform, a Facebook átalakulása). Ezért is döntöttem úgy közel hat és fél év után, hogy kell egy restart, és a TBA elhagyja a Facebookot, pontosabban a szükségesre minimalizálja a jelenlétét, és a Discord lesz a közösségi platform. Ez egy lassabb folyamat, de március végére lezárult.
KULTer.hu: A TBA, ahogy mondod is, többféle médiumon képviselteti magát. A pandémiához kötődő lezárások alatt még YouTube-csatorna is indult Shoggoth TV néven. Nagyon szimpatikus, hogy a TBA-podcast is sokféle médiummal foglalkozik: képregények, filmek, novelláskötetek. Milyen témák várhatók idén, ha kíváncsiskodhatok egy kicsit?
Mindenképpen visszatérek a forráshoz, ahogy említettem, ez egy amolyan restart lesz, de a tematikán ez persze nem fog változtatni.
Továbbra is a lovecrafti rémirodalom és a weird irodalom a fő csapásvonal,
ehhez társult még a folk horror, bár ez utóbbi még nagyon az útja elején jár, és egyelőre a podcastekben foglalkozunk vele. Többször említettem már, hogy van egy hosszú listám, melyen olyan projektek szerepelnek, amelyeket előbb vagy utóbb, de meg fogok valósítani – ráadásul ez a lista egyre csak bővül, hiszen naponta fut bele az ember olyan kreatív, újító ötletekbe, amelyek mellett nem tud elmenni. Azonban ezt a listát most betettem a fiókba – persze csak karnyújtásnyira, hogy bármikor elérjem –, mert rendezni kell a soraimat. Az elmúlt egy év, különböző okok miatt, nagyjából úgy, ahogy volt, kiesett az életemből.
Át kellett gondolnom pár dolgot, mi az, amire még képes vagyok, mi az, amihez még érzek magamban erőt.
Az embernek szüksége van kapaszkodókra az életében, és ha ezek nincsenek meg, akkor vagy elhagyja, feladja azt, amit addig csinált, amiért dolgozott, vagy megrázza magát, és új erőre kap, újra megtalálja azokat a számára fontos pontokat, amelyek elindították az útján. Az utóbbi megoldást választottam. Természetesen a TBA-honlap továbbra is egy központi felület lesz, ahova érkeznek majd a cikkek és recenziók (nemrég volt egy nagytakarítás, karbantartás az oldalon). Van pár témakör, amit szeretnék részletesebben is kitárgyalni H. P. Lovecrafttal és a weird irodalommal kapcsolatban, és a folk horror is szépen lassan felfedi majd magát. Emellett a fő médium a podcast lesz, amit nagyon szeretek csinálni, nem is gondoltam volna, hogy ennyire szórakoztató ez a formátum. A podcastben tartjuk a tematikát, erős a lovecrafti vonal és a folk horror.
Érkezni fognak populárisabb témák is,
de persze maradunk a weird keretein belül… Na jó, lehet, hogy lesz horror is, hiszen ha jól tudom, nincs más hazai horror podcast. Természetesen idén is van TBA novellapályázat, amely a Maleficarvm, avagy boszorkánykultuszok a Cthulhu-mítoszban címet és tematikát kapta. A pályázat elindult, több olyan cikk is meg fog jelenni a honlapon, amelyek segítséget fognak adni a novellapályázathoz a téma, illetve maga az írás, az „írói lét” tekintetében.
Hasznos tanácsokat próbálok összegyűjteni, segítve a szárnyaikat bontogató szerzőket
– ehhez kapcsolódik, hogy idén elindul az Atramentum Librarium is, a TBA zártkörű író-olvasó köre. Meg kell említenem a TBA Könyvek részéről a kiadványokat. Azt hiszem, egyedülálló kiadói tervet sikerült összeállítani idén.
KULTer.hu: Hogyan lehet csatlakozni az Atramentum Librariumhoz, ha az olvasók közül valaki kedvet kapna?
Még nem forrt ki teljesen, hogyan tudnak az érdeklődők csatlakozni. Első körben mindenképpen olyan szerzőket fogok meghívni, akikkel már dolgoztam együtt a TBA magazinokban – és persze kedvük is van hozzá –, hiszen ki kell próbálnunk, működik-e ez az egész. Ez nem íróképző, nem írósuli lesz, írásoktatásra és hasonló képzésre nem is mernék vállalkozni, nem az én kompetenciám. A lényeg a közös gyakorlás, az alkotás, a fejlődés. Több szerzőn is látom, hogy pályázatról pályázatra él, a köztes időszakot pedig üresjáratban hagyja.
Az Atramentum Librarium pont arra lesz alkalmas, hogy ezeket az időszakokat kitöltse, inspirációt adjon, vagy mondjuk úgy, egy kis noszogatást.
Mivel a TBA a lovecrafti és weird irodalom (leginkább a klasszikus weird) elkötelezettje, nyilván csak annak érdemes gondolkodnia a csatlakozáson, aki ugyanúgy szereti ezeket, és hajlandó ezzel foglalkozni – egy fantasy vagy sci-fi író nem biztos, hogy megtalálná a számítását ebben a körben.
Valószínűleg lesz lehetőség csatlakozni ajánláson vagy referencián keresztül is, de egyelőre ezzel kapcsolatban nem tudok mit mondani. Hiszen látni kell, működik-e, illetve hogy mekkora az a létszám, amitől még nem esnek szét a diskurzusok, játékok. Semmiképpen nem egy elitista titkos szekta lesz ez, előbb-utóbb megtalálom a módját, hogy úgymond külsős érdeklődők is csatlakozhassanak.
Viszont azt már megtanultam, hogy fel kell állítani a határokat, és csak kis lépésekben szabad haladni,
mert nagyon hirtelen tud káoszba fordulni egy projekt, ha az ember elkalkulálja magát. Nagy Viktória és Sütő Fanni már készítik azokat a feladatsorokat, gyakorlatokat, amelyeken majd végigmegyünk, illetve tanácsot kértünk olyan elismert hazai szerzőktől, akiknek a hozzáértésére és véleményére nagyban adunk, illetve van tapasztalatuk hasonló területen.
KULTer.hu: A podcastek témáját közösen választjátok ki a csapattal, vagy te szemezgetsz az előbb említett listáról?
Alapvetően van egy tematikus sorrend, de az aktuális vagy a soron következő adás témáját nagyban befolyásolja, hogy ki és mikor ér rá – a szervezés a legnehezebb egyébként ebben a mókában.
Mindannyian család, munka és egyéb elfoglaltságok, kötelezettségek mellett szakítunk időt a beszélgetésekre,
és egy olyan felvételt megszervezni, amelyben mondjuk négyen veszünk részt, nem egyszerű. Rengeteg témaötletet dobtunk össze, illetve rendszerint a beszélgetések alatt is felmerülnek újak, hogy ezt és ezt is ki lehetne még tárgyalni – a Lovecraft politikai nézeteit tárgyaló beszélgetés alatt merült fel például, hogy legyen egy adás a New Yorkban töltött éveiről. Így rendszerint becsúszik egy-egy olyan téma, amely nem volt előre betervezve, de van egy menetrend, amelyet előre felállítottunk.
A folk horror tekintetében tartjuk a kronológiai sorrendet, hogy bemutassuk azokat a filmeket, amelyek alapkövei a zsánernek.
Megvolt az ősklasszikus triumvirátus (The Wicker Man, The Blood on Satan’s Claw, Witchfinder General), most jönnek majd a modern alkotások, mint a The VVitch és a Midsommar.
A lovecrafti és weird vonalon pedig ugyancsak van egy óriási halmaz, amelyből válogatni lehet. Bár az elmúlt években több irányból tárgyaltuk Lovecraft életét és munkásságát cikkekben, rövidebb-hosszabb esszékben, még mindig rengeteg olyan téma van, amelyről érdemes és kell is beszélni.
Olyan témákat válogattunk össze, amelyekről eddig a hazai színtéren nem esett szó.
Fogunk beszélgetni Lovecraft és a tudomány kapcsolatáról, utazásairól, házasságáról, az amatörizmusban betöltött szerepéről, a Cthulhu-mítosz útjáról és magáról a weird irodalomról is. Lesz egy 4-5 részes sorozat Clark Ashton Smith művészetéről, életéről is.
A podcastfelvételeket én szervezem össze, és bár mindig próbálok tartani egy sorrendet, úgy alakítom a beszélgetés témáját, hogy az alkalmazkodjon a beszélgetésben résztvevőkhöz.
Jön az Aether Mini is, ami az Aether kistestvére. Az Aetherben mindig többen vagyunk, meghívott vendégekkel beszélgetünk egy adott témáról, az Aether Miniben azonban én fogok beszélgetni egy vendéggel egy adott projektről és magáról a vendégről. Ezek amolyan portrészerű beszélgetések lesznek – az Aether inkább kibeszélő jellegű, ahol több ember véleménye hangzik el egy adott témában, az Aether Mini pedig interjújellegű beszélgetés lesz. Három felkérést már el is fogadtak a meghívott vendégek, és már meg is érkezett az első adás.
KULTer.hu: Úgy látom, az előző évben már kialakult egy fix csapata a podcastnek, idén is együtt folytatjátok a beszélgetéseket? Bemutatod, kérlek, az állandó résztvevőket?
Bár a járulékos feladatokat én csinálom – szervezés, vágás stb. –, a podcastek témáját nem egyedül találom ki. Az egész a folk horror vonallal indult, amelynek Sütő Fanni, Fekete I. Alfonz, Kovács Rezsuk Dániel és Szabó Zoltán (Zoo_Lee) a magja. A lovecrafti és weird vonalon az első adások Molnár Andrással, Pető Zoltánnal és Somogyi Gáborral készültek, ők rendszeres tagjai ezeknek a beszélgetéseknek. Aztán idővel majd nyilván lesznek közös beszélgetések, hiszen valójában mindenki kompetens mind a két témakörben. Ők mind nagyon fontos tagjai a podcastnek, mindig hoznak, kitalálnak valami újat, valami frisset, ami addig még nem volt.
Rendszerint próbálok beszervezni vendége(ke)t is a beszélgetésekbe, minél több oldalról közelítünk meg egy témát, annál érdekesebb tud lenni a podcast.
Azért megesik, hogy győzködnöm kell a vendégeket, mert ódzkodnak a formátumtól, de a végére mindenki megtalálj a hangját,
és amikor megkérdezem, hogy legközelebb is elfogadja-e a meghívást, a válasz mindig egy határozott igen.
KULTer.hu: Miért döntöttél úgy, hogy végül podcastet is indítasz?
Mindig keresem az utat, mivel tud fejlődni a TBA, mi az, ami még valami pluszt tud adni hozzá, és bár bizonyos dolgokban vaskalapos ódondász tudok lenni, soha nem állok a fejlődés útjába. A podcast pedig egy olyan formátum, ami ma már rendkívül elterjedt – kicsit érzem is, hogy lemaradtam vele –, érdekes, izgalmas és jelentős közösségépítő ereje van. Egy podcastadás körülbelül egy órás, azonban a beszélgetések gyakran több mint két, két és fél órán át tartanak, mert egészen egyszerűen jól érezzük magunkat, beszélgetünk. Nagy titkot nem árulok el vele, hogy közben még sörözni is szoktunk, rendszerint ott folytatjuk, ahol a felvételkor abbahagytuk. A közvetlen emberi kapcsolatok nem csak a koronavírus miatt szűntek meg szinte teljesen az elmúlt években, ez a folyamat sokkal régebben elindult már.
Bár egy podcastbeszélgetés nem helyettesítheti a személyes találkozást, mindenképpen erősíti és felpezsdíti a kapcsolatokat –
és ez nemcsak a beszélgetésben résztvevőkre vonatkozik, hanem a hallgatókra is.
Ugyanakkor, ahogy említettem, a podcast nem fogja tudni kiváltani a cikkeket, recenziókat, beleolvasókat, hiszen ezeknek fontos szerepük van, továbbra is a TBA részei lesznek.
KULTer.hu: Gondolom rengeteg költsége van a TBA különböző médiumainak. Miből tartod fönn a TBA-t?
Nos, igen, ez egyre inkább égető kérdés. A TBA egy nonprofit és önköltségen működő projekt. Minden forintot, dollárt, eurót, amit a TBA-ra fordítok, azt saját zsebből finanszírozom, és ebbe sok minden beletartozik a VPS tárhely bérlésétől kezdve a SoundCloud podcast felületen át az egyéb járulékos költségekig.
Ez ma már nem az az összeg, amit félre tud tenni az ember, ha nem megy el egyszer sörözni, vagy ha kihagy egy hétvégi bulit
(amúgy sem szoktam), és ezt egy emberként finanszírozni egyre nehezebb. Nyilvánvalóan, akik közreműködnek valamilyen módon a TBA életében – cikkek, rovatok, podcast, grafika stb. –, ők a saját tudásukon és ráfordított idejükön túl anyagilag nem járulhatnak hozzá a TBA működéséhez. Volt erre szándék, de elvi kérdés, hogy ezt nem fogadtam el. Nagyon fontos a közösség, az olvasók, a hallgatók támogatása a fejlődés, bizonyos pontokon túl pedig már a működés érdekében is. Ezért indítottam el a Grimoire-t, a TBA támogatói oldalát, ahol mindenki saját lehetőségeihez mérten támogatni tudja a projekteket. Minden forint, dollár és euró számít.
A fotók forrása Tomasics József archívuma.
