Hegyi Dóri, azaz Ohnody nemrég jelentette meg második albumát, amellyel az énekes-dalszerzői alkotás felé vette az irányt. De vajon hogyan működik ez a koncepció Ohnody eddig megismert, jellegzetes stílusában, merre mozdultak a lírai szövegek, és fenntartható-e ebben a formában a dalok szélsőséges változatossága?
A hazai popzene egyik legegyedibb hangja, az Ohnody néven alkotó Hegyi Dóri legutoljára két évvel ezelőtt jelentkezett Egy Igaz Szerelem című nagylemezével. A szemfüles hallgatóknak már akkor sem kellett különösebben bemutatni a dalszerzőnőt, akinek neve addigra már számtalan projektben szembeköszönt, 2018-as debütáló EP-jén pedig angol nyelvű dalaival ágyazott meg első albumának. Az Egy Igaz Szerelem megmutatta, hogy
a műfaji értelemben vett popzenében bizony van kreatív kraft
– még ha ezt magyar berkekben hajlamosak is vagyunk elfelejteni –, noha a teljes közeg vérfrissítése még azóta is várat magára.
Mindenesetre Ohnody 2020-ban a jól ismert szerelmi tematikából kipréselt egy, a kísérletező kedv vezérelte eklektikus artpop-lemezt, amellyel
a műfajban megszokottól jóval feszesebb és komolyabb irányvonalat választott:
popos keret, de összetettebb struktúrák, költői szövegekkel karöltve, mindössze hét dalban. Mint utólag kiderült, az album rövidre szabása kifizetődő volt, mivel ennek nyomán mindegyik dalnak megvannak a sajátos markáns jegyei, amelyeket Hegyi Dóri technikás, néhol egészen éteri énekszólamai fűznek össze.
Az idén megjelent folytatás a Sietünk meghalni címet kapta, amin Ohnody továbbörökítette ezt az alkotói attitűdöt. A dalsort újfent nem eresztette bő lére, összesen 8 szám kapott helyet az albumon, ezúttal azonban összességében egységesebb szerzeményekkel találkozhatunk – ebből adódik, hogy a Sietünk meghalni
sokkal inkább értelmezhető az énekes-dalszerzői keretrendszerben,
mint Dóri ezt megelőző anyagai. Ez persze nem azt jelenti, hogy előkapta a rég porosodó akusztikus gitárját, esetleg bús zongoradallamok fölött mereng az élet nagy dolgain. (Amivel természetesen semmi baj sem lenne, mert ebből a dalszerzői attitűdből is bőséggel születnek decens művek.) Ez a vonás inkább abban nyilvánul meg, hogy az előző lemezhez képest a dalok kevéssé keltenek kollázshatást, ez pedig nagyobb teret enged a szövegszintű alaptematikán túl az egész kompozíción végigérő történetmesélésnek.
Teljesen kidolgozott, előtérbe helyezett narratívát ugyanakkor ne keressünk, mivel Ohnody eléggé szabad szellemű értelmezését adja a singer-songwriter jellegű alkotói megfontolásoknak.
A lírai megformáltságú szövegek ezúttal jobban el mernek rugaszkodni a szerelmes dalok örökérvényű tárgykörétől,
a gondolati mag azonban továbbra is e köré épül. Ettől függetlenül a Sietünk meghalni koherenciája a zeneiségben keresendő. Az előbbiekben fellebbentett viszonylagos egységesség, amely az előző nagylemezen háttérbe szorult, itt utat enged annak, hogy Dóri egy jól kigondolt zenei kiindulópontból egyenletesen jusson el a záró Hideg 2 hiphopos nyugvópontjáig. Ez az ív, amelyet kisebb részben a továbbra is kísérletező artpop, nagyobb részben a kortárs felhangokkal teletűzdelt R&B keretez, utólag visszanézve nagyon hiányzott a két évvel ezelőtti dalsorból.
A Sietünk meghalni későbbi szerepe Hegyi Dóri életművében kétféleképpen alakulhat. A pesszimista olvasat szerint a legközelebbi lemez tematikailag újfent megmarad a szerelemnél, zeneileg pedig épp csak leheletnyi előremozdulás történik majd, pont annyi, amennyi egyébként minimálisan elvárható egy 2-3 éves szerzői ciklusban. Ennek mentén ez a lemez a kezdő lépés lehet egy biztonságos, kevéssé bevállalós, de kiegyensúlyozottságában is jó dalokkal kecsegtető alkotói életút felé. Az optimista előrejelzés – amely felé személy szerint jobban hajlok – viszont az, hogy Dóri ezzel az albummal
egy grandiózus és sokrétegű énekes-dalszerzői koncepciólemez felé kacsintgat,
és az ehhez szükséges tartalmi egyensúlyt keresi a csapongó eklektika és a koherencia között a Sietünk meghalni dalaiban. Ha ez utóbbi áll fent, akkor bizony kapaszkodhatunk, ugyanis Ohnody kreativitását elnézve egy átütő erejű poplemez kerekedhet ki belőle, amelyhez az idei album szolgáltathatja az átmenetet az extravagáns, de nem nagy egészben gondolkozó dalszerzésből.
Ohnody: Sietünk meghalni, Théque, 2022.
A fotókat Ornella Mari készítette.
