Az élete nagy részét szülővárosában, Debrecenben eltöltő festőművész, Józsa János (1936–2016) számtalan művét szentelte Bartók Béla zeneszerző emlékének, s úgy általában véve munkássága meghatározó részét a zenének. A kapcsolódó opuszok különböző műfajokban és különböző technikával készültek.
Honnan eredt Józsa zene iránti vonzalma? A budapesti művészeti gimnáziumban barátkozott össze Janáky Istvánnal, a főváros főépítészének fiával, aki nagy zenerajongó volt. Magával cipelte a debreceni fiút a hangversenyekre, aki ekkor szerette meg Bartók műveit is. A zeneszerzőről, témáiról, lelki kisugárzásáról, szellemiségéről a látvány útján kap a néző benyomásokat.
Az időben terjedő zene a képzőművészeti térben hat érzékeinkre.
A Bartók-inspirálta munkákból a Józsa-kiállításon is többet láthatunk. A huszadik század meghatározó zeneszerzője népzenekutatóként is jelentős hagyatékot testált az utókorra. Kelet-európai, észak-afrikai és török forrásokból dolgozott, utazásai közben érdeklődött az egzotikus skálák és hangnemek iránt. Ezeket a motívumokat beépítette munkásságába, tehát mondhatjuk, világzenét komponált. Bartók a dallamkincset tüzetesen analizálta, majd az alkotóelemekből újra felépítette. Józsa Jánosra is jellemző volt ez az alkotómódszer.
Felfoghatjuk ezt komoly játékosságnak, a homo faber sokszor váratlanul tört elő a festőből.
A zene mellett a női szépség megragadása jellemzi leginkább életművét, gyakran volt modellje felesége is.
A Bartók-művek – A csodálatos mandarin, a Cantata Profana, A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára – világa és a zenész portréja sokszor mozaikszerű, zenére utaló kompozíciók keretében jelennek meg. Józsa remek rajztudása nem modoros, hiszen birtokában volt a modern formavilág eszköztárának, amelyet ő is bővített rajzi leleményeivel. Például az arc felismerhetőségének egyedi, sajátos megrajzolásával intellektuális, lelki többletet nyújtó kifejezésével.
Műveiben az erő és a finomság erősíti egymást.
Összerak és dekonstruál. Mozaikszerű történetei ikonszerűek, filmként peregnek le szemünk előtt. Gyakran erőteljes szerkezet tartja egyben a műveket, amelyeket érzékeny barokkos/szecessziós formajáték ölel körül, oldva a képek konstruktív szigorát. Ezt a teremtő állapotot intellektuális kontroll tartotta kordában, amely gazdag műveltségből eredő holisztikus művek születéséhez vezetett.
Józsa a műfajok és technikák széles repertoárját uralta, ezért is frissek alkotásai. Nem ragadt bele a mindennapi rutinba, hiszen a fametszet vagy rézkarc, a rekeszzománc vagy olajkép egészen más mozdulatsoron és technikai fogásokon jut el kész állapotába. Bár
művei gyönyörködtetnek, emellett a fogalmi művészet kategóriájába tartoznak, értelmeznek, állást foglalnak.
Művei megértéséhez a történelem, a művészetek vagy a mitológia ismerete nélkülözhetetlen. Józsa János sok ezer hátrahagyott műve között még a tenyérnyi vázlatok is érvényesek. Makacsul járta saját útját, a minőség rovására soha nem tett engedményeket. Szenvedéllyel alkotott, és ez a belső izzás, mint egy robbanás előtti atomreaktor, olyan hevülettel járta át, amelyet csak a sok évtizedes tapasztalat tudott csillapítani.
„A zene harmónia” – írta Platón. Józsa munkásságának meghatározó vonulata a ritmus-dallam-harmónia triádjától kísérve karrakteres életművet teremtett, ő maga pedig közelebb került a végtelenhez. Hat éve „minden Egész eltörött”. Józsa János felült Kháron ladikjára, és egy másik dimenzióba költözött. Reméljük, ott is metsz, marat, festéket kever, rajzol. A csend veszi körül.
Józsa János Bartók Béla tiszteletére című kiállítása a debreceni DEMKI Józsai Közösségi Házban látható 2022. április 21. és május 8. között.
A fotókat Sántha Antal készítette.
