Az életben nincsenek algoritmusok, vagy ha vannak is, akkor azokat ütik a véletlenek. A Heavy Brainsre sem egy facebookos, felgördülő koncerteseményen keresztül találtam rá, nem is dobta fel a Spotify, és nem tette be lejátszásra egy társasjátékparty közben egyik barátom sem. Sokkal prózaibb a megismerkedésem velük.
Amikor egy éjszakai iszogatás után hazaérve, a liftből kiszállva összefutottam egy sráccal a liftajtó előtt, aki épp várta, hogy beengedjék a szomszédos folyosó rácsos ajtaján – ami amúgy mindig nyitva van és csupán mentális defenzívával bír –, ekkor történt meg az a bizonyos véletlen. Megcsörrent a várakozó fiú telefonja. Vicces, mert az én telefonomnak is ugyanaz a bugyuta midis csengőhangokra hajazó dallama van. Ezt megjegyezve indult el egy rövid beszélgetés és kiforogta magát a téma, hogy ő a Heavy Brains billentyűse, hallgassam meg őket. Napokkal később eszembe jutott a találkozás, amikor készültem a szoc-digitális buborékomon túli világomat felfrissíteni. Rákerestem a zenekarra, és
nem mondom, hogy első hallgatásra, de másodikra már tetszett, amit duruzsolt a fejhallgatóm.
Így az már nem volt számomra véletlen, amikor szembejött a nevük a Made in Debrecen minifesztivált hirdető plakáton. Nem volt kérdés, hogy felkerülnek a meghallgatandók listájára a fesztivál során. De mielőtt belecsapnánk a koncerten elhangzott dalok elemzésébe, kezdjük az elejét a végével. A koncert után a srácok pár kérdésemre válaszoltak, és ebből írtam egy summázatot. Engem főleg az izgatott, hogy ilyen fiatalon (a zenekar átlagéletkora 22 év) miként alkotnak zenét, mégpedig jó zenét ezek a srácok.
„Lehet egy zenekar megalakulásának az alapja egy gyerekkori barátság, amiben ennek a két barátnak a közös vágya az élet fondorlatossága útján vált valóra. Erősen különböző, egyenként is szilárd egyéniségek, de ha elkezdenek együtt zenélni, akkor egy meditatív állapotban egybe csiszolódnak” – mesélte Balázs és Bence. Majd Szabi átvette a szót: „Ott megszűnik az Én vagy a Te, ott már csak a Mi van. A zene felülír mindent! A barátság az alapja a zenélésnek, aminek további nélkülözhetetlen eleme a hasonló humor, az egymás közötti jó kommunikáció és a kompromisszumkészség is. De ha nem lenne zene, akkor is jó barátok lennénk.”
A zenekar 2017-ben alakult Dávid Balázzsal (gitár, ének), Timbusz Bencével (basszusgitár, vokál) és Markos Zoltánnal (dob) Debrecenben, Heavy Brains néven. A későbbiekben hozzájuk csatlakozott Becsky Pál (szólógitár, vokál) és Fodor Szabolcs (billentyű, csörgő).
A 2020-as A Dalból a versenyszabályok megsértése miatt (már korábban feltöltötték a számukat a YouTube-ra) kizárták az Emlékszel című dallal induló zenekart. A 2021-ben az Öröme a zene! tehetségkutató döntősei voltak. Ugyanezen évben pedig a Fülesbagoly tehetségkutató győztesei. Szintén ebban az évben debütált a Strapped Wings című lemezük is.
Nem titkolt céljuk, hogy betörjenek a magyar zenei élet vérkeringésébe, és hatalmas bulikat csapjanak.
Stílusában az együttes a hard rock és az indie rockzene közé sorolja be magát. Arra a kérdésre, hogy milyen zenei gyökereik vannak, miből táplálkoznak, a következő gondolatokat osztották meg velem. Zoli: „a zenei ízlés terén hasonló gyökerekből táplálkozunk, habár a hétköznapi zenei fogyasztásunkat tekintve már eltérőbb műfajok kerülnek terítékre, az alternatív rockzenétől a metál különböző ágaiig.” Pali egyetértő bólogatással hozta saját példáját, mivel ő például az Avenged Sevenfoldot és a Guns N’ Rosest mondaná kiinduló pontnak, nem titkolva azt sem, hogy ettől a két együttestől fülelte le a legtöbb témát, mind riff-, mind dallamvezetés-ügyileg, amit a saját stílusával ötvözve hallhatóvá tesz a Heavy Brains gitárline-jaiban.
Arra, hogy mégis milyen csatlakozási pontjuk van a közös zenei utakon, nem tudtak egzakt választ adni a srácok. „Alapvetően folyamatosan kóstolgatunk újabb és újabb »szezonális« zenekarokat, stílusokat. Olyan is van, hogy
valamelyik zenekar számát az egyikünk bedobja a közösbe, és arra mindannyian ráflesselünk.
Sokszor válik az ilyen zene mindannyiunk kedvencévé az idők során. Ilyen együttes például a Royal Blood” – fejtette ki Szabi.
Miként jöhet létre egy közös alkotás? „A közös alkotást még szintén elősegíti a próbákon az, hogy hangszeres tudásban egy szinten vagyunk. Így egymásnak szárnyakat adva húzzuk feljebb és feljebb egymást” – summázta Szabi és Bence.
A zenekar szerint a Roncsbárban március 26-án adott koncertjük volt az eddigiek közül a legeuforikusabb. Szó mi szó, „mágikus” erővel játszottak, hibát nem tudnék találni benne, na jó, a szóló néha sietett egy kicsit és lehet a backline nem volt mindig jól lefülelhető, de alapvetően egy energikus és zeneileg minőségi koncertet adtak a fiúk.
A továbbiakban a koncerten 20 percben elhangzott négy daluk elemzését mutatom be, amiből két dal (Emlékszel, Szinkópa) a Strapped Wings albumon hallható, ami teljes volumenében a Youtube-on és Spotify-on is elérhető, a zenekar többi dalával együtt.
Szinkópa
A Szinkópa erőssége a lendületes húzása. A tempós dalban nyomokban egy kicsi funky feelingű ritmusgitár is felfedezhető. Ami a személyes kedvencem, hogy vastagon meg van kenve basszussal. Szerkezetileg klasszikus bulizene-felépítésű, nincs túlcifrázva, ízes szólóval bolondítva, verze-refrén-verze-refrén. Nagyon egybe van pattintva ez a szám, az biztos. Külön pacsi a srácoknak a dal címe és szövege közötti ironikus kapcsolat miatt.
Ajánlani tudom: fesztiválok első soros őrjöngéséhez, frissítő IPA-hoz vagy 2/1-es rosé fröccs mellé.
Hamuban
Bevallom őszintén, zeneileg ez a dal a kedvencem, szövegvilágában is mást nyújt – elvontabb –, mint a zenekar repertoárjában hallható dalok. Számomra ebben a számban kumulálódik a zenekar jellegzetes dallamvezetési stílusa és alkotói változatossága. A szám egy feszes ’90-es évek végi popos party hangulatát idéző szintetizátoros hangzással köszön be, de behúznak a srácok a csőbe, mert valójában ez egy lírai dal! Ezt mi sem prezentálja jobban annál, mint hogy a szerzemény telis-tele van finomabbnál finomabb hangszeres színezésekkel és zenei megoldásokkal.
A Hamuban erőssége a dallamvezetés és a szerkezetfelépítés szoros kapcsolata.
Mindvégig e két ellenpólusnak a játéka adja a dal feszültségét. A szám elején az introszerű pattogós bulis szintit – ami végül az átkötések összetartó betonja lesz – becsületesen öleli körbe a többi hangszer játéka, majd a melódia fordulatot vesz, átvált a lírai verze részhez, és a még líraibb refrénhez. A verzénél minden hangszer egy közös takkra megszelídül: csilingelő billentyű lép a „partykürt” helyére, amit az érzéki dallamot duruzsoló basszus bandukolása tesz igazán lággyá, a ritmusgitár akkordbontásban virágzik, a szólógitáros simogatva bele-belepenget.
Így váltakozik a két fentebb említett ellenpólus játéka, hangulatában hol felemel, hol a mélybe húz, és hatalmas energiával sodor magával mindkét irányba. A Hamuban refrénjében ismét egy újabb szín jelenik meg, amikor a két ellenpólus játékának egy további hangulatát mutatja be.
Egy vastagabb és mélyebb hangzású ritmusgitár-játékra egy magasabb hangnemű ének érkezik.
Itt az énekhang felkúszik a szférákba, a hangszerek szenvedélyes ritmusban összeforrnak, és mindez nem engedi el az eddig felgyülemlett feszültségét a dalnak, sőt tovább fokozza azt. Nem hagyhatjuk említés nélkül a frappáns groove-os dobalapot sem – amit magabiztosan hoz mindvégig a dobos –, és amiből ízléses apró díszítések is kihallhatók, ezzel téve még izgalmasabbá a zenei szerzeményt. És jön, aminek egy jó dalban jönnie kell: a zenei kompozíció csúcspontja. Ez az a része a dalnak, amikor elkezdnek az atomi részecskék egy magasabb rezgésszinten zsizsegni, és a dallam bekúszik a bőr alá. A hangszerek szenvedélyes ritmusban összeforrva emelnek fel, és ekkor érkezik okosan egy laza gitárszóló. Majd ismét jön a partyszinti-hangzás, ami most nem a felhajtó erőt képviseli, hanem a zuhanásban átélt tébolyt. Majd a dal vége a földhöz csap.
Ajánlani tudom: leengedett ablakos kocsikázásokhoz egy fülledt nyári éjszakán vagy tóparti sátras szexhez.
P.S.: Ja, és ez az a nóta, amihez a srácok első videóklipje készült!
Egymás Holdjai
A dal interpretációja: zaklatottság és szétszakadás a szinapszisok között. Az emésztetlenül kiköpött fájdalom. Kulcsszavak a dalhoz: frivol-kozmikus szintijáték, szenvedélyes ének és szöveg, feszes gitárszólamok, középtempós, változatos dobtémák, és az őrületbe futó basszusszólam. A feszültségváltásokat még jobban megdobja az instrumentális dalrészlet, ami csúcsra járatja az egészet.
Hamisíthatatlan rockballada, nem megszokott módon tálalva.
Ajánlani tudom: szerelmi bánatos éjszakai bolyongáshoz némi whiskyszódával leöblítve.
Emlékszel
Az Emlékszel egy igazi könnyed gitárpopzene, ötletes, populáris szöveg- és ritmusvilággal. A refrénben a kórus (dúdoló) hangzása is ad egy lazaságot a dalnak, amit továbbvisz a gitárszóló dögös és egyben könnyed stílusa. Összességében inkább a dal találó szövegvilága viszi el a hátán a dalt.
Ajánlani tudom: A Dal tehetségkutató döntős dalának.
Dark side:
Számomra mindig kérdés egy újonnan induló zenekarnál, hogy vajon tudják-e az addig nyújtott színvonalat hozni, és képesek-e az újításokra zenei téren, és nem csak a bevált sikert hozó sémákat viszik tovább, önmagukat ismételve. A Heavy Brainsnél ezen a téren szerintem a szövegvilág sántít. A dalokban sok tekintetben frappáns, avagy elvontan megírt sorok kerülnek terítékre, más dalokban pedig némi képzavart rejtő szövegvilág fedezhető fel.
Túlsúlyban vannak inkább a könnyedebb és eredetien megírt sorok,
mint a mélyen szántó, avagy elvontabb (Hamuban) hangvételűek. Ami nem gond természetesen, csak kérdés, meddig tudnak hitelesen hangzani a későbbiekben a zenekar dalai. Apróbb dolog, hogy az énekhangban is véltem felfedezni némi bizonytalanságot, ami egyáltalán nem bántó, és természetesen továbbképezhető.
Bright side:
Színes és változatos dalokat produkálnak a srácok. Nem tipikus rétegzene, de sok különböző ízléshatár mezsgyéjén lavíroznak, ezáltal a zenéjük széles közönség elé tárható. A billentyűs érkezésével ráadásul új távlatok nyíltak előttük. Addig is lendületes zenét csiholtak, ami teljesen megállta a helyét, viszont sokat dob a hangzáson Szabi játéka. Összességében számomra üdítő zenekar a Heavy Brains a debreceni zenei palettán.
A Heavy Brains legközelebb június 30-án koncertezik a budapesti Manyiban, a Litta társaságában.
A borítófotót Szőllősi Bence készítette.