A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) több éve tartó irodalmi szimpózium-sorozatának utolsó felvonásaként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mutattak rá élet és irodalom kapcsolódási pontjaira. Június 17-én Szendrőn, 18-án pedig Aggteleken vártak minden kultúra iránt érdeklődőt: a tudományos előadásokat barlangjárás, a felolvasásokat tájházlátogatás egészítette ki.
Az indulásra kijelölt péntek reggelen én késtem el egyedül. Pedig nem szoktam. Komolyan. Csak kicsit alábecsültem az irodalomtörténészek precizitását. Fél kilenc után egy perccel már csörgött is a telefonom: Pataki Viktor, a FISZ társelnöke érdeklődött, merre járok. Öt-tíz perc, és ott vagyok, mondtam neki. Amikor megérkeztem a Mexikói úti emblematikus parkolóba, Mészáros Márton, Kovács András Ferenc írásművészetének szakértője, aki egyébként a sofőrünk is volt borsodi kulturális turnénkon, megnyugtatott, semmi baj, csak hét percet késtem. Útitársainkkal, Móricz Zsigmond monográfusával, Szilágyi Zsófiával, valamint két fiatal irodalmárral, Bálint Bernadettel és Vincze Richárddal nyomban beszálltunk az autóba, és el is indultunk a pénteki célállomás, Szendrő felé.
A szimpózium helyszínére így is időben megérkeztünk, ebből adódóan a szakmai programok előtt bőven jutott időnk a szállás elfoglalására és az ebédre. A rendezvény főszervezőjével, Korpa Tamás költővel kiegészülve pedig még a város süteményét, a Szendrő-szeletet is megkóstoltuk, autentikusan indítva a délutánt. Első hivatalos programunk a VÉGre VÁR fejlesztési projekt keretében létesült Vártörténeti Látogatóközpont, ezen belül a vártörténeti kiállítás megtekintése volt, ahol
korabeli források, rekonstrukciós animációk és profi makettek segítségével meséltek a település történelméről.
Szendrő különböző korokban épült várairól egy rövid, de annál tartalmasabb dokumentumfilmet is megnéztünk.
A következő programpont már a pénteki szimpózium témáját készítette elő, Balákné Nagy Marianna vezetésével ugyanis az Újvilágba kivándorló szendrőiek történeteit bemutató Amerikás házat tekintettük meg. A klasszikus parasztház elosztású régi Pedellus házban elkülönítve mutatják be a XIX. század utolsó évtizedeitől Amerikába elszármazottak anyaországi tárgyait, ruháit; valamint a tengerentúlról visszahozott hivatalos dokumentumokat, szuveníreket, fényképeket, korabeli divatos viseleteket.
Az Amerikás ház megtekintése közben nemcsak a programra érkező vendégek, hanem az esőfelhők is megszaporodtak,
így amíg mi a kiállítással voltunk elfoglalva, kint leszakadt az ég.
Kissé megázva, a futás révén viszont valamelyest felfrissülve értünk a Közösségi Házhoz, ahol Szaniszló János polgármester köszöntötte a jelenlévőket, ezt követően pedig Korpa Tamás nyitotta meg a szimpóziumot. Hadobás Sándor történész, múzeumigazgató a Bódva-völgy Amerikába kivándorló lakóiról beszélt. Az általános bevezetőt követően három konkrét élettörténet bemutatásával szemléltette azokat a lehetőségeket és problémákat, amelyek az Újvilágban szerencsét próbáló honfitársainkat várták a XIX. század utolsó harmadától. A kor Amerika-élményét egy tragikus végkifejletű, egy átlagosnak mondható és egy sikersztoriként értelmezhető emberi sors bemutatásával hozta közelebb a hallgatósághoz.
A szociológiai témájú prezentáció után az irodalom került fókuszba: az est hátralévő részének középpontjába Oravecz Imre regénytrilógiája, A rög gyermekei került. A nap mottója („Meg is látszott rajta, hogy amerikás”) is a Kossuth-díjas író regényfolyamából származó idézet. Engem ért a megtiszteltetés, hogy a három színvonalas, izgalmas tudományos előadást az említett prózaműből származó részletek felolvasásával keretezzem. A szimpóziumot Pataki Viktor előadása nyitotta, ő a trilógia első kötetéről, az Ondrok gödréről értekezett. Pataki kontextusba helyezte a prózaművet:
beszélt a keletkezés körülményeiről, és párhuzamot vont a szerző korábbi könyve, a szintén Szajlát tematizáló Halászóember között.
Kiemelte, a Halászóember versciklusai, valamint ezek egymásra rétegződése epikai szempontoknak is megfeleltethetők, így az Ondrok gödre felől olvasva annak előképeként is felfoghatók. Cselekményét tekintve a trilógia első kötete az amerikai út kezdetével zárul, így az voltaképpen a Szajláról való távozást készíti elő. A FISZ társelnöke a tudatosan komponált, egymástól precízen megkülönböztetett nyelvi regiszterek szerepét is bemutatta.
Mészáros Márton a regényfolyam második részéről, a Kaliforniai fürjről adott elő. A „legamerikásabb”, egyben leghosszabb kötet kapcsán a benne megjelenő, egymástól eltérő két időfelfogásról beszélt. A mezőgazdaságra épülő és az ipari társadalom kontrasztba állításával a ciklikus és a lineáris időszemlélet kerül szembe egymással, s többek között e szembenállás gyakorlati problematikáját tükrözik az Árvai család megpróbáltatásai Oravecz regényében. A gazdaságszemléleti ellenpontokon túl Mészáros több ellentmondásos értékpárra is rámutatott. Ilyen a család amerikai integrációjának paradoxona: Árvaiék vissza szeretnének térni Magyarországra, ehhez azonban boldogulniuk kell az Egyesült Államokban. A boldoguláshoz elengedhetetlen a társadalomba való beilleszkedésük, ám minél jobban integrálódnak, annál nehezebb lesz visszatérni szülőföldjükre.
A beilleszkedés kapcsán a nyelvi és kulturális idegenség problémájáról is beszélt, felvillantva a regény pszichológiai és szociológiai olvasatait.
Szilágyi Zsófia előadása a trilógia harmadik darabjáról, az Ókontriról szólt. A regényt furcsa visszatéréstörténetként aposztrofálva annak elbeszéléstechnikai megoldásairól beszélt: a narráció az idegen szemével mutatja meg a világot. A család következő generációjának képviselőjeként Steve Arvai tesz kísérletet a Magyarországra való visszatérésre, ám ő már nem rendelkezik azokkal a kulturális kódokkal, amelyekkel felmenői, így hasonló akadályokba ütközik az ókontriba való visszatéréskor, mint István Amerikában.
Szilágyi kulturálisan tágítja a kivándorlás fogalmát:
nem feltétlenül a helyváltoztatás hangsúlyos, a különböző társadalmi rétegek közötti mozgás is lényegi átformálódásra kényszeríti az egyént.
Bízom benne, hogy a jelentős társadalmi kérdéseket feszegető regényfolyam felolvasott részletei, illetve az ezeket érzékletesen bemutató, egymást kiegészítő előadások a közönség kedvét is meghozták az olvasáshoz. Korpa Tamásnak is ez járhatott a fejében, hiszen a kötetek egy-egy példányát a Fiatal Írók Szövetsége nevében a városi könyvtár számára ajánlotta fel.
Másnap reggel főszervezőnkkel kiegészülve immár hétfős társaságként hagytuk el Szendrőt.
A regényszimpózium után szombaton a verseké volt a főszerep,
Kovács András Ferenc és Markó Béla aggteleki dalnokversenye előtt tisztelegve északnyugat felé vettük az irányt. Első utunk a Petőfi Sándor Művelődési Házba vitt, ahol Rőczei Patrik polgármester köszöntötte a megjelenteket. Az előző napi gyakorlatot folytatva Korpa Tamás nyitotta meg az eseményt, én pedig a versszimpóziumon tárgyalt, egymással a szó szoros értelmében párbeszédbe lépő költeményeket olvastam fel.
Az előadások sorát Vincze Richárd nyitotta, Markó Béla Kovács András Ferencnek ajánlott Aggteleki dalnokversenyéről beszélt.
Pontos, szoros olvasással operáló verselemzése feltárta e dupla szonett számos jelentésrétegét.
Feltérképezte a versbeszélő pozícióját, részletesen bemutatta a szövegben tematizált versírás és cseppkőképződés összefüggéseit. Felhívta a figyelmet a versforma és a grammatikai tagolás kapcsolatára, a soráthajlások jelentőségére.
A második tudományos előadás Kovács András Ferenc az Aggteleki dalnokversenyre válaszként írt lírai darabjával, az Ifjabb nyarak, Aggtelekkel foglalkozott.
Mészáros Márton a költemény alcímében is szereplő műfaji megjelölés, a szonáta, s így a szerkezet és a zeneiség felől indította elemzését.
A jelentést kulturális kódok telítik, hiszen e lírai darab verstani szempontból a japán hosszúvers, a csóka megoldásait követi. Mészáros a költő életművének kontextusába helyezve beszélt a válaszvers metaforáiról, s a poétikai jellemzőkön túl annak referenciális érdekességeit is megosztotta a hallgatósággal, hiszen erre maga a versszöveg hívja fel a figyelmet: „s dermedt gejzírként / föltörő sztalagmitok / útvesztőiben / megfogadtuk: rendhagyó / dalnokversenyre / hívjuk egymást […]”.
Irodalmi szimpóziumunk utolsó előadását Bálint Bernadett tartotta, aki szintén egy cseppkőbarlanghoz fűződő Markó-versről, az Aggteleki példázat a szerelemről című költeményről beszélt. Bevezetésként Markó költészetének általános jellemzőiről szólt, majd a szimpóziumon tárgyalt két verset tartalmazó kötetre, az Érintésekre fókuszált. A választott költeményre fordítva a szót, Bergson időszemléletét vonalvezetőként használva a temporalitás jellegzetességeit értelmezte.
Az Aggteleki példázat kapcsán a különböző érintések poétikai megformálhatóságának lehetőségeit is sorra vette.
Elemzését vizuális jellegzetességek felmutatásával színesítette: összehasonlította a költő Érintések és A haza milyen? című köteteinek borítóit.
A tudományos szekció előadásai, valamint az ebéd elfogyasztása után az élmény teljességének igényével
nem csupán a verssorok cseppkövei, hanem az Aggteleki-cseppkőbarlang sztalaktitjai és sztalagmitjai közé is lemerészkedtünk.
A Fóris Ferenc által vezetett túra során az emberi kreativitás határtalanságával szembesülhettünk, hiszen a barlangban sorra megtekinthettük Mátyás király könyvtárát, Petőfi Sándor jelképes sírját, anyát a lányával rokokó ruhában, sőt még egy tigrist is. Borsodi hétvégénk utolsó állomása a Szinpetriben található Gutenberg Múzeum volt, ahol kávét ugyan nem kaptunk a kávézóban, viszont lehetőségünk nyílt megtekinteni a világ legnagyobb könyvét, valamint Johannes Gutenberg nyomdájának rekonstruált változatát, illetve az azzal nyomott kiadványokat, valamint egy korabeli technológiával működő papírmalmot is. A Fiatal Írók Szövetségének júniusi dupla szimpóziuma a cseppkövek mintájára tett kísérletet arra, hogy a kultúra különböző ágai egyszer talán teljesen összeérjenek. A sorozat végére június 19-én Stószfürdőn tettünk jelképes, ámde végleges pontot.
„Meg is látszott rajta, hogy amerikás” // Irodalmi szimpózium Oravecz Imre regénytrilógiájáról, Szendrő, 2022. június 17.
Aggteleki dalnokverseny − Irodalmi szimpózium Kovács András Ferenc és Markó Béla verseiről, Aggtelek, 2022. június 18.
A borítófotó Mészáros Márton előadásán készült. A fotók forrása Korpa Tamás.
