Ábécé
Diát a hányásában találtam meg. Elfehéredett
arc, csukott szem, didergő test.
Felébresztettem, ráadtam
a kabátomat. Rongybaba.
Letöröltem az arcát. Mennyi undorító
idődarab, csomó. Próbált megszabadulni
tőlük. Ha az orgazmus kishalál, ez a részegség
kis öngyilkosság. Lassan elértünk
a házunkig, a vendégszobában lefeküdt.
Zsolti egy véglény, az ábécé végéről,
aki kész érte meghalni, már nem él.
A hozzátartozókat én
értesítettem. Nyugodjanak meg.
Életmód-tanácsadás Diának
Volt egy barátom, edzés után egyszer
elmesélte, mi mindenben segített neki
a karate. Nem az utcai verekedésekre
gondolt, látta, hogy engem az nem érdekel.
Rendszeresen gyakorolt, amikor
meghaltak a szülei, bármilyen nehéz is volt
elmenni otthonról, a heti rutin hozzájárult
a feldolgozhatatlan túléléséhez. Edzésre járt
akkor is, amikor elváltak a feleségével.
A mozdulatok gyakorlása védelmet
adott neki, irányította a figyelmet,
kis időre kikapcsolta a fájdalomközpontot,
így nem folyton arra kellett gondolnia,
amibe csak belebolondulni lehet. Amikor
gyakorolsz, akkor értelmesen töltöd az idődet –
az vagy, amivel az időt töltöd. Ihatnál,
vagy rosszabbra is rászokhatnál helyette,
például. A test harminc fölött elkezd
formátlanodni, és sokan nem tudnak emiatt
undor nélkül tükörbe nézni, az önutálat
kemény drog, sosem tudod, milyen
következményekkel jár, tehát nem azt
sugallom, hogy válassz egy sportot,
egy hobbit, hogy lekösd magad, hanem azt,
hogy a lélek ennek a testnek börtöne, de
a test tud segíteni a sérülésein, ha megfelelően
trenírozod. Biztos megoldást nem ad,
csak plusz esélyt, ha a hitedet már
elveszítetted. Persze mondhatod,
hogy mire megyek én a sok edzéssel, ha
egy kiscica miatt nem tudok felmenni például
hozzád, a fulladásos allergiás reakcióim miatt.
Borítókép: Unsplash
