Gaál Kata ragaszkodik a már jól bevált stílusához, legújabb kiállításán is csupán szerény mértékben változtatta meg művészi „receptjét”. Az elmúlt egy-két évben készült alkotásai mind technikájukban, mind képi világukban hasonlóságot mutatnak korábbi munkáival: a kollázs- és montázstechnikával létrehozott kompozíciókon főként nők, gyermekek plasztikus figurája válik ki a nem túl esztétikus urbanizált környezetből, amely az otthonuk.
Amíg Gaál Kata városlakói között korábban férfiak is szerepeltek (lásd a Várfok Galériában 2021-ben megrendezett Kibillent harmónia című kiállítását), ezúttal szinte csak a nőké és a hozzájuk társított kisgyerekeké a főszerep. De gondolatiságában is mutat némi változást az új tárlat. „Korábban leginkább a társadalmi és nemi szerepek változásaival összefüggő előítéletek és sztereotípiák, nők helyzete felőli, de férfiakat is érintő vizsgálata foglalkoztatott” – mondja Gaál, akit
a nagyvárosi nők egyéni érvényesülési útjai, párkeresési szokásai és a társkereséssel óhatatlanul együtt járó konfliktusok érdekelnek.
Mostani képein mintha tágítaná az őt foglalkoztató kérdések körét, mintegy az egész jövőről fest nem túl biztató képet. Dobozba zárt jelenetei mögött a megállíthatatlanul növekvő város épületei magasodnak, túlnőve az előtérben megjelenő embereken. Daruk emelkednek, „építés alatt” a város, de nemcsak a város, hanem a jövőről alkotott víziónk is.
Arról, hogy mi felé tartunk, és az ezzel kapcsolatos aggályairól az alkotó már messziről felismerhető képei „beszélnek”. Gaál Kata jellegzetes vizuális világát sajátságos kollázs- és montázstechnikával alakítja ki, munkáiba a legkülönbözőbb matériákat (fát, textilt, plüsst, viaszt, szövetdarabokat, esetenként csokipapírt) elegyíti. De
előszeretettel használ akrilt, prémet, bőrt vagy éppen alumíniumot is, hogy a kívánt hatást minél inkább elérje,
azaz, hogy képei kilépjenek a keretből a térbe, és így közelebb kerüljenek hozzánk. Elmaradhatatlan védjegyeként alkotásaiba még gombostűket is bele-beleszurkál, hiszen ezekkel a hegyes eszközökkel tudja rögzíteni a textilt. A tű mint alkotóelem talán nem véletlen kerül fel a képekre, ahogy egy korábbi interjújában ezt meg is magyarázza: „Azok a ruhák, amiket hordunk, nagyon sokszor megbélyegeznek minket” – fejti ki Gaál Kata, ezért egészen drámai hatást keltenek a felapplikált gombostűk, olyanok, mintha ránk szögeznék a ruháinkat.
A Vision Under Construction-ön főként fatáblára készült műalkotásait láthatjuk, de helyet kaptak olyan kis fadobozok is, amelyekben
egy-egy, a nagyvárosi létre emlékeztető eszköz (markológép, teherautó, torony) makettje lett kiállítva,
vagy éppen egy egész jelenetsor kapott helyet. Az egyik ilyen a The rest doesn’t matter? I. – A többi nem számít I., amelyen narancssárga mellényt viselő közmunkások seprik a járdát, vagy idős hölgyek szorgoskodnak valaminek az összeállításán (The rest doesn’t matter? II. – A többi nem számít II.; Vision Under Construction II. – Jövőkép építés alatt II.). A jelenetek élesen elválnak a háttér világától, így a figurák tevékenysége értelmetlennek tűnik.
Gaál Kata tárlatának főbb szereplői azonban mégiscsak olyan jól öltözött fiatal hölgyek, akik mintha egy divatmagazin lapjairól léptek volna ki, hogy benépesítsék a nagyváros sivár tereit. Pózuk akár a reklámokból, filmekből is jól ismert lehet,
igyekeznek megfelelni viselkedésünk általánosan elvárt szabályainak, próbálnak minél inkább trendik lenni.
Ezt tükrözi divatos öltözékük (miniszoknya, blúz, magassarkú, svájcisapka), illetve egész megjelenésük, amely felidézi a pop-art jeles képviselőjének, Richard Hamiltonnak a kollázsalakjait. Kiállított munkáival Gaál Kata saját hétköznapi világunkkal szembesít, egy olyan világgal, ahol már-már elvárt társadalmi norma jól kinézni, a kor legújabb divatos öltözékeit viselni. Ahogyan a Sedative App I., II. és a My Sweetness – Cukiságaim női alakjai is úgy vonulnak az utcán, mintha egy kifutón lennének. Figyelmüket teljesen leköti önnönmaguk vonzereje, ezért ügyet sem vetnek a mellettük állati maszkokban vagy anélkül játszadozó kisfiúkra és kislányokra. Gaál Kata legújabb művei
a női alakok mellett ezekre a kisgyermekekre, a rájuk ható társadalmi változásokra, a szülői felelősségvállalásra és nevelésre is fókuszálnak.
Milyen példát követnek majd a gyerekek?
A Future Generation I. és II. műalkotásain a gyermekszereplők szuperhősöket játszva bújnak jelmezekbe, melyekben úgy feszítenek, akár egy kirakati próbababa. Játékfegyverekkel pózoló, milicista alakjuk nem túl bizalomgerjesztő,
mi lesz, ha majd felnőttként valóban fegyvert kell ragadniuk?
A Future Generation I. és II. képi világa leginkább egy lövöldözős akciójáték képernyőjére emlékeztet, ahol a bal és a jobb felső sarokban rubrika mutatja az „életet”, a pontszámokat vagy a kiválasztott fegyvert.
Figuráit Gaál Kata modern környezetbe helyezi, amelyet szinte szociografikus pontossággal tár elénk. Ezeken az elhagyatottnak és kihaltnak tetsző helyszíneken emberek „flangálnak”, még sincs bennük élet, mozgásuk merev, bábuszerű, mintha dróton rángatnák őket. A közöttük lévő fizikai kontaktus nem érezhető, hiszen jobbára inkább önmagukkal törődnek.
Elgondolkodtató víziót tár elénk Gaál Kata, méghozzá úgy, hogy
a sok látványos elem és érdekes részlet hatása alól nehéz kivonni magunkat.
Kérdéseket tesz fel, amelyek ismerősek, hiszen saját hétköznapi világunkra gondolhatunk a jól megfigyelt és megmutatott környezetből, az ábrázolt jelenetekből. A válaszok még „fejlesztés alatt” vannak.
Gaál Kata Vision Under Construction című kiállítása a budapesti Kahán Art Space-ben tekinthető meg 2022. június 23. és július 23. között.
A borítóképen Gaál Kata Future Generation I. (91 x 135 cm, fa, textil, tű, csokipapír, balsafa, 2020) című képe látható. A fotókat Hegyháti Réka készítette.
