Rituálé
A felvert por emlékeztet,
a törzs elhamvasztotta isteneit.
Helyettük csak a rítus vastraverzei.
Döng a sivatag,
a táncolók lábai temetik az áldozatokat,
a piramisok kifordulnak önmagukból.
A törzsfő ritmikus, kábító hörgése
eltéríti a zuhanó Nap becsapódását.
A kör közepén
mint ottfelejtett rend
rettegek az izzó portól, a fulladástól.
Nyelvem halott,
mint az anyaországom társadalmi szerződése.
A gyarmatosítók,
arcukon tengerentúli gőggel
egy ütemben
nevetni kezdenek.
Vaku
A libabőrös földből kihajtanak a kőrisek,
szememet levelekkel kötik be.
Hallgatom, csorognak az erek,
kapcsolódom a keringéshez.
Kamerák léptei törik össze az erdőt.
Fényképekre préselődik a rengeteg,
tarkóm környékén raktározódik.
Előhívása egyre kockázatosabb.
A fotólabort nem igazmondásra tervezték,
hazug alkalmazottai kiugráltak az ablakokon.
Most törött üvegen át
vakítja a Nap az emlékezést.
Elhamvad a jód, a fémezüst,
az idegpályák illesztékein
nagyot döccennek a megfakult áthaladók.
Kiábrándulnak a pupillák,
mire megérkeznek.
Megszüntetett látványokról beszélek.
Borítókép: Unsplash
