Óriási empátia sugárzik Li Ruijin hatodik nagyjátékfilmjéből, az idei Berlinale versenyprogramjában szereplő dráma méltatlanul távozott üres kézzel a német filmfesztiválról.
Népköztársasági propaganda helyett mély humanizmus. Legutóbb például a Derek Tsang jegyezte, az iskolai zaklatást egy melankolikus tinirománc hátteréül választó Better Days utasította el a diktatúrába hajló kínai államberendezkedést, de a szárazföldi anyaország fennhatósága alá került Hongkongban játszódó, otthontalanokkal rendkívül szolidáris Drifting is testhezálló példát szolgáltat ugyanezen rendezői attitűdre Jun Litől.
A Porrá leszünkben a népi tradíció ötvöződik a nincstelen főkarakterekre leselkedő zord modernitással,
ugyanakkor minimalista sztorija a termésükből élő parasztházaspár beemelése révén a természeti elemek hol pusztító, hol üdvös jelenlétét sem hagyja figyelmen kívül.
Bár felütése közel sem hibátlan, és a film nagyjából 30 perc elteltével talál csak magára, Li mélyszegénységet ábrázoló, de abból
a kiút lehetőségét kereső remekműve a legfőbb lelki és társadalmi konfliktusok felvázolása után megállíthatatlan.
Jobban foglalkoztatja a karakterológia, mint a szociális problémafilm-vonulat, így a Porrá leszünk univerzális gondolatokat közlő, de pedagógiai szándékot rendre mellőző szerzői csúcsteljesítmény. Az északnyugati Kanszu-tartományban, csinos auteur-kommentárként nyíltan a direktor szülőfalujában zajló, rendkívül drámaiatlan szüzsé az öszvérükkel közlekedő, pusztaságba költöző házaspár, „Vas” Ma és felesége, Guiying (a Kínában népszerű Hai Qing a munkálatok során a direktor nagybátyjával, a férjet alakító, civilben földművesként dolgozó Wu Renlinnel lakott egy fedél alatt) hányattatásairól regél.
Monoton szenvedéspornóba azonban egy pillanatra sem csap át a Porrá leszünk. Legnagyobb fegyverténye, hogy az összes nehézség dacára empatikus marad a szerény, problémáik miatt sosem panaszkodó férj és neje iránt. Hosszú percek telnek el Wang Weihua operatőr lírai realista beállításaival, transzcendens, lassú filmbe („slow cinema”) illő,
hipnotikus lebegésélményként nézzük, ahogy Ma és Guiying vándorolnak a kiszáradt füves földön,
sárba ragad a háziállatuk vonszolta szekér vagy ahogy napfény von jelképes glóriát a földművesként serénykedő pár köré. Folklór lép frigyre poézissel, a Porrá leszünk vizualitása csodálatos precízióval domborítja ki a karakterekben lüktető érzelmeket, sorsuk egyszer jobbra, máskor rosszabbra fordulását.
Linél egyszerre beszél a tájköltészet, illetve a figurák barázdált, poros tekintetére ülő melankólia,
öröm vagy pesszimizmus, a levegőben szálló por, a süvítő szél. Vakító fehérben játszódó, narancsszínben, vörösben izzó pillanatképei egyrészt intimitást kölcsönöznek Ma és Guiying halkan viselt passiójának, másrészt néha pokoli árnyalatokkal festik be napjaikat. Rögrealizmus és lírai tónus elválaszthatatlan minőségek a Porrá leszünkben, és noha a főszereplők legtöbbször reménytelenséget tapasztaló, elveszett karakterek, mérhetetlen kitartásuk, valamint egymás iránti feltétlen szeretetük révén Li keserédes snittjei a nehézségek dacára is leírhatatlanul gyönyörűek.
Festői beállításait pontosan ez, jelesül férj és neje összetartozása tartja egyben: Ma örökké optimistán, szebb holnapot remélve, filozofikus higgadtsággal beszél a természet íratlanságairól („A búzának is van sorsa.”), míg felesége épp az ő rendíthetetlen nyugalmát látva tart ki mellette, vagyis e fénytörésben a Porrá leszünk
a házasság romantikus ideájához csatolható „jóban-rosszban”-lózungot ünnepli a problémák közepette.
Vihar fenyegeti a vályogtéglás, semmi közepén fekvő ház épülését, Guiying képtelen vasvillával szekérre hajítani a kötött kévét. Li egy pillanatig sem takargatja a legrosszabbat, mégis fennmarad a szeretet töretlensége („Sírva vigadunk” – szólal meg egy ponton a feleség), miközben az ugyancsak perspektívátlanul lézengő többi parasztember enyhe zsörtölődéssel nyugtázza a pár elválaszthatatlanságát.
Legnagyobb ellenségük sosem az önmaguk iránt táplált vagy a bennük pulzáló bizonytalanság. Li pőre tablója egyszerre képes laktatóan panteista maradni, és a talpalatnyi, megélhetést biztosító földet kietlennek ábrázolni. Vagyis a Porrá leszünk képei, szituációi révén
desztillálódik nemesen egyszerű, lecsupaszítottságából erényt kovácsoló, részletgazdag melodrámává.
Kapitalizmusbírálata (sorok között olvasva a demokratikus törekvéseket visszafojtó Kína bújtatott kritikájának tűnhet) ugyancsak találó. Ma egy üzletembernek ad vért, mire a jómódú városi a betonrengetegben kínál lakást a világéletében gazdálkodó életmódhoz szokott, földdel szimbiózisban élő farmernek. Népi-urbánus ellentéttel zsonglőrködő darabként így szintén értelmezhető a Porrá leszünk, melynek olvasatában Ma és Guiying identitása szívódna fel a metropoliszba költözéssel, napjaik gyötrően üressé fakulnának, vagyis a pénzgazdálkodás, illetve a lebontásra váró falubeli házak sokasága a sorsüldözöttséget, de főleg a nép egyszerű fiának lelki halálát jelképezik.
Hiába zsigereli ki őket a zord természet vagy a részvétlen tőkésvilág, Ma és Guiying csupán teszik a dolgukat, semmi másra nem vágynak, mint tetőre és betevő falatra. A Porrá leszünk viszont tisztázza: létmódjuk, napjaik meg vannak számlálva (részben innen a cím), Li tehát
elégikus panorámát mutat a jobb sorsra érdemesekről, akik csupán parányi, kiszolgáltatott bábjai a vidék időjárásának,
atmoszférájának és az emberi gyarlóságnak. Férj és feleség leszállóága a Kuroszava-féle Derszu Uzala címszereplőjének végzetét idézi: miután a nanáj vadász bekerül a civilizációba, szelídítetlen vadonközelsége, így teljes élete okafogyottá válik. Sőt,
Li még a végső tragédiát sem lúgozza ki a minimalista gesztusokra redukált cselekményből.
„Vas” Ma jussa az örök magány, ha felesége nincs az oldalán, így a takarosan berendezett, porból emelkedő családi lak hiába született meg emberfelettien nehéz munka árán.
Felvetései leginkább a kínai hatodik generációs szerzőkkel (lásd a Night Traint és a Fekete szén, vékony jeget rendező Diao Yinant vagy A bűn érintésével mennybe repült Jia Zhangkét) rokonítják Li Ruijunt, egyetlen markáns különbséggel: pályatársai néha dokumentarizmusba hajló, leleplező társadalomanalízist hasznosító alkotásaival ellentétben Li metaforikus-költői stíluskavalkádból hoz létre végletekig hiteles, az elesettek felé őszintén forduló mozgóképi csodát.
Porrá leszünk (Yin rú chényan), 2022. Írta és rendezte: Li Ruijun. Szereplők: Wu Renlin, Hai Qing, Yang Guangrui, Zhao Dengping, Wang Cailan. A filmet a 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk.
