A Joseph Chambers becsülete egy balul elsült vadászat történetét meséli el, azonban a címszereplő útjába dobott morális kihívás végül a néző türelmét próbára tevő, céltalan szenvedéssé válik.
Joe Chambers (Clayne Crawford) egy hétvégi napon hajnalban kel, munkásember-bajszot nyír magának, felveszi frissen vett piros mellényét, és elindul vadászni. Életében először megy egyedül: nemrég költözött vidékre családjával, és feltett szándéka, hogy bebizonyítsa felesége rokonainak, újdonsült barátainak, de leginkább magának, hogy
ő nem városi puhány, hanem képes megölni egy szarvast.
(Ami különben is, milyen jó tapasztalatnak fog számítani, ha beüt a világvége!) Az unatkozós, nyilvánvalóan zsákmánytalannak ígérkező nap azonban egy-két hirtelen fordulat révén igen komoly próbára teszi Joe képességeit, de legfőképp a becsületét.
A rendező Robert Machoian két éve A két szerető meggyilkolása című drámájával vetette észre magát: a csöppnyi közép-nyugati kisváros válófélben lévő házaspárjának kálváriája (amelynek férfi tagját szintén Crawford játszotta) egy elképesztően figyelmes portré volt tönkrement családokról, elátkozott párkapcsolati dinamikáról és az ezeket sokszorosára fokozó, fojtogató közegről.
Itt pedig szinte lépésről lépésre imitálja előző munkájának receptjét.
Ismét megkapjuk a magában tipródó, férfiasságában sérült főhőst (akit Crawford most egészen másmilyen, de ugyanolyan bravúros alakítással dolgoz fel), a megszokottnál egy fokkal hosszabban kitartott jeleneteket, amelyeknek éppen az a célja, hogy addig maradjunk a főszereplő frusztrációjával, amikor az már rendesen kényelmetlenné válik. Ugyanígy a karakterábrázolásba kimondatlanul belefojtott társadalomkép, de még a cselekmény szerkezete, ütemezése is visszaköszön. Erre rakódik rá a sajátos zene-zörejezés, amely hol a főszereplő álmodozásait önti egészen konkrét formába, hol spontán disszonáns zajokkal fokozza elviselhetetlenné a feszültséget.
Nüanszaiban tehát kellően önálló és kigondolt a Joseph Chambers becsülete, tartalmában azonban a nyilvánvaló párhuzamok ellenére sem képes egy ehhez illeszkedő elképzelést végigvinni.
A film valójában éppúgy a klasszikus amerikai férfi identitásválságáról szól, mint A két szerető meggyilkolása,
csakhogy míg Machoian előző rendezésének ketyegő bombáját az adta, hogy a felszarvazott főhőstől a tipikus vidéki suttyók eszköztárával vártuk a helyzet megoldását (miközben érzékenysége, gyengédsége egyre szimpatikusabbá tette), itt az irónia inkább származik abból, hogy a kertvárosban edződött főhős teljességgel
alkalmatlan a vadon, a túlélés kihívásainak, valamint az élet-halál kérdések erkölcsi dilemmáinak megválaszolására.
Joseph Chambers személye tulajdonképpen egy karikatúra, ami eleinte frappánsnak tűnik (a bevezetés fegyverbiztonsági ügyetlenkedése egy szó szerinti csehovi puskával ér fel), azonban végül egy furcsán taszító elegyet képez a kialakuló morális drámával, és igazán csak az utolsó jelenetek során jövünk rá, hogy mi is volt Machoian célja ezzel a kontraszttal.
Nehéz így kellően empatikusnak lenni a főszereplővel, és konfliktusába is sokkal küzdelmesebb bevonni a nézőt, hiszen
Chamberst nem egy hétköznapi, ismerős helyzet, hanem egy absztrakt erkölcsi dilemma állítja kihívás elé.
Ennek megfelelően Machoian stílusa sem a jó értelemben frusztráló: nem főhőse szenvedésének érzelmi súlyától szabadulnánk, hanem egyszerűen csak szeretnénk látni, hogy hova halad, mit akar mondani ez az egyre inkább dögunalmasnak érződő önmarcangolás.
A Joseph Chambers becsülete tehát tipikus példája annak, amikor egy rendező stílusának remekül fekszik egy adott téma, azonban
amikor következő művében egy másik ötletre próbálja alkalmazni ugyanazokat az eszközöket, az élmény disszonánssá válik.
Kiváló karakterportréval van dolgunk, amelyet számos szellemes ötlet, egyéni gondolat színez, de az összkép mégsem koherens, és nem feltétlenül mutat túl a toposz eddigi feldolgozásain. Mintha egész nap kinn ültünk volna az erdőben, hogy lövésünk végül elvétse a feltűnő szarvast.
Joseph Chambers becsülete (The Integrity of Joseph Chambers), 2022. Írta és rendezte: Robert Machoian. Szereplők: Clayne Crawford, Jordana Brewster, Colt Crawford, Jeffrey Dean Morgan. A filmet a 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk.
A Joseph Chambers becsülete a Magyar Filmadatbázison.
