Tita Iacobelli csodálatos bábos monodrámája a Kamra színpadán az elmúlt évek legkiemelkedőbb színházi élménye a számomra. Érdemes volt a hűvös-esős időben rávenni magam arra, hogy elinduljak, és megnézzek egy olyan előadást, melynek az előadóit nem ismertem, és a témáját is csak felszínesen futottam át. A Chiléből érkezett Belova-Iacobelli Társulat Chayka című darabja méltán nyert el számos díjat nem csak hazájában, de Európában is.
Nem szokványos színházi fogadtatás, hogy egy műsorfüzetnek „álcázott”, kis szalaggal átkötött kiadványt kézbe kapva egy hidratáló arckrémminta tulajdonosaivá válunk. A Chayka előadása előtt pedig ez történik, jelezve, hogy a produkció a Vintage Beauty magyar prémium kozmetikai márka támogatásával érkezhetett Magyarországra. Remekül illik ez az antré mindahhoz, amit utána a színpadon látunk, mert
egy nagyon női darabról van szó, ha létezik egyáltalán ilyen kategória.
Csehovra és a színház világára néhány halkan szóló, orosz nyelvű dal hangol minket az elején, így várjuk Tita Iacobelli megjelenését. Színész és báb rendkívüli összhangját láthatjuk az elkövetkező egy órában. Chayka egy idős színésznő, aki a színfalak mögött utolsó fellépésére, Arkagyina szerepére készül a Sirályból. Emlékezete már sokszor cserben hagyja, játszik, de partnerei már csupán tárgyak, amelyeknek különböző játékok során ad személyiséget. A fiatal Ninát egy rózsaszín fátyol, a fiát Konsztantyint egy meglehetősen elhasznált plüssmackó, míg Trigorint, az írót egy könyv „alakítja”. Chayka emlékezik, játszik és időnként a minimalista színházon humorizál.
A bábot mozgató színésznő feladata, hogy fiatalabb énjeként vagy mintegy felettes énként biztassa a játékra,
az elfeledett szövegeket eszébe juttassa, időnként rendezőként instruálja őt.
Micsoda színészi kihívás ez, két figurát váltogatni folyamatosan az előadás során, sőt, időnként még egy-egy másik Sirály-szereplőt is megszólaltatni. Tita Iacobelli egy pillanatra sem zökken ki, végig tartja a különböző figurák jellegzetességeit, a szenvedélyesebb pillanatokban időnként átvált a franciáról spanyolra, amitől még hitelesebb lesz az egész alakítás.
A darab hangulata keserédes, hiszen Chayka mintha inkább Nina szerepére áhítozna, nosztalgiával gondol vissza fiatal éveire,
tulajdonképpen az egész darab női szerepeit „körbejátszotta”, mindenkit alakított már, aki nőként felbukkan Csehov drámájában. Időnként a Sirályból átlép élete egyéb szerepeibe, emlékek rohanják meg, próbál energikusnak mutatkozni, de ereje már fogyatkozni látszik.
Tita Iacobelli magával ragadó és rendkívül hiteles, mozdulatain látszik, hogy minden nagyon átgondoltan és tervezetten zajlik, valós életet ad a bábnak. Időnként az az érzésünk, hogy a merev figurának is van mimikája vagy legalábbis oda tudjuk képzelni, milyen lehet(ne) egy-egy jelenetnél a szem csillogása vagy a száj íve.
A darab legerősebb jelenete kétségkívül a színpadra lépés előtti sminkelés, amikor egyértelműen szétválik báb és színész,
Chayka már remegő keze miatt nem tudja kifesteni magát, itt a színész átalakul fiatalabb énjévé, akinek vonásait fájdalommal vegyes nosztalgiával idézi fel a bábfigura és Tita Iacobelli közös játéka.
Az előadás remek példája annak, hogy egy eredeti ötlet minimalista környezetben történő megvalósítva is átütő hatást tud elérni a nézőnél, akinek a figyelmét ez a darab az első perctől az utolsóig fenn tudja tartani, miközben
az élet egyik nagy kérdéséről, az öregedésről és az ehhez való viszonyunkról filozofál.
Chayka színpadon bemutatott története minden nőé, függetlenül attól, hogy milyen a hozzáállása az idő múlásához.
Belova-Iacobelli Társulat: Chayka. Rendezte: Natacha Belova, Tita Iacobelli. Játssza: Tita Iacobelli. Katona József Színház Kamra, 2022. szeptember 17.
A fotókat Estelle Valente készítette.
