2121 Broadway, Sacramento, CA 95818
az Ígéret Földjén minden élénkvörös
Mózes neonszagban ébred
megcsapja a motelhonvágy Egyiptom után
nyüszít a Zaporozsec gumija
a betonon ahogy fejest ugrik
a maradék kétszáz kilométerbe Kánaánig
amerikai plán
fejben a szövegkönyvén dolgozik
tizenöt év gyűlöletét furikázza egy sportkocsiban
hogy a cselekmény tetőpontján nagylelkűen elengedhesse
elhagytál, apa,
de megbocsátok
a vörösen fénylő kocsma előtt
Mózes tenyere izzadni kezd
snitt
az apa hüvelykujjára ráég a csikk,
túl nagy gesztusokkal improvizál
elhagytalak, fiam,
de gyökerestül kellett kitépnem magam Egyiptomból,
tiszta lappal nyitni Kánaánban, amúgy
a kesztyűtartómban ott a bélyegpénz
minden képeslapra, amit húsz évig hazaküldenék,
kiszámoltam, vedd el, fiam,
menj és nézd meg belőle a tengert
kistotál
a Zaporozsec olvadó motorháztetején
Mózes egy befőttesüveg aprót számol
Mózes vagyok
Platón ébredek, rágyújtanék.
Benzinkútról benzinkútra űztél, de
végre ma megteszem:
a Csillagok sugárútjába vésem a Tízparancsolatot.
Bámulnak majd a biztonságiak.
Itt mindenki más
föld szagát vonszolja magával,
népük nevét suttogják a tábori
égőn melegített babkonzervbe.
Csak én nem hoztam
ki őket Egyiptomból, Atyám.
Egyedül akartál emigrálni,
a hátsó ülésen gyapjúval letakarva.
A határőr forgatta az útlevelem, aztán
úgy dobta vissza, mint aki royal flush-t terít.
Leomlottak akkor Jerikó falai,
beletapostam, át a romokon.
A Néppel ez sokkal tovább tartott volna,
indultál határozott léptekkel
a női mosdó irányába.
Nem jöttél ki, Atyám, pedig napokig vártam rád,
aludtam a gyapjútakaró istenszagában,
hugyozáskor összemértem a farkam minden kamionsofőrrel.
Maradtam, amíg meg nem kérdezték,
ki vagyok.
Borítókép: Unsplash
