régen
hát uram vétkeztem
mégsem ezért haragszol rám
a tátongó üresség dühít
lányok fiúk az udvaron
poros köveket nyalva
üvöltés hányás
macskák kutyák
jókedvű
jóindulatú
minden tele
na és ezt a sokaságot hiányolod
mert itt nőttem
te meg suttogsz hogy kéne jobban
igazán
ezek az elzárt visszhangok
a táplálék
a szép lélek
a megformált mondatok
de hát még ennyi sincs
szóval azt akartam mondani
hogy vétkeztem
meg hogy haragudj nyugodtan
mert én már régen nem félek semmitől sem
ami a tiéd
ha mondjuk füvesítve lenne az udvar
és a port nyaló lányokfiúk
már nem rugdalnák a lasztit az omladozó vakolatnak
mert rendes
szorgalmas
ájtatos hitetlenek lettek
akkor kapnék az alkalmon
meglátogatnám ezeket a jó szomszédokat
akik már azt se tudják
kit kell keresni
ha baj van
pontosabban elfelejtették
hogy téged
istenem
és azt is akartam mondani
mit mondani
üvölteni
hányni ha kell
szüntelenül
ép testben
hogy nem felejtek
csak dacolok
szedem a sátorfám
vissza nem jövök
jószomszédok ide
oda kétezertizenegy és egy májusi vasárnap
Borítókép: Unsplash
