Utolsó felvonásához érkezett a 2018-ban indult, a korábbi folytatásokat hatályon kívül helyező horrortrilógia. Sajnálatos fejlemény, hogy az ígéretes kezdetet óriási nívóromlás követte, mely épp a mindenre pontot tevő zárlatban hág tetőfokára.
A független drámák világából érkező David Gordon Green és a tahóvígjátékokból ismert Danny McBride négy évvel ezelőtti, az első csúcsmű szellemiségéhez hű második részének még örülhettek a rajongók. Retconjuk (csupán Carpenter ’78-as paradigmaváltását vették figyelembe, a folytatásokról vagy Rob Zombie pszichológiai töltetű remake-jeiről a klasszikushoz való hűségre hivatkozva szándékosan elfeledkeztek)
valóban őrizte az első mozi legfőbb erényeit.
A 2018-ban készült Halloween minimalizmusa a busásan kifizetődő feszültségépítéssel párosult. Sőt, a mű a 40 évig Michael Myerstől rettegő, bosszúszomjas lelki ronccsá vált Laurie Strode karakterrajzát is előtérbe helyezte. Rémfilmből traumafeldolgozó dráma, illetve a főalak lányának és unokájának beemelésével találó #MeToo-parafrázis született: három nő győzte le a festett Shatner-maszkos, konyhakést lengető Alakot.
Pontosabban úgy tűnt, hogy diadalt arattak – és innentől jöttek a bajok. Ugyanis végleg kijelenthetjük, hogy a Halloween-remake régimódi, mégis frissnek ható narratíváját tönkretette az üzleti érdek, a bármi áron franchise-ba, pontosabban újabb trilógiába illesztés kényszere. Míg a tavalyi Gyilkos Halloween legalább felszínesen próbálta konzerválni a Carpenter-alapmű ismérveit a zavargásra vetemedő haddonfieldi nép motívumával, addig
A Halloween véget ér látszólag szűz ösvényt törne, újítani kíván, viszont elvéti célját.
Nemcsak a négy éve oly jól üzemelő karakterdrámát veti örökre tűzre, de olyan szempontokkal, cselekményszálakkal sőt, zsánerekkel rukkol elő, amelyek nemhogy lenullázzák, hanem nevetségessé is teszik Green és McBride egykor csaknem forradalminak ható szándékait. Igaz, a főcím előtti jelenet még valami jóval kecsegtet. A rendező mintha a szerencsétlen balesetből fakadó gyilkosság pszichét roncsoló utózöngéit, valamint az azokból
kialakuló gyűlölet másokat áldozattá tevő hatását szeretné formába önteni.
Nemes szándékát viszont nemcsak a klasszikus főcím narancssárga betűtípusát kék egyentipográfiára változtató inzertje, hanem a túlságosan hatásvadász, a tök rostjait szétkenődött agyvelőként mutató animációja vétózza meg.
A Gordon-McBride-duó két újabb írópartnerükkel együtt a folyamatos lelki terror árnyékában élő, a második rész fináléjában lányát vesztett idős
Laurie-ból gondtalanul mosolygó, átmenet nélkül az élet örömeit hirdető bölcs nagymamát farag,
búcsút intve a széria szellemiségének. Ódivatú, Hallmark-tévéfilmekből rémlő giccsre emlékeztet a főhős és a japánul tanuló Hawkins seriffhelyettes bolti cseveje és a memoárját író Laurie több homályos falvédő-bölcsessége is. Pedig nyilvánvaló, hogy egy Halloween-mozitól – különösen a 2018-as pszichothriller-fordulat után – elmét ziláló tragédiát, sokkszerű, bőr alá férkőző rémületet és izgalmakat generáló feszültséget várnánk. Azonban a közel kétórás játékidő során nagyjából 60 percen át problémás mellékszálak, illetve egyszerűen nem ebbe a franchise-ba illő jelenetek peregnek. Úgy érezzük magunkat, mintha egy revelatív, az összes problémára választ ígérő James Bond-epizódban kedvenc spionunk szexuális életét vagy az M-mel zajló baráti sörözgetését bámulnánk a Blofelddel esedékes gigaösszecsapás helyett.
A Halloween véget ér pedig soha nem kacsint a nézőre vagy avatja szándékos önirónia részévé tonális balfogásait.
Green abszolút faarccal adja elő a harmadik epizód legnagyobb képtelenségeit is.
Ráadásul le kell mondanunk Michael Myers ikonikus kaszabolásairól is. A zárófejezet ugyanis – ismét fejet hajtva a nyerészkedő franchise-ok parazitatermészete előtt – Michael fiatalabb hasonmását helyezi a középpontba. Eközben
a hírhedt Alak csupán háttérben somfordáló, passzivitásba erőszakolt szemlélőként várja a nagy végjátékot az általa is fémjelzett szériában.
Így aztán nézhetjük az elődje karizmájával sosem vetekedő, cserébe vaskalapos anyafigurával megvert, hátrányos helyzetek garmadájába csöppenő, átlátszó nyomorpornóban részesülő ifj. Michael Myers, becsületes nevén Corey Cunningham viszontagságait. A fiú épp a rászabott nagykabátként terpeszkedő pszichológiai okkeresés révén züllik nevetséges rókakölyökké, szemben a démonikus, motiváció nélküli, így leírhatatlanul gonosz abszolútumként ábrázolt, félelmetes ősrémmel.
Sőt, ha ez nem volna elég, A Halloween véget ér a kezdő pillanatok nyugdíjas tempóját semmiből előrántott, félgőzzel sem zakatoló James Dean-klón tinifilm-momentumokkal kontrázza. Corey szívfájdalmat él át, romantikusan motorozik Laurie unokájával, Allysonnal, majd jelmezbálba indulnak. Aztán
az ingatag lábakon rostokoló sztori újabb huszárvágással primitív slasherré fajul,
melyben a gaz tinédzser, a szabad szájú DJ és a gonosz mamafigura is túlzó büntetésben részesül a világ által bántalmazott, félreértett huszonévestől.
Noha Green pályaindító indie drámáiban (George Washington, Angyal a hóban) csinosan mutatott volna e premissza, A Halloween véget érben arcpirító blöffként hat, pláne, hogy
az alkotógárdát idővel csak a fésületlen öldöklések, frászkeltések monoton sorozata érdekli.
Laurie és Michael utolsó, immár véglegesnek tűnő (de majd egy újabb, jogtulajdonost váltó horrorsorozatban alighanem ismét előkaparandó) késpárbaja így szinte észrevétlenül, margóra tolt jelentéktelenségként zajlik le. A főattrakció totális üressége pedig egy újabb lényeges témát, a Rém szorításában élő, öngyilkosságokba menekülő lakosság évek óta vágyott revansát, majd katarzisát is semmivé lúgozza.
És ha vad és vadász, bűnös és áldozat haddelhaddja épp a széria leggyengébb, a Skywalker kora történetszövési bukdácsolásait idéző szegmense, végképp
nem hatja meg a publikumot A Halloween véget ér újrakezdésről szónokoló, jövőbe pillantó epilógusa sem.
Inkább Haddonfield kispolgáraiként didergünk a végleg oktalan franchise-ok iparosává silányult David Gordon Green újabb mítoszrombolásától. Ez pedig Az ördögűző újabb retconjára, az eleve fásultan beharangozott, valódi második részére nézve tartogat kellemetlen meglepetéseket.
A Halloween véget ér (Halloween Ends), 2022. Rendezte: David Gordon Green. Írta: Paul Brad Logan, Chris Bernier, Danny McBride, David Gordon Green. Szereplők: Jamie Lee Curtis, Andi Matichak, James Jude Courtney, Will Patton, Rohan Campbell. Forgalmazza: UIP-Duna Film.
A Halloween véget ér a Magyar Filmadatbázison.
