Félig a mocsokban: David Gordon Green slasher-folytatása egyrészt új témákat boncolgat, másrészt viszont akarva-akaratlanul is a 2018-as előd örökségének porig rombolásán dolgozik. A film tehát egy meg-megtorpanó, de rendre magára találó, Frankenstein-szörnyként foldozott lábjegyzet.
Logikusan végiggondolva semmilyen folytatást nem igényelt a három éve debütált Halloween: a karrierje elején független (George Washington), majd stoner comedykre (Király!) váltó rendező jó érzékkel retconolta, vagyis meg nem történtté avatta a ’78-as Carpenter-alapmű óta készült felvonásokat. Kreatív döntésének eredményeként traumafeldolgozással, illetve a Strode-ok három generációja folytán
#MeToo-párhuzamokkal kokettáló újjászületést láthattunk:
a Jamie Lee Curtis játszotta, immár nagymamakorú „final girl” negyven éve nyílt lelki sebei végre behegedtek, a fehér maszkos rém halálra égett az elbarikádozott pincében.
Persze, ha egy reboot – különösen napjaink retróhullámában – anyagilag is sokat hoz a konyhára, a folytatásláz elkerülhetetlen. Ebben a szellemiségben fogant a Gyilkos Halloween is. Az alkotók busás haszon reményében
dobják ki az ablakon a minimalista, elegáns feszültségteremtésben utazó előző rész legszebb erényeit,
pontosan olyan elánnal, ahogy Az Alak konyhakést döf az áldozataiba. Green önmaga Júdásaként visszatereli a korábban hat láb mélyre süllyedt horrorszériát arra a primitív szintre, melynek három éve gálánsan hátat fordított. Ömlik a vér, puszta számadatokká redukálódnak a hullajelöltekké kinevezett jelentéktelen figurák, óvatos sejtelmesség helyett nyílt, képünkbe robbanó gore-fieszta ül tort, vagyis a direktor ugyanazon az úton halad, amelyről a folytatást és Rob Zombie-féle pszichologizáló szörnyrebootot megélt, egyre nevetségesebb méreteket öltő széria igazából le sem tért.
Újrafazonírozza a ’78-as klasszikust, átírja annak befejezését,
pontosabban betömi a Michael Myers éjszakai felszívódása utáni ellipszist, még a Donald Pleasence alakította Dr. Loomist is visszahozza és új cselekvéssorozatokat testál rá, így a második retcon galádul besorol a felütést puszta anyagi érdekből szipolyozó, hamis nosztalgiára építő kortárs sablonfolytatások karámjába – ordít a filmről, hogy a kis büdzséjű, majd nagyot arató horrorokra (lásd: Tűnj el!) szakosodott Blumhouse Productions kevésbé presztízsprodukcióként, sokkal inkább pénzverdeként tekintett Michael Myers ezredik bőrlehámozására.
Haddonfield réme papírvékonnyá egyszerűsített Terminátorként végzi. Körfűrésszel, baltával gyilkol a rémület sötétjében, hiába ütlegelik vagy szúrják hátba késekkel, sőt vasvillával, nem áll le, programozott kiborgként törtet a célja felé, és mint egyfajta Romero-zombit, csak a fejlövés állíthatja le (amelyet persze egyik riválisának sincs ideje leadni a szembe, torokba fúródó pengék miatt). Tehát a 2018-as résszel szemben
a folytatás gonosztevője emberi vonásoktól megfosztott, csaknem misztikus ködbe burkolt lény.
Igaz, Green és tahóvígjátékokat jegyző társírója, Danny McBride (valamint a hozzájuk csapódott Scott Teems) húzása védhető lenne, de a Gyilkos Halloween hatalmas ívben legyint e fájó oktalanság magyarázataira.
Legfeljebb az örök túlélő, a poszt-traumatikus stressztől kínzott Laurie Strode bölcselkedése szolgáltat némi támpontot – csakhogy a hősnő itt korántsem jut olyan hangsúlyos szerephez, mint három éve. Jamie Lee Curtis ikonikus karaktere hasi sebbel fekszik a városka klinikáján, sejtelmesen huhog a közelgő veszedelemről, görcsbe rándul az arca. Nyoma sincs az előző felvonás pszichózis határán billegő, ám traumája rabigáját óriási tetterővel levető harcosának, így
a Gyilkos Halloween vakon, süketen herdálja Laurie ezerszer jobb sorsra érdemes figuráját.
És nem mintha a sikolykirálynő lányával vagy unokájával kegyesebb lenne a cselekmény. Green második része darabokra hulló, fókusztalan slasher, epizodikus szerkezetét hanyagul összetákolt jelenetcsökevények alkotják öklüket rázó túlélőkkel vagy a mészárlás hóbelevancában üres pillantásokat tevő Strode-rokonokkal.
Igaz, próbálják aktualizálni a történetet és valamiféle racionális továbbvitelét nyújtani a 2018-as Halloweennek, de Green ígéretei csak félig teljesülnek. Remek ötlet, miszerint a legyőzhetetlen Michael Myers csőcselékké zülleszti a haddonfieldi polgárokat legbelső félelmeik ellenük fordításával, és
a rendező is meglepően elemében van, ha tömeghisztériát kell ábrázolnia
(a fiát kereső, gyermekét végül hordágyon találó, üvegablaknál összeomló anya-epizódszereplő betétje épp hatásos felvezetésében, majd rövid lecsengésében ijesztő), csakhogy e félidőre pozicionált csürhetanulmány kifejtetlen a fejbelövések, szúrások repetitív sokktengerében. Ugyancsak kreativitást sugall az 1978 októberében még gyerek vagy felnőtt, mára középkorú és öreg igazságosztók vendettája Michael ellen, ám
az újabb #BlackLivesMatter-allúziót csaknem paródiába hajló zöngék véreztetik ki,
például kocsiajtóval odébb rugdalt, majd a becsapódás hatására magát burleszk-szerencsétlenként agyonlövő önbíráskodóval. Míg a 2018-as horror pompás szexuális zaklatás elleni hadjáratként definiálható, célkeresztben a toxikus Michael Myers-archetípussal, addig a Gyilkos Halloween csak mutatóban rázza az ujját a Myers-erőszakra tombolással válaszoló néptömeg miatt.
Danny McBride humorosan induló, végül komoly hangvételűvé formálódó jelenetei sem üdvösek: az így felépített szcénák zömmel ellentétes hatást váltanak ki, jóval kevesebb a lazán induló, majd tényleges súllyal bíró, elejétől a végéig kidolgozott pillanat. A Gyilkos Halloween csak a végén áll talpra, de
a finálé sem önértékén működik, hanem inkább az elvileg jövőre érkező, befejezésnek szánt Halloween Ends felvezetéseként.
Úgy látszik, az időben négy évet ugró, COVID-19-re is utaló trilógiazárlat (a 2018-as és az aktuális etap ugyanazon éjszakán bonyolódnak) pontot tehet Laurie Strode és Michael Myers csatározásának végére. Talán a hároméves retcon szellemiségét is visszakapjuk, de lehetséges, Green és társai abban is fittyet hánynak majd az előző rész visszafogottságára és franchise-árulókká süllyednek. Vagy ha mégsem így járnak el, csupán reménykedhetünk, hogy a harmadik rész nem nyit kiskaput a negyediknek; egy a Green–McBride–Curtis-trió közreműködése nélkül gyártott, újabb dollárkötegekre hajtó reboot pedig mások sara lenne.
Gyilkos Halloween (Halloween Kills), 2021. Rendezte: David Gordon Green. Írta: Scott Teems, Danny McBride, David Gordon Green. Szereplők: Jamie Lee Curtis, Judy Greer, Andi Matichak, Will Patton, Anthony Michael Hall. Forgalmazza: UIP-Duna Film.
A Gyilkos Halloween a Magyar Filmadatbázison.
