Idén nyáron jelent meg Moskát Anita A hazugság tézisei című kötete, melyben novellák mellett egy kisregény is helyet kapott. A nem csak műfaji szempontból sokszínű kötet a szépirodalom és a fantasy határterületén helyezhető el. A címben kijelölt tematika mellett a művekben hangsúlyos a technológia, amely mellett óhatatlanul jelenlétet követel a természet is. A szerzővel a kötetösszeállítás folyamatáról, a médiumok közötti kapcsolatról és a műfajiságról egyaránt beszélgettünk.
KULTer.hu: Az eddig megjelent műveid regények, a szóban forgó kötetet megelőző Irha és bőr című is, viszont A hazugság téziseit nagyrészt novellák töltik ki. Mi vezetett el a műfajváltáshoz?
Már a regényírás közben elkezdtem novellákat írni. Az Irha és bőr mögött egy nagyon hosszú alkotói folyamat állt, így azt éreztem, muszáj mással is foglalkoznom, igényem volt más formára és témákra is.
Az új kipróbálása szabadságérzetet adott és játéknak tűnt.
Ez a játék nagyon megtetszett, sok mindent ki lehetett próbálni a novellákban, olyan dolgokat is, melyek regényekben nem működnének. Ez a játékosság érdekelt.
KULTer.hu: A Szerződési szabadság és a Fekete monitor című alkotásokon kívül a többi írás már publikálásra került A hazugság tézisei megjelenése előtt. Hogyan történt a szövegek kiválasztása? Milyen szempontokat vettetek figyelembe Kleinheincz Csillával, a kötet szerkesztőjével? Hogyan zajlott a közös munka?
Első körben összeállítottam egy rövid listát néhány címmel, amelyekről úgy gondoltam, építhetnénk köréjük koncepciót. A mesterhazugság című novella, ami a későbbiekben kijelölte a tematikát, már rögtön köztük volt. Innen kiindulva beszéltünk a szerkesztőmmel a többiről, melyik hogyan működne a kötetben.
Nem akartam mindenáron túl sok szöveget beletenni, csak olyanokat, amelyekhez még ma is kötődöm,
amelyeknek továbbra is foglalkoztat a témája, még akkor is, ha már másképpen írnám meg őket. Néhányat át is dolgoztam kicsit az eredeti megjelenéshez képest, játszottam a hangsúlyokkal, amennyiben valamit fel szerettem volna erősíteni. Viszont nem akartam csak régi szövegeket a kötetbe, legalább a felét újakkal szerettem volna kitölteni. A Fekete monitor és a Szerződési szabadság címűeket kifejezetten ide írtam.
Ezekben olyan ötleteket próbáltam elővenni, melyekre az elmúlt időben nem feltétlenül volt terem
− mint például egy lapozgatós novella megírásához.
KULTer.hu: A kötet szövegeiben a valóság fizikai törvényei felülíródnak, leginkább a hazugság lesz az építőerő (A mesterhazugság című nyitónovellában szó szerint is). Mivel korábban született alkotásokról is beszélünk, kíváncsivá tett, hogyan került központi helyre a hazugság és az igazság viszonyának megjelenítése, különösen onnan nézve, hogy a kötet A hazugság tézisei címet viseli.
Számomra is meglepő volt, hogy ez ennyire foglalkoztat, mivel a novellák válogatásakor még nem volt meg konkrétan, milyen tematikára fűzzük fel őket. A szerkesztőmmel való közös munkában ismertük fel, hogy ez a kérdéskör ennyire visszatérő. Ami egyrészt adja magát a valóság felől nézve is. Gondolok itt arra, hogy jelenleg mennyire mindennapos a valóság megkérdőjelezése, az összeesküvés-elméletek vagy a fake news terjedése, és emiatt mindenki a saját buborékjában él.
Olyan dolgok válnak kétségbe vonhatóvá, melyek egyébként tényszerűek lennének.
A fantasy mint eszköz nagyon jó arra, hogy hasonló fikciós buborékokat teremtsen, így könnyű volt ezeket egymásra fésülni. Mivel a szöveg megteremt egy másodlagos világot, a jelennek egy alternatíváját, ezért különösebb nehézség nélkül megfeleltethető azzal, amit magunk körül tapasztalunk.
KULTer.hu: A művekben folytonosan morális és etikai határátlépéseket érzékelhetünk, minden döntésnek súlya van. Ez leginkább a Fekete monitor című novellában jut érvényre, és ahogyan már említetted is, ez az írás a lapozgatós könyvek struktúrája szerint működik, melyekben az olvasó lesz a főszereplő. Ez a novella emlékeztetett a Black Mirror sorozat Bandersnatch című részére, amelyben a film médiuma által helyeződik a befogadó döntéshelyzetekbe. Hasonló struktúrával működik az epizód, mint ez az írás. A lapozgatós könyvek mellett van-e esetleg más médium, ami inspirált a novella megalkotásában?
A Black Mirrornak ezt a részét még pont nem láttam, bár tudtam a létezéséről.
Inkább a történetvezérelt számítógépes játékok azok, melyek hatottak rám.
Hasonlíthatnak erre a Black Mirror-epizódra, interaktív filmeknek is nevezik őket. Ezekben a játékokban nem feltétlenül az irányítás és az ügyesség számít, inkább a sajátos döntéshelyzetek kerülnek fókuszba, a szereplők helyzetéből alakíthatjuk a történet menetét. Nekem ez a kedvenc játéktípusom, például a Detroit: Become Human. Ebben a játékban brutális döntéseket kell hozni, és annyira elágazik a cselekmény, hogy teljesen új helyszínek és történetszálak nyílnak meg. Nagyon szerettem őket tanulmányozni, vagyis nemcsak végigmenni a történeten, hanem megnézni azt is, hogy hogyan építették fel őket. Mi van akkor, ha másik utat választok, milyen apró döntések befolyásolnak?
KULTer.hu: A más médiumok párhuzamánál maradva: el tudsz-e képzelni adaptációt a műveidből, szerinted mennyire adaptálhatóak? Gondolok itt különösen a Szerződési szabadság című kisregényre, mely a kötet szerves részét képezi.
Ritkán szoktam gondolkodni ezen. Inkább az olvasók szokták visszajelezni, hogy valamit el tudnának képzelni filmként. Szerintem azonban technikailag nem feltétlenül működnének jól. Az Irha és bőrben félig állat és félig ember szereplők is vannak, amit
nagyon nehéz lenne úgy megjeleníteni vizuálisan, hogy ne legyen nevetséges.
Emiatt sem gondoltam erre, mivel a spekulatív rész kivitelezése eleve sok nehézséget okozna. Viszont a Szerződési szabadság esetében nekem is eszembe jutott az adaptálhatóság, talán azért, mert egy szereplőre fókuszál, és a történet egy jól behatárolt időtartamon belül játszódik.
KULTer.hu: A többi művedhez képest A hazugság tézisei szövegeiben bár hangsúlyos a technicizáltság (például a Gumicukorszív című novellában), óhatatlanul is fontos szerepet kap a természet, ami sok esetben felülkerekedik az emberen. Ez a kötet borítója alapján is sejthető, az árnyékként megjelenő madarak és fák ábrázolása által, mely rejtettségük jelzője is. A természet és technológia együttes ábrázolása egy társadalmi érzékenységre való felhívás a szövegekben, vagy más miatt kap kitüntetett szerepet?
Vannak olyan szövegeim, melyekben hangsúlyosabb a természet megjelenése, a Horgonyhelyben vagy az Irha és bőrben ennél sokkal központibb.
Ez egy olyan téma, amit nem tudok kihagyni. Akarva vagy akaratlanul, de beszivárog, ahogyan a betonrepedéseken kinő a fű.
Számomra ez egy nagyon mélyen gyökerező dolog, mivel eredeti végzettségem szerint biológus vagyok. Amikor a dolgokról gondolkodom, akkor a természet részeként tekintek rájuk, és ez egy leválaszthatatlan réteg. Gyerekkorom óta velem van, édesapám ugyanis szintén biológus. Sokszor elkísértem terepmunkára, és így is megismertem a természetet: nemcsak a szépségében tudok gyönyörködni, hanem megtanultam összefüggéseket keresni, rendszerben gondolkodni az élővilágról.
Bármiről írok, a természetre rendszerként tekintek.
Az ember a természet része akkor is, ha mondjuk egy urbanizált környezetben él, mivel nem tudja elkerülni, hogy hasson rá − akárha a globális klímaválságra gondolunk. Hiába próbálunk kialakítani egy mesterséges környezetet, akkor is hatással lesz ránk a természet. Engem ez a fajta rendszerbe illesztettség érdekel. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a természetet, még akkor sem, ha technológiáról beszélünk.
KULTer.hu: Ahogyan az előző alkotások, ez a kötet is a magyar fantasy irodalmat erősíti, de a recepcióban érzékelhetők pozicionálási kísérletek a szépirodalom irányába is. Hol helyeznéd el A hazugság téziseit, és leginkább milyen olvasóközönséget szeretnél megszólítani vele?
Nem szoktam elképzelni egy olvasóközönséget, miközben írok. Amikor dolgozom valamin, csak a saját elvárásaimat veszem figyelembe, és olyan szöveget próbálok írni, amit olvasóként is szeretnék. Egyformán kedvelem a szépirodalmat és a spekulatív fikciót, de ezeknek a különböző, összemosódó határterületeit is. Írás közben is valami hasonlóra törekszem, és nem gondolok arra, hogy ez hogyan felelne meg egy-egy marketingkategóriának.
Hiszek abban, hogy egy szöveg előbb-utóbb megtalálja az olvasóját, bármilyen kategóriába tartozzon is.
Úgy érzékelem, hogy az enyéim olyan embereket találnak meg, akik mindkét területről olvasnak. Ez nem feltétlenül egy jól látható kategória itthon. Jobban szeretik a tisztán pozicionálható könyveket, és a behatárolás sokszor kereskedelmi döntés, nem esztétikai. Ha innen nézem, akkor talán nehezebb volt az elején megmutatni azt, hogy amit én csinálok, az pontosan kiknek való. De azt látom, hogy van egy stabil olvasótábor, aki ezt szereti, és aki benne van abban is, hogy a műfaj mindig kicsit más legyen. Saját magamat sem akarom bekategorizálni, fontos számomra az, hogy kipróbáljak új utakat, és úgy érzem, erre az olvasók is nyitottak.
KULTer.hu: A továbbiakra nézve milyen alkotói tevékenységre számíthat ez az olvasótábor, különösen műfaji szempontból?
Jelenleg van egy regényötletem, amivel nagyon szeretnék foglalkozni, viszonylag régóta görgetem. Remélem, megérett arra, hogy hozzá tudjak kezdeni. Minden könyv után szükségem van valamennyi szünetre, kicsit azért is, hogy távolodjanak tőlem az írásaim, és ne váljon az alkotás rutinszerűvé. De leginkább azért, hogy ne ugyanazokkal az eszközökkel nyúljak hozzá a következő ötlethez is, hanem fel tudjam fedezni az ahhoz illőket.
A borítófotó forrása a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár Facebook-oldala.
