A Magyar Festészet Napja alkalmából immáron harmadszor találunk művészi megnyilvánulásokat a Békéstáji Művészeti Társaság alkotói jóvoltából. Ez egy unikális esemény a kortárs hazai képzőművészeti életben. Lassan azt is kijelenthetjük, hogy művészettörténeti rendezvények sorát éljük át ezzel a művészek fantáziáját, alkotókedvét megmozgató folyammal.
Mai tudásunk szerint az első színelmélettel foglalkozó tanulmányt 1941-ben a német-angol pszichológus, Hans Eysenck írta. Ez alapján a színek kedveltségének sorrendje a következő: első a kék, második a vörös és harmadik a zöld. Ez utóbbi kettő sokszor megcserélhető, de a kék dominanciája egyértelmű. Érdekes, hogy a csimpánzokkal lefolytatott kísérletek is ezt a sorrendet állapították meg. Ebből arra a következtetésre jutottak a Cambridge Egyetem kutatói, hogy
a színpreferenciának biológiai alapja van.
Ezt persze a hétköznapi viselkedésből is megtapasztaljuk, nevezetesen van, aki elpirul, van, aki elfehéredik vagy faarccal van közöttünk, attól függően, hogy éppen milyen a pszichoszomatikus állapota.
A mai épületek színének preferenciáját is kutatták. Óvatos, mértékletes eredményre jutottak. Ezek szerint első a szürke, második az ezüstszürke és harmadik a kékesszürke. Ezt alátámasztották a vásárlói szokások, mert Angliában a legkapósabb festék a szürke és utána jön a rozsdabarna. Az is különös dolog, hogy a szoftver technológia bevezetése óta számos világvárosban olyan épületek vannak, amelyeknek a homlokzatát a környezetétől függetlenül lehet programozni. Münchenben az egyik kisebb stadion burkolatát a vendég labdarúgó csapatok színére lehet beszínezni.
Nemcsics Antal, a nemzetközi hírű magyar színelmélet professzora az egyes korok, stílusok színhasználatával foglakozott 2003-ban. Megállapította például, hogy
a középkori városi utcák színét a faragott kváderkő határozta meg.
A reneszánszban, különösen Észak-Itáliában meleg tónusú festményekkel gazdagították a külső homlokzatot. A barokk időben szerették az élénk színeket, de nem csupán az ismert „barokk sárgát”, hanem a rózsaszínt, azúrkéket vagy a penészzöldet. A historizmus idején a kőszín mellett megjelent a homlokzatokon a bordó és az arany ornamentika. A korai modern időben a sima nemes vakolatú felületek nyílásait, ablakokat, ajtókat gyakran festették pipacspirosra vagy éppen búzakékre. A képzőművészetben vannak stílusok, de az ilyen korszakos színhasználat nehezen lehetne kimutatható. Vagy talán nincs is az egyes művészettörténeti éráknak jellegzetes színpreferenciájuk. Manapság az „év színe” akciók talán éppen erre akarják terelni az alkotók figyelmét.
A Békéstáji Művészeti Társaság már reflektált a Covid alatt – igaz virtuálisan – a 2020-as klasszikus kék színre, illetve az elmúlt év júliusában sor került egy ebből az anyagból merítő kiállításra. A 2021-es év sem múlt el e sajátságos alkotói témára való odafigyelés nélkül, amikor is a sárga-szürke volt kiemelve. Ebből is létrejött tárlat, egy színvonalas kollekció. Most a Very Peri nevet viselő, Pantone 17-3938 kódszámú szín adott az alkotóknak inspirációs lehetőséget. Mihez is hasonlítható a természetben ez a szín? Talán a növényvilágban az ibolyakék áll a mindennapokban legközelebb ehhez a lilás árnyalathoz. Ha végigtekintünk ezen a tárlaton,
meggyőződhetünk arról, miként láttatják más és más árnyalatnak az alkotók ezt a nehezen meghatározható színt.
Olyan ez, mint amikor elolvasunk egy könyvet, aztán megnézzük a belőle készült filmet. Mindenki csalódik, mert másként képzelte el a zöld mezőt, a kék eget és a szereplőket.
Barabás Ferenc megtalálta az ő „Lilaruhás nő” alakját. Továbbra is a számítógéppel alkot, de most szépséges realista figurát helyezett a mű fókuszába. Plasztikai kompozíciót alkotott Csuba Anita, aki sokat kísérletezett, míg eltalálta azt az árnyalatot, ami a kiírásban szerepelt. Megjegyzendő, hogy a békéscsabai számítógépeken még nem szerepel ez a konkrét szín. Nem akar a tőle ismert, elfogadott formavilágtól eltérni Fazekas Attila. Tárgyinstallációjába szervesen, a mű részeként belekomponálta, -festette a keresett színt. Gnandt János optikai tételei most is megmozgatják a szemünket és a fantáziánkat. A lilás háttérből jönnek, törnek előre azok a mértani, geometrikus alakzatok, amelyek a művek lényegét hivatottak érzékeltetni. Görgényi Tamás pasztellje finom áttűnésekkel keresi a megjelölt színt. Derengő hangulatú műve dinamikus érzetet, kiegyensúlyozott hangulatot kelt.
Ezáltal a rend helyreállítására invitálja a nézőt.
Lilás virágszirmok motívumát rendezte képpé Görgényi Éva. Esztétikus ihletésben készült munkája a körforgások egyensúlyát keresi és találja meg. Elmélkedésre biztatja a befogadót a természet rendjéről. Holó Hóbel László amorf figurája is megkapja a lilás-kék árnyalatot. Dinamikus, érzelemdús gesztusai adják meg képének a végső energiákat. Ezzel sajátos interakcióra, titkok keresésére készteti a nézőt. Lonovics László meglepett bennünket, mert nem a legutóbbi időben újra felfedezett számítógépes technikával alkotott kompozíciót, hanem klasszikus olajképet hozott erre a tárlatra, összhangba ágyazva színt és formát. Megyeri-Horváth Gábor számára a megadott szín drámát, tragédiát idéz meg. Képének egész felületét a szomorúság hatja át. Továbbra is megtapasztalhatjuk azonban hibátlan anatómiai rajztudását.
Finom esztétikai látásmód jellemzi Sallai Lajos műveit. Megidézi az ornamentika világát, örömhírt és lelkiséget sugallnak, ábrázolnak a motívumok. Kusza világunk forgatagát érhetjük tetten képén. E. Szabó Zoltán nagyon elevenen vesz részt a világháló virtuális szférájában. Itt látható műve eltér a realista, álomszerű megközelítéseitől. Mozgalmas, mégis elomló szépségű színfolyamot jelenít meg. A korábbi expresszív és realista tételeket is tartalmazó olajképeitől kitekint az absztrakció tartományába Szereday Ilona.
Mindkét kompozíciója talányosan, játékosan rejti el a kiállításra keresett színt.
Szeverényi Mihály az ég és föld közötti átmenetben ábrázolja azt a kaput, ami által megtalálta a spirituális utat és ezt a különös Pantone színt. Így járhatunk az általa elgondolt módon a mű lelkében. A groteszk megjelenítés mindig is közel állt Várkonyi János művészetéhez. Nosztalgikus képéről most sem hiányzik az imádott, vágyott erotikus nőalak. A leskelődő úrhoz hasonlóan szürreális álomba hív bennünket.
A Békéstáji Művészeti Társasági Az év színe című kiállítása a békéscsabai Békéstáji Galériában tekinthető meg 2023. január 20-ig.
A szöveg a megnyitóbeszéd szerkesztett változata.
A fotókat Szereday Ilona készítette.
