Harmincas férfiak
Hálás vagyok, hogy gondolataim egyedül enyémek.
Hogy Ti, akik parkoló- és versenysáv közt még
szabadon ingáztok, még nem láttok belém. Ősz tincsek,
kopaszodás. Bevallandó évek, akár a jövedelem.
Féltek, pedig gyönyörűek vagytok. Az a néhány
ránc a frissen borotvált arcbőr körül inkább
a kidolgozás jele. Határozott, merész vonások.
Feszülő pulóverek, pasztell szövetkabátok,
frissen nyírt haj, és erős, keserű mandarinillat.
De zuhanyzás, fogmosás közben Ti is sebezhetőek
vagytok. Megvillan valami tiszta, valami gyermeki.
Lelepleződtök, gondoljátok, pedig erről szó sincs.
Örülök, még Ti sem vagytok készen. A kiforrottság
látszata csak a küszöbig tart. Lépdeljetek, a naptól
barnuljon arcotok, legyetek megértőek, ha már
túljutottatok. Addigra mindezt én is elfelejtem.
Át a küszöbön
Ajánl filmet, éttermet, kocsmát.
Legközelebb ebben és ebben a boltban
vásároljak. Legyek hálás neki, ismerjem
el, igaza volt, kihagyhatatlan. Eleinte
vonakodjak. Ne csak kéressem magam,
tereljem is a témát. Ha szóba kerül,
menjek ki egy pohár vízért. Végül, így
tervezte el, ott állunk a lehetőség előtt.
Toporogjak, szégyelljem magam.
Legyenek indokaim, a pénz mindig
beválik. Ezért nem lehet. Nem akarom.
Ragaszkodjon, erőltessen. Ha kell,
lökjön át. Az elismerésen utána hamar
túlesünk. Felejtsem el, milyen volt előtte.
Legyen természetes, mint a légzés,
mikor éppen nem is gondolunk rá.
Borítókép: Unsplash
