Kristoffer Borgli első nagyjátékfilmje egy párkapcsolati probléma árnyékában mutatja be napjaink rohanó világának legfőbb betegségét. Úgy élünk egymás mellett, hogy csak akkor fordítunk figyelmet egymásra, amikor már késő. A Rosszul vagyok magamtól tétje az, hogy milyen messzire tudunk elmenni az áhított figyelemért.
Signe (Kristine Kujath Thorp) egy szép fiatal lány, aki egy híres képzőművész barátnőjeként gyakran találja magát esti partikon, ahol próbál a társaság középpontjába kerülni. Kapcsolatuk rideg, színjátékuk leginkább a külvilágnak, versengésük közönségének szól. Thomas (Eirik Sæther) karrierje felfelé ível, egyre inkább nyerő pozícióba kerül. Párja képtelen elviselni a férfi körüli reflektorfényt, nem akar lemaradni, ezért annak érdekében, hogy ő is kivételesnek tűnjön, elkezdi színesíteni a történeteit: azt hazudja, hogy vezetői pozícióban van a kávézóban, ahol egyébként egyszerű pultosként dolgozik, a társaságban egyedüliként ő szenved mogyoróallergiától, és egyébként is, nemrég megmentette egy ember életét.
A kezdeti apró füllentések beválnak, ugyanis a környezete figyelme egyre inkább rá irányul.
A siker hatására egyre szélsőségesebb eszközökhöz nyúl. Netes böngészés közben talál egy cikket, ami egy új illegális orosz gyógyszer mellékhatásaira hívja fel a figyelmet: súlyos bőrbetegséget okoz.

A lány régi barátjához fordul, hogy beszerezze a „csodaszert”, ami gyorsan el is éri a kívánt hatást: az arca fokozatos eltorzulása miatt rendszeres orvosi kivizsgálásokra jár és
rejtélyes megbetegedése miatt egyre inkább a középpontba kerül,
ráadásul barátját is emészteni kezdi a lelkiismeret-furdalás, ami miatt nem foglalkozott vele korábban. Egy darabig élvezi, hogy mindenki utánakérdez, de az élet lassan visszaáll a régi kerékvágásba. Minden csoda három napig tart, és a kezdeti érdeklődés után Signe ismét láthatatlanná válik a körülötte élők számára, ami a szembenézés helyett további önpusztításra sarkallja. Hallucinációiban ugyan többször is szembenéz viselkedésének következményeivel, megéli a lebukás szégyenét, ez mégsem tartja vissza, hogy elérje célját.

A film címe megtévesztő, ugyanis a komédia szatirikus kulcsfigurája egy cseppet sem veszi észre tetteinek súlyosságát, sőt indítékait egyre inkább megmagyarázza saját magának. A szereplők nincsenek tisztában saját hibáikkal, mérgező kapcsolatukból is csak közvetlen barátaiknak lesz elegük.
A történetben nem derül fény a főhős valódi motivációira, csupán szemtanúi vagyunk egyre mélyebbre süllyedésének.
Az áhított figyelem eléréséhez egyre több gyógyszer és még több csel szükséges. Az átalakulás annyira extrémre sikeredik, hogy a média is lecsap az esetre, sőt, még a divatvilág is felhasználja a lány különös megbetegedésének végtermékét.

Ha maga a film nem is megy a probléma mélyére, a karakterei kifigurázásával és a néző sokkolásával
a groteszk hangvétel mégis felerősíti a bemutatott probléma aktualitását.
A kínos szituációk sorra lökik a néző elé a tükröt, még akkor is, ha egy ponton teljesen elveszítjük az azonosulást, és inkább a főhős megszállottsága kelt feszültséget. Az abszurd fordulatok ellenére mégsem a fantázia szüleményeként hat a történet, hanem nagyon is valóságos karaktert látunk, aki egy nárcisztikus ember klasszikus sémáját adja. Signe és Thomas párkapcsolatában a versenyszellem az uralkodó, minden más a háttérbe szorul. A képi világ megidézi a közösségi oldalak elterjedésével a felhasználókban is felerősödő, a mások véleményére, megbecsülésére irányuló igényt.
Az egyes posztokra reagáló visszajelzések sokunkat formálnak,
és ennek érdekében hétköznapi hazugságok sorát állítjuk magunkról az elismerés reményében.
A Rosszul vagyok magamtól szánalmat ébreszt a nárcisztikus emberek iránt,
emlékeztet arra, hogy több figyelmet kell szentelnünk egymásnak,
de rávilágít a divatvilág kizsákmányolására is, és nyomatékosítja, hogy a mentális betegségeket az eddigieknél is sokkal komolyabban kell venni.
Rosszul vagyok magamtól (Syk pike), 2022. Írta és rendezte: Kristoffer Borgli. Szereplők: Kristine Kujath Thorp, Anders Danielsen Lie, Andrea Braein Hovig, Eirik Sæther, Fanny Vaager, Sarah Francesca Brænne. Forgalmazza: Vertigo Média Kft.