Szélhatár
Foltokban húzza le rólam a bőrt.
Az elszálló nap gyökere testbe
simul, inamban kavarog.
A szerteágazó fák hosszú
lombján aranyfészekbe költözik minden
láblengetés. Az előre,
hátra döntő mozdulat –
mintha lába volna a levegőnek,
mintha karokba, lombokba akadna
az elhatározás. Izzásban barangol,
helyet keres magának.
Szélhatárt súrol a lomb a csont alatt.
Agyag
Hervaynak
Ráncaidban agyagvájatok pihennek.
Nem ismered ezt a szobát,
asztalt, lepedőt
szemöldököd nem nőne össze
bután, ha látnád
milyen tágasnak tűnik a tér
a beszűrődő fényben reggelente.
Sokan félnek
tekintetedtől, a körülbástyázott
szarkalábaidtól.
A pontok nem nyúlnak
vagy rövidülnek.
Téged keresnek,
mikor sárból ki-
belépve négykézláb zuhannak a végtelen egyenes térbe.
Borítókép: Unsplash
