Első menet
Ahogy közeledünk a fény felé, a kintről beszűrődő hangzavar egyre élesebb, egyre kivehetőbb. Nem minket bíztatnak, hanem Norbi ellenfelét, aki a ringben vár ránk. Amint kiérünk a csarnokba, már látom is, váltott lábbal, aprókat szökken, legalábbis úgy tűnik, mintha nem ugrana nagyokat. Alig ad bele valamit, de a mozgása valahogy mégis rugalmas, és ha jobban megnézem, mintha egész magasra felmenne. Széles váll, hosszú, izmos karok, nem vastagok, inkább szálkásak. Az erek úgy hálózzák be az alkarját, mintha egy robotművégtagot tekertek volna körbe drótokkal. Shotgun egyenesen Norbi szemébe néz, pislogás nélkül. Két évvel idősebb Norbinál, másfél kilóval nehezebb, több küzdelem van a háta mögött, de az utolsót elvesztette. A Norbival való harcot csak felhozómeccsnek tervezték, hogy a vereség után új nyerőszériát kezdhessen. Renátó szerint ezzel komoly hibát követnek el, mert lenézik Norbit a tapasztalatlansága miatt.
Renátó a közönséget túlordibálva kiabál Norbi arcába: meg tudod csinálni, ebben a csarnokban rajtunk kívül senki sem tudja, mire vagy képes, menj ki, és kend el a száját.
Kiesik néhány perc. Azon kapom magam, hogy megszólal a gong, Norbi megindul az ellenfele irányába. Shotgun mozgása sokkal tisztább és lazább, mint Norbié, más a stílusuk. Norbi zártan bunyózik, sokat ad a védelemre, lendületesen, hirtelen támad. Védjegye a visszatámadás: mikor az ellenfele megnyílik egy ütés közben, Norbi az akkor keletkező résbe üt egy hatalmasat – így nyert az összes eddigi ellenfelével szemben. Viszont ekkora tömeg előtt bunyózni, ráadásul a másik bokszoló szülővárosában, nem ugyanolyan, mint otthon, a termünkben.
Kristóf egy csapott horoggal lendül támadásba, de még mielőtt betalálna, Norbi belép és egy tiszta, gyors balossal állon találja. Ritka kemény ütés, a másik srác mégis, mintha meg sem inogna. Norbi rámegy, bevisz két további találatot. Érkezik a visszatámadás váltott egyenesekkel, védelem nélkül. Norbi többnyire elhajolgat, de ő nem egy Ali, sok ütés a fedezékét éri, ami bár tompítja a találatokat, mégis megérzi az ütések súlyát. Norbival pont ezt gyakoroltuk tegnap, felváltva soroztuk egymás fedezékét. Még ma is fájt a fejem tőle, pedig meg sem erőltette magát. Micsoda menet, micsoda menet, ordibálja mögöttem valaki, aztán Norbi bekap egy tiszta testütést, mire kissé összegörnyed, majd odébb szökken, szerencsére gyorsabban, mint ahogy a srác le tudná követni. Norbi testtartása megváltozik, túlzottan alacsonyan tartja a fedezékét, hogy a bordáit védje. Kristóf a gyengeségét kihasználva megindít egy jobbegyenest, ami megint tisztán talál, ezúttal az állcsúcson. Norbi állkapcsa a nyakába fúródik, a halántéka szinte a vállához ér. Bár a testében még úgy feszülnek az izmok, mintha ütni készülve, a tekintetéből már távozott az értelem.
Mikor megszólal a menet végét jelző gongszó, Norbi teste erőtlenül esik össze, tarkója megakad a ringkötélen, karja szétterül a földön, majd a kötél rugózása miatt Norbi feje odébb csúszik, úgy verődik bele a ringbe, mint egy dinnye a lépcső szélére. Renátó és a többiek beugranak a ringbe, Norbi felé rohannak, miközben Shotgun egy sörétes puska töltését és elsütését imitálva ünnepelteti magát. Mire odaérek, Norbi még mindig nem tért teljesen magához. Renátó mondja neki, hogy ne beszéljen, mert valószínűleg eltört az állkapcsa és agyrázkódást kapott, de Norbi újra és újra elismétli ugyanazt az érthetetlen mondatot.
Borítókép: Unsplash
