Dr. Horváth Nóra filozófus, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának egyetemi docense, a győri Műhely kulturális folyóirat főszerkesztője, 2021 őszétől a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa. A Frenák Pál Abécédaire-je – Átjárások a filozófia és FrenÁk organikus mozgásnyelve között című kötete a tavalyi év során a Kortárs Táncért és Jelölő Színházért Alapítvány gondozásában jelent meg.
A kötet dinamikus, jól vezeti a figyelmet, szótárszerű formája tizenöt fogalom áttekintését tűzi zászlajára, melyek egy alkotó eszköztárába, életművébe vezetik be az olvasót: nemcsak a Frenák Pál rajongók, hanem a kortárs tánc iránt érdeklődők számára egyaránt lépésről lépésre tárul fel a művész alkotói világa. Rögtön feltűnik a szerző témával kapcsolatos bensőséges viszonya, valamint az alkotóval lévő személyes és szakmai kapcsolata. Az életműből megértett, elgondolkodásra méltó mozzanatokat egységbe rendezve, érthetően tárja az olvasó elé: Horváth megtalálja az egyensúlyt a filozófiai és táncszakmai nyelvezet, illetve a közérthetőség között.
A kötet Frenák Pál (1957–), a hazai táncművészet meghatározó szereplőjének mozgásnyelvével foglalkozik: a siketek és nagyothallók jelrendszeréből, energiáiból töltekezve új mozgásnyelvet kidolgozó Frenák méltán kapta meg a magyar és nemzetközi szakmai közeg elismerését: „1999-ben bemutatott, Tricks & Tracks című munkájával tette le a névjegyét a kortárs táncban. Ez volt az a koreográfia, mely felsorakoztatta a máig alkalmazott frenáki stílusjegyeket. Az organikus mozgásnyelvet, mozgásban és zenében az őrületig fokozódó dinamizmust, a kaotikus rendszerekben való otthonosság érzetét, az egyén önelfogadását szimbolizáló lemeztelenedés érzetével való szembesítést, a mozgást fragmentáló speciális fénytechnika alkalmazását, a táncosok és a közönség destabilizálását, a japán kultúrához való kötődés érzékeltetését bizonyos butoh-inspirációk megidézésével, a jelnyelv használatát, valamint a testek lenyűgöző fuzionálási kísérletét tánc közben.” (4.)
A frenáki stílusjegyek eredete tehát az 1999-es évre nyúlik vissza,
az imént felsoroltak az említett kortárs tánc-előadásban alapozták meg az alkotó munkásságát, legalábbis a szélesebb közönség ekkor figyelt fel az új mozgásnyelvre.
Nemcsak a kötet témája érzékeny, hanem maga Horváth Nóra áttekintése is.
Frenák a mozgásfolyamatban nem racionális, sokkal inkább az érzésekre hagyatkozik, a szerző pedig kevésbé az alkotót, mint inkább Frenák művészetének alkotóelemeit, filozófiáját tekinti át, kutatja, avagy próbálja megérteni. Külön üdítő az olvasó számára a szerző személyes megismerkedéstörténete: hogyan találkozott Frenák művészetével, mégis mi alapozta meg a kortárs tánchoz való kötődését, valamint az is kiderül, hogy mi táplálja Horváth személyes és szakmai kíváncsiságát.
A kötet tehát tizenöt fogalom köré épül, mely kifejezetten átláthatóvá, egyben dinamikussá teszi az összképet. Ezek a következőek: átjárhatóság, bezártság, tükör, néma sikoly, spirál, butoh, káosz, instabilitás, destabilizáció, vágy, erotika, libidóenergia, rezonanciák, ösztön, valamint animalitás. Horváth külön felhívja rá az olvasó figyelmét, hogy néhány terminus nem helyeződött önálló fejezet élére (például: csend, küzdelem, fragment, maszk és organikus mozgásnyelv), ám említésük a más fogalmakról való gondolkodás kapcsán számottevő. A szerző jelzi, hogy a fentebb megnevezett terminusok kifejezetten nem ábécé-sorrendben kerülnek elhelyezésre a kötetben, hiszen nem törekszik a deleuze-i Abécédaire visszaidézésére.
A fogalmak szerinti rendezőelv alkalmazása számomra mégis izgalmas, jól működő konstrukció,
mely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy egy-egy fejezetet akár külön egységként tanulmányozzon. A címválasztással kapcsolatban is megfejtést kapunk Horváthtól, aki azt inkább egyfajta játéknak, mintsem analógiák sugallásának tekinti; „mert az általam elemzett fogalmak többsége Deleuze Abécédaire-ében nem is szerepel, viszont találkozhatunk velük egyéb írásaiban (pl.: átjárhatóság, néma sikoly, káosz, destabilizáció). Az eredeti mű csupán ötletet adott, és egy jó példát arra, hogy bizonyos jól kiválasztott, a bemutatandó személy számára fontos fogalmak képesek lehetnek betekintést nyújtani egy alkotó életfelfogásába, mely minden művét alapjaiban határozza meg.” (15.) Az imént kiemelt gondolatok előtt Horváth Nóra azonban jelzi, hogy
Frenák Pál Deleuze-zel való találkozása meghatározó volt a művész számára:
„Deleuze L’Abécédaire címmel rögzített beszélgetés-sorozata Claire Parnet-val rendkívüli mértékben hozzájárult Frenák nyelvi fejlődéséhez. Saját bevallása szerint ezeken a felvételeken keresztül nemcsak francia nyelvtudása fejlődött, de kapcsolatba került egy olyan látásmóddal, mely a mai napig kihat koreográfusi tevékenységére.” (12.)
Horváth dolgozott együtt egyébként Frenákkal, ezért ismereteit, tapasztalatait jól tudta szintetizálni a kötetben. Fontos aspektus azonban, hogy Horváth mint a Frenák-életműbe bepillantó szerző számára videófelvételek (voltaképpen színházi dokumentumok) tették lehetővé, hogy véleményt alkothasson, továbbá beemeljen a diskurzusba kifejezetten olyan előadásokat is, melyeket nem tudott megtekinteni személyesen. Az előadásokat sem időrendi sorrendben, hanem a terminusokhoz rendelve tekinti át, sőt, akad olyan produkció, mely több fogalom esetében is megjelenik.
A fogalmak áttekintése emberi közelségbe emeli Frenák alkotói filozófiáját,
a fejezetekben pedig kapcsolódó idézetek szélesítik ki a kortárs tánc diszciplináris határait – több helyütt olvashatunk kapcsolódó Frenák interjú- és előadáskritika részleteket, egy-egy terminussal összefüggő kontextustágító gondolatokat.
A koreográfus produkcióiban az átjárhatóság esztétikai és etikai kritérium, a bezártságnak számos rétege jelenik meg, mely tematika „legfontosabb vonásai között ott van a küzdelem és a konfliktus”. (39.) Frenák személyes életének traumáit legkarcosabban a tükör című fejezetben ismerheti meg az olvasó: a művész édesanyjával való viszonya, a szeretethiány elhatalmasodó érzete, a kommunikáció mint kifejezőeszköz, a világgal való kapcsolatlétesítés megszűnése, majd pedig a tükör felfedezése kerül előtérbe, mely többek között a művész önnön tükörképével való találkozását jelentette.
A rezonancia–ösztön–animalitás fogalmak áttekintése a fényérzékelés, szaglás, tapintás kérdésein keresztül Deleuze Frenák által is gyakran említett kullancsos példájával kerülnek beemelésre, avagy „a kullancs természetének e megmagyarázhatatlan jellegzetességét nem nehéz rávetíteni azokra az emberi helyzetekre, mikor totális elfojtásban (vagy fel nem ismert tulajdonságokkal) várunk valamit”. (80.)
Frenák számára az ösztönös megérzés alapvető szervezőerő.
Reagál az őt ért rezonanciákra, mely hatással van alkotómunkájára is.
A butoh fejezetben Frenák szakmai életének jelentős mérföldkövei, pillanatai elevenednek meg az olvasó lelki szemei előtt: Kazuo Ohnóval való fontos találkozása, mely komoly tanulási folyamatot jelentett számára, a butoh pedig filozófiai szempontból inspirálta, terelte Frenákot – sejlik fel Horváth szavain keresztül: „A butoh-ban keleti és nyugati táncelemek fuzionálnak és valami újjá alakulnak – jellegzetessége, hogy nem a forma felől közelíti meg az érzelmeket, hanem az érzelmek megragadásán keresztül alakítja ki saját mozgásnyelvét. Pontosan ez adja a frenáki organikus mozgás alapját.” (91.)
A butoh tánc neutralizálja a nemeket, lényege az energia.
A butoh-hoz kapcsolódva – ahogy Horváth írja –, a mozgást meghatározza a „rend megtörésének filozófiai gondolata, a káosz elfogadása, tételezése, a káosszal való szembenézés”. (98.) Ez utóbbi gondolatok pedig Frenák művészetében is érvényesek, vagy érvényesnek hatnak, aki „a táncon keresztül száll szembe a káosszal”. (98.)
A textus, a tartalom mellett nem tudok eltekinteni attól a letisztultságtól, attól a vizuális finomságtól, mely a kötetet (mely egyrészről magyar, másrészről pedig angol nyelven is olvasható) egységesen jellemzi. Életem során számos olyan könyvet tartottam már a kezemben, ahol oldalanként, vagy fejezetenként közölték egymás mellett a szöveget eredeti nyelven, majd fordításban, ez esetben azonban egy kötetben ugyan, de egymás után kerül közlésre a magyar, valamint az angol nyelvű változat. Ezáltal a gesztus által – meglátásom szerint – a kötetet forgató kíváncsi olvasó számára a figyelem fenntartása is lényegesen egyszerűbb.
A tipográfiai kiemelések jól vezetik a tekintetet, a képi elemek szuggesztívek
(színesek, jól válogatottak), kiegészítik egymást a textusok és a válogatásra került színházi dokumentumok. Az írás elején említett dinamikusság pedig lapról-lapra érvényesül, mintha a könyv elméleti szinten maga is egy kortárs táncelőadás lenne, a szerző pedig virtuóz koreográfusmesterként tárja fel előttünk a mozdulatok mögötti értelmet, érzelmeket, filozófiai összefüggéseket. Horváth Nóra kötetét bátran ajánlom a tánc- és színház szerelmeseinek, vagy éppen azon olvasóknak, akik közelebb szeretnének kerülni a kortárs tánchoz, a kortárs tánc nyelvéhez, vagy éppen az annak megértésére való képességhez.
Horváth Nóra: Frenák Pál Abécédaire-je – Átjárások a filozófia és FrenÁk organikus mozgásnyelve között, Kortárs Táncért és Jelelő Színházért Alapítvány, Budapest, 2022.
A borítófotót Bobál Katalin / bobal photography készítette.
