A B32 Galéria és Kultúrtérben megnyitott tárlat címének megfelelően valóban múlt és jelen találkozása, hisz a művész legújabb munkái mellett olyan, utoljára 32 éve a Stúdió Galériában kiállított művekkel is találkozhatunk, melyeket Szotyory főiskolásként festett.
Szotyory László Munkácsy-díjas festőművészt számon tarthatnánk akár az amerikai álom magyar ábrázolójaként is, ám hiba volna az oly sokszínű alkotóról efféle destruktív tudatosságot, témabeli korlátoltságot feltételezni. Szotyory elsősorban posztimpresszionista és hiperrealista hagyományokra épülő, mégis
kifejezetten frissnek ható, Magyarországon az újfiguralitáshoz köthető ábrázolásmódjától könnyen elállhat a lélegzetünk.
A kiállítótérből szinte kiragyogó, álomszerű festmények egzotikus, romantizált tájairól repülők, alakok, autók, motorok, ciprusok, no meg, ahogy maga a művész fogalmaz a tárlat felvezetőszövegében, „Watteau elképesztő lombkoronái, Claude Lorrain gyönyörű kikötői, de Chirico metafizikus tengerhorizontjai, Rousseau dzsungelei és Tiziano nagy jeleneteiből előtűnő leopárdjai” tekintenek felénk.
A képek igéző tónusossága mellett
érdemes megfigyelni, hogyan fejlődik, illetve témának megfeleltethetően változik Szotyory ecsetkezelésének dinamikája,
a helyenként csupán le- vagy elfolyni hagyott festékfoltok (például a 2007-es, kör alakú tótükröt ábrázoló Mandala esetében), ottmaradt ecsetszálak, netán buborékfólia-lenyomatok pedig plasztikus alakokká, az adott alkotás szerves részeivé változnak, elhelyezkedésünktől függően.
A bukolikus idillek között felhőfolyamon lebegő repülőgépeket, esetenként azok szerencsétlen landolásait tematizáló, grandiózus jelenetképek is láthatók, ilyen például a meglepően letisztult Három szféra (2021), a már-már optikai csalásra hajazó A dzsungel fölött (2022), a kedves, bumfordi járművet láttató Az égi bálna II. (2009), vagy a különösen felkavaró, katedrálisba csapódó gépet ábrázoló Óriás lények találkozása (2008). Ahogy Jokesz Antal fogalmaz az Egy festő optikája című, Szotyory művészetét méltató írásában,
a festő „képeinek nagy részét saját készítésű vagy valahol talált fényképekről, netán videofilmekről készült fotókról festi” (5).
Szotyory egyébként először a 9/11 előtti korszak alkonyán, 2001 augusztusában festett repülős képet, s a témával az év szeptemberének eseményeit követően (az aktualizálástól tartva) nem is foglalkozott. Újabb különös véletlenként érdemes említést tenni arról, hogy a B32-ben ez az elmúlt időszak második olyan kiállítása, melynek (egyik) fő motívuma a repülőgép (a Múlt és Jelent megelőzően Nagy Gábor György A Föld végső elhagyásának lehetséges érintői című, gépekből és azok kondenzcsíkjaiból álló kiállítása volt látható).
Bár e képek sokakban kellemetlen emlékeket idézhetnek elő,
a kiállítás anyaga összességében pozitív értelemben nosztalgikus.
A „múltidézés” egyik különlegessége, hogy (a 2007-es Dionüszosz kivételével) az elmúlt évszázad korszakaihoz köthető alkotások láthatóak. Ezek egyik legsikerültebbje számomra a bársonyos éjszakai autóutat mutató Az estély (2000), mely A nagy (és mindenki által olvasott-látott) Gatsby, meg a többi jazzkorszakbeli mű mellett Olivier Bourdeaut 2016-os regényének, a Merre jársz, Bojangles?-nek lehetne méltó „kiegészítése”.
Szotyory szintén
nagy hangsúlyt fektet saját, személyes, sőt, elképzelt „történelmének” bemutatására.
Ezen alkotásai közé tartozik az akár a Közöny (újabb fordításában Az idegen) borító-illusztrációjaként is használható Melankólia (1989), a motoros vagányt megjelenítő Képzeletbeli önarckép (1982), a pop-artos stílusjegyeket hordozó A város fölött (1981), sőt, talán még a dzsungelháttérben piruló női akt, a Cím nélküli (1993) is.
Szotyory László Múlt és Jelen című kiállítás a B32 Galéria és Kultúrtérben tekinthető meg, 2023. február 15. és március 9. között.
A borítóképen Szotyory László A magányos farkas című festménye látható (95 x 130 cm, olaj, vászon, 2013).
