Strand
Rozi megint üvölt, nagyon nyűgös ezen a héten, lehet, hogy beteg lesz.
– Fagyit akajok!
– Ebéd előtt, tudod, hogy nem lehet.
– De én fagyit akajoook!
– Majd ebéd után, most még menjünk picit vissza a homokozóba.
Arra legalább van egy kis árnyék, oda szoktam behúzódni, mert Rozira vigyázok egész délelőtt, aztán délután is, meg este is. Remélem, mire hazaérünk a partról, legalább Rozi kajáját megfőzte már a banya, nekem mindegy, én úgysem eszem meg az ízetlen borsólevesét, vagy ki tudja, milyen moslékot tol elénk, hogy utána a szétbarmolt konyhát persze nekem kelljen rendbe rakni, ahogy a gyerek cuccait is nekem kell, meg a strandosokat is.
Megint itt van a pasi, akivel már két hete szemezgetünk. Két fia van, három-négy évesek lehetnek, ők is mindig az ugrálóvárba mennek, meg homokozni, aztán a vízbe. Dobálja őket az apjuk, jó erős karjai vannak.
Szegény Rozi, tényleg nagyon hisztis, keveset alszik, sírdogált tegnap éjjel is, hogy anyu hol van, legszívesebben mondanám neki, hogy pasizik, de nem mondom, csak, hogy pénteken jön, már csak egyet kell aludni. Aztán kérdezi, hogy apa mikor jön és mondanám, hogy a tróger apád feléd se néz, de nem mondom, mert szegény még olyan kicsi és nem tehet róla. Arról se tehet, hogy nekem kell vele lenni egész nyáron, mégis vele kiabálok sokszor és aztán utálom magam, úgyhogy néha délelőtt is veszek neki fagyit, persze utána nyilván kéri másik nap is. Most már a zsebpénzemből veszem neki, mert a banya, vagyis anyám anyósa tényleg csak dísznek van itt, pedig ugye állítólag azért jött, hogy besegítsen nekem, dehát természetesen nem bírja a lába, meg a szíve, nekem meg az idegeim nem bírják őt, úgyhogy tulajdonképpen jobban járok kettesben a gyerekkel a negyven fokos strandon, mintha hárman lennénk és még a vénasszonyt is pesztrálni kéne, mert egy pohár vizet sem képes magának hozni.
Milyen jó lesz neked, mondta a nagynéném, egész nyáron a Balatonnál, biztos irigykednek az osztálytársaid! Majdnem rábasztam a telefont, hogy igen, másra se vágynak, mint két hónapig a váló szüleik becsúszott gyerekére vigyázni.
Ennek a pasinak olyan szemei vannak… ilyen jeges kékek, a bőre meg szép barna és egyáltalán nem pocakos. Nem nyáladzik a fiatal csajokra, mint a többi apuka, akik leskelődnek meg ciccegnek és röhögnek a zsíros meg sörös szájukkal, undorítóak. Engem itt amúgy nem néz meg senki, a banya mindig túráztat is ezzel, hogy na, mé’ nem mész má’ egy kört, hátha kiszúr valami jobb sorsra érdemes fiúka! És közben azt hiszi, nem veszem észre, hogy gúnyolódik. Fel tudnám pofozni, de már inkább nem is válaszolok. A korombeli fiúk, nem mintha kellenének, de szerintem azt hiszik, hogy Rozi az én gyerekem, nem segít sokat, hogy Annyjának mondja az Annát. Huszonéves fiúknak meg tizenhat évesből csak a nagymellűek kellenek, nekem az nincs, csak megint rohadt pattanások a hátamon, hiába mondja anyám, hogy ne zabáljak annyi csokit, én tudom, hogy a stressztől van, nem a csokitól. Persze ezen összeröhögnek, ilyenkor bezzeg egyet tud érteni az álompár, hogy ugyan mitől vagy te stresszes, főleg a nyáron! És ilyenkor nem üvölthetek fel, hogy a non-stop gyerekfelügyelettől meg az idióta anyóstól vagyok stresszes, mert akkor még zsebpénzt se kapok és az őszi bulikra se fogok tudni elmenni.
Hú, most tutira idenézett a pasi, elkaptam a tekintetét. Szerintem eléggé úgy néz rám, el is képzeltem, hogy a csónakházban nekidönt a falnak, ott sötét van és nem látná a pattanásaimat, bár lehet, hogy nem is érdekelné. Teszek egy kísérletet, én is úgy nézek rá, ahogy a bulikban szoktam, mikor néha sikerül lerázni a többieket vagy elszakadni a csocsóasztaltól és végre szabad lehetek. Általában harminc felettiek akadnak be, de nem baj, simán kinézek huszonkettőnek és utána se szoktak rájönni, hogy nem annyi vagyok. Eddig legalábbis mindig lett belőle valami, főleg szopás, mert ha megujjaznak, az sokszor fáj. Andi szerint azért, mert a legtöbb csávó azt se tudja, mit csinál, de remélem, azért majd lesz olyan, amelyik igen. Például ez a pasi itt nagyon gyengédnek tűnik. A fiait is mindig úgy dobja el, hogy normálisan, nem úgy, mint a Rozi apja, főleg, hogy engem utána még külön is lenyomott a víz alá, azt hittem, meg akar ölni. Szerencsére a saját lányával nem csinálja, bár lehet csak azért, mert még olyan kicsi.
Most megint idenéz, ez már egyértelmű szemezés, pedig jó izzadt rajtam a top, de lehet, nem látja. Kicsit kiestem a gyakorlatból, de azért igyekszem megint szexin visszanézni, aztán Rozira, aztán meg a könyvembe. A strandon az Ördögöket olvasom, otthon meg a Harry Potter negyedik részét ötödjére. Lehet nekem is úgy kéne, mint anyámnak, hogy sminkben jön le a strandra, már, ha egyszer egy hónapban lejön velünk, persze akkor is a napra ül ki és a lábait mutogatja, de meg is nézik rendesen. Én is próbáltam, de bementünk a vízbe Rozival játszani és úgy fröcskölődött, hogy nyilván lefolyt a szememről a spirál. Dehát nem mondhatom a gyereknek, hogy ne fröcskölj, pasizni akarok! Utálom a strandot is itt Fenyvesen, lángosszagú naptejhártya van a vízen vagy hatszáz méterig, Rozit meg amúgy sem tolhatom be mélyre, mert mi van, ha kiesik és nem tudom kiszedni a vízből.
Ennek a pasinak elég jók a gyerekei amúgy, az egyik múltkor rámrúgta a kislabdát és háromszor elnézést kért, én meg próbáltam nagyon kedvesen mosolyogni, mintha nem képzeltem volna már el, hogy az apja ráélvez a karúszójára ahogy a kertjükben kiverem neki, bár egyébként most már a szexet is elképzeltem vele, mert amióta túl vagyok az elsőn, már nem kell tőle félni, hogy vérezni fogok. Mondjuk durván fájt az első, de ennek a pasinak kétlem, hogy olyan nagy lenne, mint Áronnak, Áron meg nem is volt nagyon figyelmes, igazából öt perc alatt megvolt az egész, még csak fel se izgultam, pedig én állítólag elég nedves típus vagyok. Anyám régebben hozzám is baszta egyszer a bugyimat a szennyesből, hogy használjak már tisztasági betétet, mert ezt a fehér genyát ő nem fogja kisikálni a bugyimból, hát azóta használok, most is tettem a fürdőruhába és jól is jön, mert úgy néz rám a pasi, hogy teljesen kivagyok.
Szegény kis Rozi, mutogatja a homokvárát, látom a szemén, milyen álmos, pedig most jó lenne még a parton maradni, hátha lesz a dologból valami, persze biztos nem egy igazi randevú, azt amúgy se akarnék, mert milyen fura lenne már, kiülünk a parti fagyizóba és a gyereknevelésről beszélgetünk?
– Miny nyevetsz?
– Semmin, cuki, a könyvemen, na mutasd azt a homokkiflit.
– Azs nem kifli, hanem banán!
– Jó-jó, banán.
Közben fél szemmel a pasit nézem, telefonál. Én már le sem hozom ide a telefonom, mert Roziról háromszázötven strandos képet csináltam az első két hétben, most meg már inkább nem idegesítem magam azon, hogy senkinek se hiányzom, főleg, hogy mindenki nyaral vagy fesztiválozik. Anyu jól elmagyarázta, miért is nem kell nekem a Balaton Soundra menni, merthogy fesztiválon nem lehet jól pasizni és különben is, szerinte én inkább beszélgetéssel tudnék meghódítani valakit, jelentsen ez bármit is. Aztán persze kiderült, hogy ő viszont lemegy a Soundra, és szerintem amúgy össze is szedett ott valakit, mert ezen a héten már hétfőn bejelentette, hogy szombat reggel megy vissza Pestre, tehát egyetlen estét lesz velünk. Úgyhogy most sem visszük át Rozit hajóval Badacsonyba.
Húha, most már határozottan, többször is rám nézett, lehet, mert végre nincs itt a felesége, szörnyen leharcolt nő egyébként, ilyen igazi savanyú uborka típusnak tűnik. Hosszan állom a tekintetét, beugrik az a kép, amire tegnap éjjel is elaludtam, hogy éjszaka a lángosos mögött találkozunk és a falnak nyom, szinte éreztem az izzadtságát magamon. Úristen, idejönnek! Az egyik fia visszaadja Rozi eldobott kislapátját, jaj, köszönjük szépen, milyen aranyos. Jézusom, mellém ül a pasi… Na, hogy is szoktam viselkedni ilyenkor? Meg sem igazítottam a szemöldököm. Ez félreérthetetlen. Sőt, lehet, hogy kicsit sok is? Egészen közel ül hozzám.
– Szia!
– Helló!
– Mindig nézlek, hogy milyen aranyosan játszol a kistesóval.
– Jaj, köszi, hogy nem azt mondtad, a gyerekem!
– Haha, nem, egy percig se gondoltam, hogy a gyereked lenne, túl fiatal és csinos vagy ilyesmihez, ha szabad ilyet.
– Hát igen, mondhatni hajadon vagyok.
– Haha, hajadon!
Úgy néz, hogy mindjárt átszúr a szemével.
– Figyelj csak, ti nem a Szilas Anikó lányai vagytok véletlenül?
– Őőő, de, igen.
– Ó, hát nekem ő volt a nagy szerelmem a gimnáziumban.
Ráteszi a combomra a kezét és megszorítja, nedves a tenyere. Megszédülök, majdnem elcsúszok a saját izzadtságomon, ahogy felkapom Rozit.
Ő aztán még vacsinál is engem utánoz, hogy Annya boá a bokojba, boá-boá, anyámék meg felváltva puszilgatják.
– Igeeen? Anna rosszul lett, de te nem ijedtél meg, igaz, bogaram?
Borítókép: Unsplash
