Lengyel András munkáival találkozunk a Ludwig Múzeumban, ahol négy évtized változatos anyagát szemlélheti meg a publikum. Az alkotások más-más módon, hol a legegyszerűbb, hol a csendesebb, máskor pedig igazán teátrális formaelemekkel közlik Lengyel mágikus, lakonikus, mitikus és intellektuális mondandóját a körülöttünk lévő világról.
A kiállító ahhoz a korosztályhoz tartozik, akiknél kiemelt szerepe van a személyiségnek és az újításnak. Lengyel Andrást festőszakra vették fel 1972-ben a Képzőművészeti Főiskolára, de az ottani posztnagybányai szemlélet helyett olyan dolgokat keresett, amit a grafikai tagozatnál talált meg. Különös és bátor fordulat ez, mert
a családjában megtapasztalhatta a művészi attitűdöt, hisz nagyapja szobrászművész, édesanyja pedig porcelánfestő volt.
Ráadásul a gimnáziumban rajzszakos osztályba járt. Minden adott volt ahhoz, hogy betagozódjon a létező képzőművészeti kánonba.
Itt jön a véletlen, vagy az eleve elrendeltség szerepe: a főiskola előtti években a Képcsarnok Vállalat grafikai műhelyében a rajzos művek sokszorosításával foglakozott, így elmélyült ezeknek a technikai eljárásoknak a rejtelmeiben. Megismerte a modern képalkotási eljárásokat. 1974-től Raszler Károly lett a mestere a főiskola grafikai osztályában. A következő évben
a hozzá hasonló gondolkodású diákokkal a közelben lévő Rózsa presszóban művészi megnyilvánulásokat szerveztek.
A tucatnyi főiskolás elnevezte magát Rózsa körnek. Első eseményük közös festékfújással kezdődött, amelynek a Mesterséges légzés címet adták. Lengyel későbbi munkáiban, sőt egész életművében kitapintható ennek az akciónak a hatása. Életműve alatt
vizsgálta a konceptuális elgondolásoknak a valóságra irányuló manipulatív funkcióit, a struktúrát, a mozgást, az időbeliséget,
valamint a szemiotika problematikáját. Komoly hatást gyakorolt rá Erdély Miklós montázselmélete, amit fotóin, fotogramjain és más sokszorosított grafikáján tetten érhetünk ezen a kiállításon is.
A kiállítás kurátora, Üveges Krisztina három megnevezéssel vezette be a nézőt Lengyel sajátos világába: Természet-Geometria-Titokzatosság. Ez volt ugyanis Lengyel egy 1982-es mail-art tárlatának a címe. Gyermekkorában sok nyarat töltött Nógrádban, ahol a hatalmas panoráma, a tágas ég, a flóra és fauna emberközeli megtapasztalása máig tartó inspirációs forrás számára. Egy gyönyörű indítóélményként tartja számon ma is ezeket az éveket. Innen eredeztethető az analitikus látásmódja, ami nagyban segítette a körülöttünk lévő világ megismerésében, és az abban lévő láthatatlan titkok művészi kifejezésében.
Jól megfigyelhető munkásságában egyfajta körforgás a stílusok között.
Elvont, intellektuális periódusok, majd konkrét kifejezési módok váltják egymást az alkotói szabadság szellemében. Jelen van a nyolcvanas évek újfestői, érzékletes felfogása, majd egy fogalmibb megközelítés, vagy a minimal stílus, de az újfigurális ábrázolásmódot is felfedezhetjük ezen a tárlaton, az objektek és installációk mellett.
Az anyagon végigtekintve négy tételre oszthatjuk Lengyel munkásságát, de nem időrendben, mert találunk búvópatak-szerűen visszatérő motívumokat. Elsőként az ég, a szabadság felé való kimenekülés szimbóluma: a felhők, ezernyi variációként testet öltve. A kiállítás címe magába foglalja a lényeget: …minden fent van a felhőben…
Az emberiség először a szakállas Jóistent vélte az ég fölött trónolni, manapság meg műholdak, űrhajók, orvosi receptek tárházát találjuk ott.
Amíg Hamlet így meditál a titokzatos világmindenségről: „Én egy idő óta (bár nem tudom miért) elvesztettem minden kedvemet s felhagytam minden szokott gyakorlataimmal; és igazán oly nehéz hangulatba értem, hogy ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem csak egy kopár hegyfok, ez a dicső mennyezet, a lég, ez a fölöttem függő kiterjedt erősség, ez arany tüzekkel kirakott felség boltozat, no lássátok, mindez előttem, nem egyéb, mint undok és dögletes párák összeverődése.” (II. felvonás, Arany János fordítása).
Ezzel ellentétesen
Lengyel András számára a mindenséget jelenti az ég látványa.
Nála a felhőknek neonfényes, szivárványos tárhelye van (Felhő Múzeum). Máshol a festőállványon lévő sárga színű táblácskára, piros, kék és zöld felhők kerülnek, a gyermekrajzok elevenségének hangulatát idéző felfogásban (Festett egek – festett malaszt). A tiszta geometrikus formákon is szemet gyönyörködtető felhőket találunk (Függőleges kép, Vízszintes kép-Horizont). Azt sugallják ezek a képek, hogy nézzünk az égre, nyissuk ki a lelkünket. Az égbolt-motívum természetesen a táblaképeken kívül bárhol feltűnhet az alkotásokon, mint például a második jellegzetes formaként alkalmazott jelkép, az ősi, letisztult háromszög. Isten szeme mindent lát… (A mai épületek kamerarendszerét látva talán kezdjük érteni ezt a mondást.)
A háromszög a tökéletesség motívuma a maga egyszerűségével és égnek törő eleganciájával (Jupiter, Hold).
Mágikus kifejezőereje van ennek a mértani formának. Nem elhanyagolható tény, hogy mint jelkép végigkíséri Lengyel számos különös technikával készült alkotását.
A harmadik szellemi izgalmat kiváltó terület a könyvek világa. Elsősorban objektek formájában láthatjuk, de képeken, montázsokon, háromszöggel keretezve vagy plasztikába álmodva (Guttenberg-galaxis, Könyvarchitektúra) is feltűnik. Lengyel számára a gyermek- és ifjúkori kognitív töltekezés legfontosabb kelléke volt a könyv. Értelmiségi családban felnőve ez magától értetődőnek tekinthető. Az meg már az önművelés, a szakmai útra való töltekezés, hogy a főiskola könyvtárában a világ minden tájáról beérkezett legfrissebb kiadványokat tanulmányozta.
Negyedik területként sorolhatjuk a digitális eszközökkel létrehozott műveket, a különféle sokszorosítási eljárásokat,
az általa kikísérletezett egyedi, grafikai megoldásokat. Papírra, vászonra, textilre, és még ki tudja, milyen felületre készített munkákat. Komoly szellemi és művészi energiát képviselnek a kiállítónak ezek a művei.
Levelezései műalkotásokká lettek, az ebből származó post-mail art dokumentumokat is megszemlélheti a tárlaton a látogató. Az sem közömbös, hogy az elsők között alkalmazta hazánkban ezt a műformát.
Lengyel András egész vizuális művészetéről elmondható, hogy izgatja a járatlan út, az újítás.
Folyamatosan és szisztematikusan keresi az univerzális összefüggéseket, a valóság és az emberi lét különös viszonyát kutatva.
Lengyel András: …minden fent van a felhőben… című kiállítása a Ludwig Múzeumben tekinthető meg 2023. február 3. és május 28. között.
A fotókat Glódi Balázs készítette.
