A mostanában nem túl erős Marvel-filmes felhozatalt követően erős szkepticizmussal vártuk A galaxis őrzői: 3. részt, ami James Gunn rendező és a címszereplő csapat búcsúzása is a moziverzumtól. Ebben a filmben is csalódni fogunk, de pozitívan.
A galaxis őrzői: 3. rész valóban meglehetősen érzelmes történet lett, ahogy azt Gunn beígérte. Ennek több oka is van. Az alkotó évekkel ezelőtt elkövetett egy hibát: obszcén módon poénkodott Twitteren, bejegyzéseit a közelmúltban felemlegették, a Disney pedig hirtelen felindulásból kirúgta a rendezőt. Így
egy darabig bizonytalan volt, hogy elkészül-e egyáltalán a harmadik Galaxis őrzői-film,
főleg, hogy Gunn közben felkérést kapott, a konkurenciától, a DC-től, meg is rendezte hát Az Öngyilkos Osztagot, majd ezen felbuzdulva a Warner új vezetősége megadta neki a lehetőséget arra, hogy az egész DC Moziverzumot újraszabja Peter Safrannel. Ezért is lett A galaxis őrzői: 3. rész egyszerre vidám és elégikus búcsú, hiszen lehet, ha nem így alakulnak a dolgok, Gunn még több munkát kap a Marveltől.
Persze ennek a csapatnak amúgy is szét kellett szélednie, hiszen Dave Bautista, a Draxet játszó pankrátorból lett színész túl öregnek tartja már magát, a Gamorát megformáló Zoë Saldaña, és az agymanipuláló Mantist játszó Pom Klementieff pedig Gunn nélkül nem akarják folytatni. Az író-rendező ennek megfelelően vett búcsút a franchise-tól és a karakterektől, egyúttal azt állította, hogy a Bradley Cooper által megszólaltatott Mordály miatt tért vissza, az ő eredettörténetét szerette volna elmesélni. Akárhogy is, de
az utóbbi évek összességében csalódást keltő Marvel-filmjei után A galaxis őrzői: 3. rész végre a helyére teszi a dolgokat,
ami nem is csoda, hiszen szívvel-lélekkel készült.
A sztori szerint hőseink belakták a Tudástérnek nevezett különleges égitestet, ahol látszólag békében ügyködnek az Őrzők. Látszólag, mert Peter Quill, azaz Űrlord részegen próbálja átvészelni, hogy szereleme, Gamora, akit Thanos a Bosszúállók: Végtelen háborúban feláldozott az egyik különleges varázskőért, nincs többé. Helyette van persze egy 2014-es változat, akit az időutazás révén a Bosszúállók: Végjátékban hoztak át a jelenbe, de ő hallani sem akar arról, hogy csatlakozzon a csapathoz, hát még Űrlordhoz. Sok idő nincs a búslakodásra, mert a második részben megismert gonosz Ayesha teremtménye,
Adam Warlock betör a Tudástérbe, és küldetésének megfelelően le akarja mészárolni az Őrzőket.
Ez majdnem sikerül is neki, Draxet és Mordályt súlyosan megsebesíti – utóbbit olyan súlyosan, hogy a halálán van. Ezért kel útra a csapat, hogy megmentse a harcias mosómedvét, a szálak pedig egészen az őrült Evolúció Mesteréig vezetnek, aki megteremtette a szuperintelligens hőst, és aki még a jelenben sem tett le arról, hogy újra rabul ejtse és kísérletezzen rajta a tudomány nevében.
Mordály eredettörténete a film fénypontja, még akkor is, ha emiatt
kicsit identitászavarba kerül A galaxis őrzői: 3. rész.
Ez a flashbackek formájában a cselekmény elejétől annak végéig jó érzékkel adagolt sztori ugyanis Disney-kompatibilis, bár nyilvánvalóan brutálisabb és szókimondóbb az átlagos Disney-rajzfilmeknél. Dumbo, Susi és Tekergő, 101 kiskutya – csak néhány cím azok közül, amelyekben aranyos állatok szenvednek részben vagy egészben az emberi gyarlóságtól. A kísérletek révén mosómedvéből intelligens lénnyé változtatott Mordály esete is hasonló, ráadásul fogságában kissé bizarr külsejű, mégis szerethető állati mutánsokat gyűjt maga köré, és barátkozik össze velük. Ráncolhatnánk a homlokunkat amiatt, hogy egy Marvel-film ilyen mértékben Disney-jelleget ölt, de
Gunn olyan őszinte érzelmekkel és mesterien bontja ki Mordály szívszorító előzménytörténetét,
hogy nem lehet haragudni a Disney-beütésre.
A hatalmas puskákkal szaladgáló, cinikus mosómedve
ebben a filmben kap igazi karaktert, Marvel-sztorihoz képest mélységet,
amit talán elsőre nem vártunk volna, hiszen bárhogy is erősködjön Gunn, eddig nem Mordály, hanem Űrlord volt a főszereplő, az ő családi drámájáról szólt az első két A galaxis őrzői. Egészen másként tekintünk hát a figurára a harmadik rész után. Tragikus hős, aki frankensteini teremtényként túl naivan hitt teremtőjében, holott az Evolúció Mestere bizonyos szempontból nem méltó arra, hogy teremtő legyen. Egyszerre nézi le, tekinti eldobható szemétnek teremtményeit, és irigy is azokra, kiváltképp Mordályra, aki nála okosabb, olyan összefüggéseket lát meg, amelyeket még a teremtő sem.
A figura előzménytörténete így egy súlyos felismerés története,
mint amikor egy vallásos ember rájön, hogy vallása dogmái nemhogy nem abszolút érvényűek, de hazug és káros illúziót tartanak fenn, ami meggátolja, hogy a maguk valójában lássa a dolgokat, egyáltalán, hogy az egyén megvalósítsa álmait.
Maga a projekt is érdekes, amelynek keretében ezeket a kísérleteket az Evolúció Mestere végzi. Az úgynevezett Ellenföld a megvalósult utópia, ahol csupa intelligens állat él a Föld hű másán. Pontosabban nem utópia ez, hiszen bármennyire is törekedett arra a gonosztevő, hogy tökéletes, hiba nélküli lényeket teremtsen, az állatok is élnek például káros szenvedélyekkel. Mindenesetre
az Ellenföld olyan, mintha George Orwell Állatfarmjának Marvel-változatát látnánk nagyban,
bár azért James Gunn korántsem tölt el annyi időt a bemutatásával, hogy egy orwelli mélységű parabola kerekedjen ki ebből a cselekményszálból. Ennek a sci-fi mesének nem is ez a célja, az Ellenfölddel inkább az Evolúció Mesterének őrületét kívánta Gunn bemutatni: mit hozott létre a zsenialitásának köszönhetően, és mit akar ezzel tenni egy elborult pillanatában. A Chukwudi Iwuji által eljátszott gonosztevő egyébként minden eredetisége ellenére sem kiemelkedő antagonista.
A Marvel Moziverzum amúgy is küszködött ezzel a problémával mostanában, csak elvétve sikerült jó és érdekes negatív hősöket felvonultatnia (mint például Thanos vagy Kang), egyébként egyikőjük sem volt túl emlékezetes. A galaxis őrzői: 2. részben Kurt Russellnek is köszönhetően jól működött Ego, Űrlord édesapja, aki persze végső soron ugyanazt akarta, mint minden antagonista: pusztítani és hódítani. Az Evolúció Mestere őrült tudós karakter, azaz
nem feltétlenül akar rosszat, csak nem veszi figyelembe, hogy az általa létrehozott lényeknek van elég intelligenciája
ahhoz, hogy felfogják, egyrészt mit jelent a halál, másrészt mit jelent számukra a másik, akit az Evolúció Mestere egy balul elsült kísérlet eredményeként el akar pusztítani. Ez teszi gonosszá Iwuji néhol túljátszott és ripacs negatív hősét. Ám hiába indul jól az antagonista, végül csak eljut oda ő is, ahová elődjei: pusztítani és hatalomra törni.
Félő volt, hogy Mordály és az Evolúció Mestere mellett nem kap majd elég fókuszt a többi karakter és
Adam Warlock, aki ebben a filmben debütál a Marvel Moziverzumban, és aki az egyik legfontosabb képregényes Marvel-karakter.
Előbbiekre vonatkozó félelmünk nem igazolódott be, utóbbival kapcsolatban viszont részben jók voltak a megérzéseink. Warlockra már utalt a második rész stáblista utáni jelenete, Ayesha abban kezdett neki az antihős megalkotásának. Ayesha ebben az epizódban is feltűnik, de olyan jelentéktelen és semmitmondó figura, hogy ezen az egy mondaton kívül inkább nem is ejtünk több szót róla. Warlock is pengeélen táncol, mert viszonylag kevés jelenetben láthatjuk, ám az őt megformáló tehetséges Will Poulter játékának, és jól megírt szövegeinek köszönhetően mégis emlékezetes figura.
Emlékezetes, de lehet, a Marvel-képregények rajongói húzni fogják a szájukat miatta, mert ez a Warlock még nem az a Warlock, akit megismertek kedvenc füzeteik lapjain. Poulter figurája olyan, mint egy kamasz, aki nem nagyon van tisztában sem a világ dolgaival, sem a saját erejével, így olykor csúfos kudarcot vall, máskor pedig túlzásba viszi a kényszervallatást, és megsüti áldozatát ahelyett, hogy kiszedné belőle az igazságot.
Ez utóbbi morbid, de működőképes poén, ami jellemző Warlock jeleneteire, ebben a tekintetben Gunn jól eltalálta a karaktert.
Ennek tükrében pedig érthető, hogy miért a viszonylag fiatal és kevésbé közismert Poulter kapta meg a szerepet, ami abszolút illik hozzá.
A régi ismerősök pedig egyáltalán nem szorulnak háttérbe, a főhősök közül mindenkinek van egy-egy fontosabb, drámai vagy érzelmes megnyilvánulása, sztoriszála. Drax, Mantis és Nebula nem pusztán szurkálják egymást, mint az a Marvel-filmekben jellemző, hanem komolyan meg is bántja egyikőjük a másikat, őszintén odamondják egymásnak így a „végjátékukban”, hogy kinek milyen jellemvonását nem tudják elviselni. Persze ezek végül csak torzsalkodásoknak tűnnek, de például Drax részéről egyfajta önreflexióként is értelmezhető, hogy bár
első látásra egy buta és durva figurának tűnik, belső értékei viszont felbecsülhetetlenek, azaz megvan benne az apai ösztön és szív.
Bautista maga is bizonyította az utóbbi filmjeiben (például: Kopogás a kunyhóban), hogy nem csupán pankrátor, hanem karakterszínész, mármint lehet őt színésznek tekinteni.
Még náluk is fontosabb azonban Űrlord és Gamora ellentmondásos és viharos kapcsolata.
Kettejükkel némi keserű romantika, melankolikus románc is belép a történetbe.
Az új Gamora nem akar sem a csapat tagja lenni, sem Űrlorddal turbékolni, sőt van egy jelenet, amelyben elég agresszíven ki is nyilvánítja, hogy tényleg semmit nem érez a férfi iránt. Lehetne ez egy erőltetett szappanopera is, de James Gunn tehetségének köszönhetően valódi bús szerelmi drámává érik az ő történetük, amelyet Gunn jó érzékkel bont ki úgy, hogy közben ne üljön le a cselekmény. Casablancát azért nem szabad várni A galaxis őrzői: 3. résztől, de a rendező elismerésre méltó módon, ízlésesen fejti ki kettejük kapcsolatát egy meglepően elegáns konklúzióval.
Marvel-filmről lévén szó kérdés, hogy mennyire működik a humor és az akció. A poénok ezúttal is jobban feküdtek Gunn-nak, mint az összecsapások, bár van néhány emlékezetesebb küzdelem a filmben. A Marvel-mozik humora általában elég bárgyú és erőltetett, ami csipkelődő beszólásokra korlátozódik, mintegy „kötelező rossz”, amit minden rendezőnek le kell tudnia. Gunn esetében viszont erről nincs szó, mivel ő
mindig is egyszerre humoros és hatásos zsánerfilmeket készített, még amikor horrort rendezett is.
A legtöbb poén természetesen Draxhez és Mantishez kötődik, de az is vicces, ahogy Mantis és Űrlord vetélkednek egymással. Az egyik óriásszörnyeket lovagol meg, a másik pedig egy hajmeresztő mutatványt hajt végre, ami teljesen kikészíti. Mégis az az első kérdése, amikor magához tér: „Azért ez menő volt, nem?”
Az akciók jellemzően felejthetők, tisztességes iparosmunkák, sőt az egyik remekül felvezetett, a Mission: Impossible-t idéző betörési jelentsort kifejezetten logikátlan fordulat zülleszti esztelen lövöldözéssé és verekedéssé.
Azért akad egy rendkívül stílusosan megvalósított összecsapás, amelyben az összes Őrző részt vesz, és egy szűk folyosón kell átjutniuk.
Itt Gunn kézikamerás hatású felvételekkel, nagylátószöggel és néhány jól időzített lassítással dobja fel a csetepatét, kifejezetten emlékezetes képsorrá érlelve azt.
Ez a harc tehát a végső, és szerencsére James Gunn tényleg beleadott apait-anyait. Mordály eredetsztorija tetszetős, a többi karakter is a helyén van, szerethető figurák, és a Marvel bárgyú humorához képest a poénok is működnek, betalálnak. Az antagonistában és Adam Warlockban sokkal több potenciál volt, de legalább a hozzájuk kötődő jelenetek izgalmasak, sőt még elgondolkodtatóak is. Hogy mi lesz az Őrzőkkel, lesz-e valami velük a közeljövőben, arról a stáblista közbeni és utáni jelenet, illetve felirat értesíti a rajongókat. Az viszont
már más lapra tartozik, hogy Gunn és néhány ikonikus karakter nélkül mennyire működik a régi-új formáció.
Az utóbbi két év inkább csalódást keltő Marvel-filmjei után A galaxis őrzői: 3. rész a remény szimbóluma, csak kérdés, hogy ez egy reneszánsz kezdetét vagy egy aranykor utolsó utáni hattyúdalát jelöli-e.
A galaxis őrzői: 3. rész (Guardians of the Galaxy vol. 3.), 2023. Írta és rendezte: James Gunn. Szereplők: Chris Pratt, Bradley Cooper, Chukwudi Iwuji, Karen Gillan, Zoë Saldaña, Dave Bautista, Pom Klementieff, Sean Gunn, Will Poulter, Maria Bakalova, Elizabeth Debicki, Sylvester Stallone. Forgalmazó: Fórum Hungary
A galaxis őrzői: 3. rész a Magyar Filmadatbázison.
