Pásztorének
mikor még nem voltak felnőtt gondjaink
homoktalan süllyedés
súlytalan homok
a mélyebb megértés harapófogói
30 fok tavasszal májusi hideg
mikor még tolltartók füzet
matricák rossz kaják egymás meleg keze
a szeretés kavics horzsolta térd
és habzó tejüveg a szégyen
átfújunk a szélen
szokjuk a szárazföldi létet
a hordozó közeg tisztaságát
úszni tanul bennünk a víz
az úszómester helyettünk üvölt
mikor még nem voltak felnőtt gondjaink
komoly gondjaink voltak
mikor még nem voltak felnőtt szavaink
gyerekdalok támadtak ránk a sötétben
gyerekszavak szorultak a torkunkba és
gyerekkezek szorították azt a torkot
és ez a gyerektorkunk vöröslött mikor
egy tüszős mandulává változott a Hold
mikor még nem voltak felnőtt szavaink
a felnőttek szavai ropogtak a fűben
mint óriási és fontos bogarak
úgy futkorásztak nagyítóink lencséi alatt
mintha az életünk múlna rajta
dacára csipogó verdeső nyaraknak
a tábori szekrényekbe mentett madárfiókákat
sohase tarthattuk meg
loholtunk tükreink után
medencébe pottyanásaink vidámak szükségszerűek voltak
mit tudtuk mi még akkor
miféle lé ömlik belénk
beszéltünk klórul csak a klór
nem beszélt rólunk
kik voltunk akkor amikor
nem mindig voltunk gyerekek
hiába nem felnőtt gondjaink voltak
átgázolt rajtunk a mező
varasodó sebeinket
valaki belőlünk folyton lekaparta
és minden intés ellenére is
az a valaki volt az igazi énünk
a gyulladás kortalan
a gyógyulás időtlen
mikor a gyerekeinknek gondjai vannak
futkos bennünk számtalan
színes szagos bogár
Borító: Unsplash