Hús helyett hús
A hátsókert disznócsontokat emészt,
a fű nem hoz szebb nyarat.
Ajtókeretbe kapart nyomok,
fiad négy, nyolc, majd tizenhárom évesen,
ugyanaz az ajtó, ugyanaz a belépés.
Jobbra tükör, nem mosolyog rád.
A nappali békés. Néha hátranézel,
nem áll ott senki. Amit nem látsz,
az nincs ott, aki nem öl, az nem kárhozik.
A kádadban valaki fekszik.
Sarkon a hideg szoba,
a szél elfújja a legsúlyosabb
reményeket is, három takaróval alszol.
Enni készülsz, de a kamraajtó
mögött tudod mi van. Hús helyett
hús lóg a rúdról. Penész, lúdbőr,
csöpög a plafon.
Keresed, miért jöttél haza,
miért laksz még itt,
mi fojtogat.
rémálmokról beszélni
olyan mint beismerni
hogy szerelmes lettél
egy medencében sovány
embereket láttam
törött csontokkal
üvegzöld volt a fény
mit tehettem volna
máskor arra keltem hogy kivégeztek
villámok marakodtak gerincemben
pedig csak kivilágosodott
egyszer lobotómiám volt
egész nap nem tudtam
gondolkodni azt hittem
tényleg megtörtént
két lyuk szemeim helyén
valaki meg akart enni
miközben szeretett
a téglára vetkőzött szobában
egy dalt énekelt és minden sornál
fogyott a hús rólam
mégis itt vagyok
kitépett tollakkal
Borító: Unsplash
