Lányregény, igen, de milyen! A Fülig beléd zúgtam új évada ismét megmutatja, hogy mennyire lehet szurkolni és szorítani egy szakajtó szeretnivaló serdülőnek.
A Fülig beléd zúgtam kapcsán kötelező kör, hogy Alice Oseman eredetileg képregényként rajzolta meg, és most forgatókönyvvé írta át. A fiatal író átütő sikert aratott, és
amit először még maga adott közre részletekben az interneten, azt az utolsó kötetre már tömegek várták rajongva a világ minden szegletében.
Munkáját nem csak folytatta, de társaival olyan sokat átemeltek az alapanyagából, hogy Euros Lyn rendező mellett a Netflix által feldolgozott történetének is egyértelműen a szerzőjévé vált.
Lyn hasonlóan jó munkát végzett, mint az előző évadban. Érdekesség, hogy
bár ez a megfáradt műfajok jellemzője, de önreflektív elemek is kerültek az alkotásba.
Ilyenek Nick belső mémmé érlelt, önazonosságát megvalló szavai („I’m bi, actually.”), vagy Imogen méltatlankodása azon, hogy ő lett a kirakatheteró („token ally”). Lyn, amikor megidézni igyekszik az eredeti médiumot, akkor egészen egyszerűen veszi át a képregénypanelek által meghatározott vizualitását, az animációk pedig mintha nehezebben tudnának szervesülni, mint az első évadban. Szintén kevésbé megnyerő újdonság, hogy „mérsékelten ízléses” termékelhelyezésből is sokat kaptunk, különösen az első részekben.
Derűsebb téma a színészek teljesítménye, hiszen a fiatal művészektől kitűnő munkát láthatunk.
Hogy csak a főszereplőkről szóljunk, Joe Locke rétegelt és változatos játéka hitelesen elevenítette meg Charlie-t, és nyitott teret partnerének, Kit Connornak, egy szintén sikeres Nick-interpretációhoz.
Az előző évadban Charlie és Nick egymásba szerettek, ám Nick még nem bújt elő szélesebb környezetében. Charlie ellenben sokat szenvedett, mert melegsége miatt zaklatták. A két fiatal mellé barátaik is csatlakoztak nehézségekkel: a félárva Tao, az elvágyódó transz Elle, az aszexualitására ráébredő Isaac, a homofób családban élő leszbikus Darcy párjával, Tarával, valamint a bántalmazó érzelmi kapcsolatba keveredő Imogen. Már ebből a felsorolásból is látszik, hogy
a Fülig beléd zúgtam új évadjában koncepcióváltás történt.
Az első szezonban is mindenki vitte a maga csomagját, ám akkor még a legtöbb cselekményszálat összefonta a népszerű rögbis legény és a csoporttagság nélküli, melegsége miatt elhíresült srác első ránézésre reménytelennek tűnő, mégis várva várt szerelme. És végül Charlie és Nick annak rendje és módja szerint járni kezdtek, így a történet mondhatni régivágású volt.
Ugyanakkor a mostani, második évaddal
a nagykamaszok traumatizáltságának tézissé emelése, kifejtése és az abból való kivezetés vált az alkotás mozgatórugójává.
Ez részint pont az, ami miatt a – sokszor eredeti címén hivatkozott – Heartstopper valószínűtlenül kedves, emberséges és érzelmeiket valószínűtlenül őszintén kommunikáló szereplői belopták magukat milliók szívébe. Részint pedig szükségessé tette a különféle traumák szétterítését a szereplők között, és így a cselekményszálak némileg lazább egységét.
Már a képregények is a gyermekirodalomhoz hasonló bájuk miatt lettek népszerűek, ugyanakkor a Fülig beléd zúgtam ízig-vérig tizenéveseknek készült alkotás. E kettősség megértése segít leginkább megfejteni a művet. Sokkal kevésbé didaktikus, mint az 5-10 évvel fiatalabbaknak szóló könyvek; mégis lényegében életvezetési és erkölcsi iránymutatási szándékú, ráadásul a kamaszok szokásos problémáit (testi változás, vágyak megélése, ismerkedés nehézségei) nagyrészt meg sem említi.
A Heartstopper valójában egy, a nagykorúság határán elhangzó tanmese, mely tartalmassá tudta tenni a régi intést, miszerint „legyetek jók”.
A Charlie-hoz és barátaihoz hasonló traumákkal élő serdülők így ezt a kedves világot nézve olyan megnyugvásra és reményre találhatnak, amelyre még ma is nagyon kevés más lehetőségük kínálkozik.
A lelki megrázkódtatások minden jel szerint tartósak, mert az új évadban is nagyrészt a heteronormatív világból következnek. Az ifjúsági filmek néhány megjelenő szokásos feszültsége érdemi tétek nélküli – például az, hogy Tao és Elle baráti viszonyát lappangó szerelem szövi át. A heteronormatív sérültség és
a küzdelmes gyógyulás dinamikája olyannyira meghatározó, hogy a személyiségfejlődés is rendre ezen keresztül zajlik le,
és nem valamilyen cél elérése által. Így vált megható fordulóponttá Isaac történetében az is, hogy talál egy könyvet az aszexualitásról. Charlie és barátai tehát küzdenek, de mégsem küszködnek a kamaszsággal, és mikrokozmoszukban minden segítséget megkapnak ahhoz, hogy egészséges felnőttekké cseperedjenek.
A kamaszsorozatok egyetlen elemével kell még számot vetnünk, a szexualitással.
A nagy előd Gleeben például, a korhatáros keretek közé stilizált ágyjelenetben Kurt és Blaine pizsamában érintették össze az orrukat, de mivel a Heartstopper egy épületes fabula, ezért ezt vagy ehhez hasonlót nem sikerülhet beleszuszakolni, hiszen az már egy másik történet.
Van viszont, ami beleillik a keretekbe. A melegfilmek régi csavarja, hogy a homofób antagonista valójában meleg. Ez két következményhez vezet, egyrészt ahhoz a kényelmes és csalóka látszathoz, hogy
a melegekre a melegek jelentik a legnagyobb veszélyt, így a heterók válláról a teher leemelhető,
másrészt, hogy a bűnös valójában áldozat. A mellékszereplők közül Charlie korábbi, vele durván viselkedő barátja, Ben az évad egyik legérdekesebb szereplőjévé válik, mert ő is homofób meleg, ám sejthető, hogy most nem kapja meg a feloldozást, hiszen a gonosznak büntetés dukál. Ezópuszi helyzetből Charlie olvassa a fiú fejére az ítéletet: a bűnök elismerése nem teszi őket semmissé, és a megbánás vagy az áldozatiság nem menti fel a következmények alól.
A szériának azonban csak ihletforrása, és nem határa a sok állatos példázat, így Bent tapintható érzékenységgel engedi el. Megindító látni a sunyi ficsúrt, ahogy hátat fordít a boldogságának. Éppen csak leérettségizett, előtte a „gyönyörű fiatal szerelem” kora – és ő
úgy érzi, el kell taszítania magától a boldogságot, mert legfeljebb perceket lophat a sötétben,
ahol senki nem pillanthatja meg azt a szégyellnivaló lényt, aminek saját magát látja. Ben színeváltozása tehát megindító tanulság: mások kihasználásának a bére a magány, a hiány és a keserűség – még ha áldozat is követi el.
Hasonló, szintén Charlie által uralt jelenet, amikor az ajtót rácsapja a korábban gúnyolódó rögbistákra, illetve Nick is így jár el, amikor családi fejmosást tart. A pillanatokban, amelyekben a melegek nem fogadják el a megszégyenítést, hanem a problémák világos kommunikációján és konzekvens cselekvésen át, a korábbi hányattatásokat és sikereket sem feledve igyekeznek helyzetükön javítani:
a gyakorlati melegbüszkeséget látjuk.
A sorozat erről nem köntörfalaz, hiszen ábrázolja Darcy esetét is, akit ugyanez az attitűd a hajléktalanság szélére sodort, illetve Nicket, amint láthatóan szorong férfi rokonai érzéketlensége miatt.
Oseman tehát időszerű tárgyra lelt – ezt a közönségsiker mutatja –, de ez annál is inkább igaz, mert műve egy láncolatba illeszkedik. A spanyol közszolgálat katalán adásának Merlí című sorozata, a norvég királyi tévé Skam nevű alkotása, vagy a szintén streamelt svéd YoungRoyals hasonlóval csinálta meg a szerencséjét, ahogy sok-sok másik film is (Love, Victor, Szexoktatás). Ugyanakkor míg a Skamot a „hiperrealizmusa” miatt szerették, a Merlí pedig a televízió szokásos távolságát tartotta meg a valóságtól, és például a YoungRoyals erőteljesen dramatizált volt, addig
a Fülig beléd zúgtam elfordul a dramatizálástól, és – a korábbiak szerint – a realizmustól is.
Már-már hanyagságnak tűnő politikai elszigeteltségben, azaz irreálisan mesél a narráció szerint is társadalmi nyomásra létrejövő lelki folyamatokról. Oseman az előbb tisztázottak szerint egyfajta siheder tanmesét írt, és a befogadás elősegítése érdekében egy „biztonságos teret” teremtett hozzá. Egy olyan zsebnyi világ ez, ahová olvasói és nézői bekuckózhatják magukat, és ahol a drámai húrok feszítése stílusidegen. A tétek emiatt tűnhetnek könnyűeknek, de mint látható, nem öncélúak. A Fülig beléd zúgtam így inkább fabulai hamuban sült pogácsa, mint eszképista vattacukor.
Az LMBTQ+ karakterek ábrázolása sokszor problémás, főleg mert hetero- vagy homonormatív. Mivel Nick jótanuló és tagbaszakadt rögbis, Charlie pedig leromlott átlagú és evészavaros könnyűatléta, ezért
a legnagyobb esély arra volt, hogy belőlük csinálnak heteronormatív párt,
mint amilyen Mitch és Cam a Modern családban. Viszont olyannyira nyomon követhető az ezt cáfolni igyekvő narratív és filmnyelvi megoldások sora, hogy egyértelműnek tűnik a készítők szándéka ennek a kivédésére.
Sok példát lehetne hozni: a két fiú kölcsönösen igényli és biztosítja a másik lelki támogatását, nyitottan beszélnek érzelmeikről a másikkal, mindketten kisegítenek a konyhában, mindketten tehetséges sportolók, és mindketten érzékenyek. Az egyensúlyozás arra is kiterjed, hogy még amikor egymás mellett alszanak, akkor sincs egy olyan vágás sem a Charlie-t ölelő Nickről, hogy azt ne kövesse egy viszontvágás, amin Charlie karolja át Nicket.
Összességében a Fülig beléd zúgtam reményteli vállalást tesz, amikor az emberségről és a méltóságról igyekszik tanítani.
Az érthetőség szellemében sajátosan máshogyan és sajátosan mást mutat a kamaszkorról, hogy így láttassa: van ok a bizakodásra.
Fülig beléd zúgtam, 2. évad (Heartstopper), 2023. Vezető író és producer: Alice Oseman. Szereplők: Joe Locke, Kit Connor, William Gao, Yasmin Finney, Tobie Donovan, Rhea Norwood. Forgalmazó: Netflix
A Fülig beléd zúgtam 2. évad a Magyar Filmadatbázison.
