Sherrie Levin 1996-ban Buddhára keresztelve aranyba öntötte, míg Sophie Matisse, Henri Matisse unokája 1998-ban tortát sütött „belőle”. Ai Weiwei pedig 2015-ben egy valódi vécécsészét töltött meg legóval, Letgo címmel – egy biztos, Marcel Duchamp 1917-es ready-made Forrásával vagy annak parafrázisaival mindenki találkozott már.
A B32 Galéria 2023. szeptember 6-án megnyitott Hommage à Duchamp – Fotóalapú válogatás című kiállítása Tóth Csaba jogász, filmes szakember és műgyűjtő kollekciójából szemezgetve tiszteleg az ikonikus francia művész előtt. Duchamp termékeny és innovatív alkotói évei során kapcsolatba került többek között a kubizmussal, a dadaizmussal, a szürrealizmussal, a pop arttal, az op arttal, valamint a konceptuális művészettel, mely stílusokra és irányzatokra egyéni látásmódja legalább olyan mértékben volt hatással, mint amennyire megosztó figurája Duchamp a modern képzőművészetnek. A B32 Galéria idén jobbnál jobb, ám összességében viszonylag rövid ideig látható tárlatokkal kedvezett közönségének, s ezek közül Tóth Csaba másfél évtizede gyarapodó kortárs gyűjteménye sem kivétel.
Bár a Galéria terében egyaránt találhatunk kollázsokat, fotogramokat, op art allúziókat, optikai illúziókat, kisajátított képeket, fotódokumentációkat, talált tárgyakból és tárgyakra építkező kvázi ready-made és konceptuális munkákat, az esetek majd’ mindegyikére érvényes az „eszközszerűség”, vagyis az, hogy
az adott mű nem csupán ábrázolni kíván egy adott koncepciót, hanem annak manifesztációjává is válik
az ábrázolási-megvalósítási folyamat során. Esterházy Marcell The circle is not round, 70 objects scanned from the period, 2002-2012 című munkájának gyümölcse például nem csupán a hetven darab szkennelt és egymás mellé fotómontírozott, egy ábrába sűrített hétköznapi tárgy, hanem az az egy évtized is, amely magát az alkotás folyamatát jelentette.
A teljesség igénye nélkül bemutatott tárlat Czigány Ákos két munkájával indít, a budapesti gangos házakat belülről megörökítő, konstruktivista és Bauhaus hagyományokat mutató Ég 8804. és Ég 260-15. című képekkel, melyek a kiállítás címével valamelyest szembemenve az Egek – Hommage à Hiroshi Sugimoto-sorozatból származnak. A két ég-stillen
a fekete gangok fölötti világmindenség vakító, üres fehérsége képernyőszerű vibrálással vonzza a tekintetet.
Sugimoto, a sorozatot ihlető figura egy jelenleg is aktív, tokiói fotográfus, akire nagy hatással volt mind a szürrealizmus és a dadaizmus, mind pedig maga Duchamp, illetve akinek karrierje a Theaters (Filmszínházak) című sorozatával, régi amerikai filmszínházak és autósmozik világított vásznainak fényképezésével indult. Czigány e japán művészt idéző sorozatával egyébként elnyerte a Lucien Hervé- és Rodolf Hervé-díjat, valamint az International Photography Awards harmadik díját, 2011-ben a prágai Leica Galéria FRAME011 nemzetközi fotográfia versenyének második díját és különdíját.
A B32-es tárlaton egyébként
feltűnően sok fekete-fehér fotográfia található, a fotózás huszadik századi történetére különféleképp alludálva.
Ilyen például Magyar Ádám Stainless B. 14536 (slit camera, Paris) című 2011-es munkája, a művész nagyvárosi metrók kocsijainak fásult arcú utazóközönségét megörökítő sorozatának egyik darabja, valamint Szabó Dezső Black & White. Saint Elmo’s Fire-je, melyen a zivataros időben alkalomadtán fellépő koronakisülés figyelhető meg hat (vagy egy „hatszorosított”) repülőgép szárnyvégein.
A Szabó-képek mellett a repülőgépes tematikát erősíti egyébként Stano Filko Associations III. Monument to our Solar System, 1968. című munkája is, melynek 1967-es, színes verziója a Tate Modernben található. Gerhes Gábor Sok természet című, 2008-as sorozatának négy, valóságot fikcionalizáló alkotása, az Üres könyvtár, a Szorgos erdő, a Vörös nyúl – tapasztalat, illetve az Álló óra (avagy a Megállt óra) címet viselő fotója szintén fekete-fehér, melyek szürreális látványvilága akár a Duchampról kortársai által készített fotográfiákat is idézheti.
Csörgő Attila Spherical Vortex II. című 1999-2002 közé datált, három képből álló szekvenciája (az utolsón egy Duchampra is olyannyira jellemző műterembelsőt ábrázolva) pontosan ugyanabba a ciklonszerű, örvénylő, fokális középpontba húz, mint az idézett művészóriás Rotary Demisphere-je vagy a Rotoreliefs-sorozata. Ezeknek a vorticizmus égisze alatt kivitelezett,
megmozgatott vonalai, „retinális” látványvilága sokkal inkább a szemnek, mintsem az elmének hivatott kedvezni.
Hasonló vizuális narratívát követ Csörgő Belső terek I-V. címet viselő, ötdarabos, fekete-fehér fényképsorozata 1997-ből, mely egy darab Pannónia sajt belső tereit teszi láthatóvá, a sajt érése során a sajtban munkálkodó gázok által létrehozott üregek, kvázi sajthiányok bemutatásával. A lyukakba a művész műgyantát fecskendezett, melynek szilárdulása után a sajtot eltávolította a kiöntött üregekről. Sajthiány, hiányzó sajt, melyek konstellációjaként az így létrehozott lyukak rácsszerkezettel lettek rögzítve, s azok „pályái” a hiányokat a lehető legrövidebb úton kötik össze, a „gömbök” középpontjába mutatva, egyfajta művi vortexként.
Duchamp Forrásánál összetettebb, a vorticista allúzióknál azonban figurálisabb elemei a tárlatnak Ficzek Ferenc Cím nélkülijei, vagyis a Női alak, szék, alakzatok, árnyék és a szintén 1977 körülre datált Olló-cipzár, valamint Tranker Kata Helycserepróba csoport című fotója, ahol az emberalakok arcát rájuk applikált, apró virágok fedik. A Dora Maar-osan absztrakt munkák többek között Duchamp kacifántos nevű The Bride Stripped Bare by Her Bachelors, Even (vagy The Large Glass) madárszerű, festett menyasszony-alakjára emlékeztethetnek. E nőiséget konstruáló-dekonstruáló munkák mellett izgalmas felfedezés Vető János évszám nélküli Udo Kierje, melyben
a fotót készítő gyakorlatilag ready-made-ként, teljes „jelentéssel bíró”, talált figuraként tekint a horrorfilmes színészre,
talán tudatosan bízva abban, hogy a színészről tudottak, a tőle látottak már önmagukban hozzájárulnak a kép narrativizálásához.
A tárlat utolsó etűdje a kortárs médiaipar és -tudatosság megkérdőjelezését tematizáló műveket „sorjázza”. A legtöbb alkotása részben vagy egészben Duchamp Étant donnés: 1. La chute d’eau, 2. Le gaz d’éclairage című darabjaira utal. Az Étant donnés (Adott) giccsre alapozott világában
a lényegit kukucskálószínpad-szerűen, valamilyen előtérbeli rejtek mögül kandikálva csípheti csak el az igazán kíváncsi néző.
Ezen művek egyike Kútvölgyi-Szabó Áron, a 2021-es évet mint univerzális élményt tökéletesen összefoglaló munkája, a találó című ?, valamint Felsmann István legókockák beépítésével létrehozott (s ezzel már valamelyest a későbbi Weiwei-mű gondolatiságát is magában hordozó) alkotása, a Die Zeitung. Míg
az előbbinél a Tate Modern legitimitása kérdőjeleződik meg, az utóbbiban Amerika összeesküvés-elméletei.
Az effajta fizikai és intellektuális betekintést, mögé nézést, belátást Bohus Réka Building Rocks és Glass Panes című, optikai illúziókkal kitakart, folyóiratoldalra kivitelezett munkái ellenpontozzák, melyek az alattuk futó magyar nyelvű hirdetéseket és kulturális híreket karikírozzák.
A Hommage à Duchamp tehát egy kifejezetten gazdag, humoros és inspiráló tárlat, mely október 13-ig látogatható, hétköznapokon 10-18 óra között.
A kiállított, Duchamptól inspirációt merítő műveknek továbbá kiváló művészettörténészeti kiegészítője lehet a Duchamp Research Portal,
egy viszonylag új online archívum, amely a Philadelphiai Szépművészeti Múzeum, a párizsi Pompidou Központ (ahol Tóth Csaba az egyik tagja a támogatói bizottságnak) és a Marcel Duchamp Egyesület többéves kollaborációjának eredménye. Az ingyenesen hozzáférhető internetes adatbázisban mintegy ötvenezer kép és 18 ezer írásos dokumentum várja a Duchamp művészetét kutatni vágyókat.
A Hommage à Duchamp – Fotóalapú válogatás a Tóth Csaba Gyűjteményből című kiállítás a B32 Galéria és Kultúrtérben tekinthető meg 2023. szeptember 6. és október 13. között.
A borítóképen Dezső Tamás képe látható (fotó: Barbay Csaba).
