A Turbina nagytermében szeánszra gyűltünk össze. Mégpedig egy olyan ember alkotta térbe, aki évtizedek óta az elektronikus zene számos területén alkot: trance, progresszív, pszichedelikus, törzsi és ambient jelzőkkel lehetne valamennyire körülírni Magnus Birgersson életművét. Abban az esetben, ha bármit is szeretnénk mondani róla. Azonban sokkal közelebb kerülünk az élményhez, ha csak csukott szemmel engedjük, hogy elkezdjen mozogni a testünk a zenéjére.
A Solar Fields projekt különlegesen intelligens dallamait közel tíz évvel ezelőtt hallottam először a Samsara Fesztiválon. A rendkívül termékeny szerző átlagosan évente, másfél évente kiad egy albumot, amelyek között több mint másfél órás darab is található. Remixek, újrafeldolgozások, folytatások, de egészen új témák is színesítik az előadó diszkográfiáját. Sőt, a nagy sikerű Mirror’s Edge – Catalyst című videojáték soundtrackje annyira eltalálta a médium atmoszféráját, hogy már csak emiatt is újra kedvet kaptam a hét évvel ezelőtt megjelent különleges játék újrajátszására. És talán ez volt az első, ami feltűnt: az előadás alatt mennyire
tökéletesen a helyén van minden hang, téma, motívum, ütem.
Egy tudatosan létrehozott, a végtelenségig finomhangolt, tiszta hangzásvilágot idéző koncerten, a Samsara Fesztivál nyári délutánján döntöttem el: én is zenét szeretnék írni. Ott és akkor lett egyértelmű számomra, hogy az elektronikus zene egyszerre biztosít teret az önkifejezésre és a közönséggel való kapcsolódásra. Velük, akikben ugyanaz a dallam szól.
Ezek után egy pillanatig nem volt kérdés, hogy november 11-én a Turbinában fogom ünnepelni Magnus Birgersson, a Solar Fields projekt mögött álló művész 50. születésnapját. A rendezvényt egyébként a minőségi szervezéseiről méltán híres Avatar Events-nek köszönhetjük, akik előrelátóan két koncertet biztosítottak egymás után.
Az egymás között csak „nappalinak” becézett idősáv 19:00-23:00 között zajlott, míg az „éjszakai” 23:30-tól reggel hatig tartott.
Először arra gondoltam, hogy egy ilyen hosszú fellépéssel Magnus a néhány héttel ezelőtt elhunyt Goa Gil számára állít emléket, aki híres volt 24 órás szettjeiről. Az igazság azonban jóval egyszerűbbnek mutatkozott, ugyanis a svéd alkotó mindkét blokkban másfél-két órás szettet adott, előtte és utána az est hangulatához kiválóan illeszkedő előadók játszottak. Solar Fields mindkétszer nagyjából ugyanazt a szettet játszotta, azonban így azok is hallhatták, akik inkább korábbi koncertekhez szoktak.
A varázslás köszöntéssel kezdődött, megható volt, ahogy a művész átveszi a neki szánt tortát és ajándékot. Mivel évekig egyáltalán nem érdekelt a szülinapom megünneplése, meglepően inspiratív gondolatok közben, meghatódva figyeltem a jelenetet. Jövőre leszek harminchat, és ha valahogy, hát így érdemes ünnepelni.
A szett lassan, strukturáltan épült fel, ahogy egy hömpölygő folyó biztonsággal halad az óceán felé.
Létrejött az atmoszféra, amely helyet biztosít a megélés számára. Elmerültünk a hangokban, úsztunk együtt a megjelenő dallamokkal, összehangolódtunk. És mint egy intelligensen felépített objektum, amelynek alapjai a hangulatot megteremtő dallamok, gyönyörűen megszerkesztett basszusok biztosították a folyamatos lüktetést. Az atmoszféra közben az ütemek díszítéseként foglalta el a helyét, a kifinomult ornamentikát, a folyamatos megújulást pedig a váratlan, de abszolút az utazáshoz illő elemek biztosították.
Itt a terep már az eksztázisé volt, azonban mégsem az önkívület, hanem a tudatos jelenlét eksztázisáé. Minden lélegzetvétel a zenében való elmerülést szolgálta, egy olyan birodalomban, ahol a hangok utazni hívnak, ahol a test szabadon mozdul.
Magnus tökéletesen koreografálta a szeánszot, pont megfelelő kontraszttal
a lefelé hajló ívek és a dinamikus táncra lehetőséget kínáló négynegyedek ritmusai között. Néha egymásra néztünk tesómmal, és szavak nélkül is éreztük: közös térben tapasztalunk, ahol az érzések, érzelmek szinte megfogható energiaként nyilvánulnak meg azok számára, akik a körülöttünk lévő világ szélesebb spektrumán képesek érzékelni. Örömmel néztem a közönséget: olyan embereket láttam magam körül, akikkel szívesen meginnék egy teát, vagy biztosan lenne közös témánk egy kiránduláson. Kifejezetten jólesett ebben a szívnyitott, tudatos, intelligens közegben tapasztalni. Megöregedtem? Kérdeztem magamtól egy pillanatra, de a válasz egyértelmű volt: szó sincs ilyesmiről, csupán változott az ízlésem, és nagyságrendekkel jobban értékelek egy rövidebb, de minőségi koncertet, mint egy közepes zenére végigbulizott éjszakát.
Bár hosszú hetek fáradtságával érkeztem a koncertre, másnap úgy ébredtem, mint akit kicseréltek. Ezen a ponton emlékeztettem magamat újra, hogy mekkora érték számomra az olyan kapcsolódásokkal teli bármilyen koncert, buli, rendezvény, amely életerővel tölt, ahol a légzés ritmusára a testem nem kimerül, hanem energiát vesz fel a térből, amely által egy újabb szinten kezdhetem a következő hetet.
Ez egy közös alkotás volt, amelyben részt vett minden jelenlévő,
az Avatar Events az újabb kiváló szervezéssel, a Turbina, hogy helyet biztosított az estnek. Végül köszönöm Magnus Birgerssonnak, mert bár neki volt születésnapja, mégis ő adta nekünk a legnagyobb ajándékot azon az estén. Mindannyiunk nevében kívánok neki még legalább ennyi, és legalább ilyen boldog születésnapot!
Avatar presents Solar Fields (Magnus 50th Birthday), Turbina, Budapest, 2023. november 11.
Fotók: Böhm Zsófia
