Mosdatás
1
Nagyanyám hátát szappanos szivaccsal
dörzsöltem át, olyan volt a sok habtól,
mint a nyújtódeszkája vasárnaponként.
A csípőjénél elidőztem volna egy kicsit,
nem mertem lentebb haladni, ahogyan
kérte pedig. Kisterpeszben állt, hogy combjai
közé is be tudjak nyúlni. Meg-megszólított,
siessek, meg ne fázzon. Ahogyan
ott állt a lavórban, olyan volt, mint
Vénusz a kagylóhéjban. Az én Botticellim.
Miután a lábait is jól megtöröltem,
maradt a hajmosás. Kagylóba engedett vizet,
a Wu2 szagát ma is érzem a kezemen.
Hófehér hullámos haját kendőbe kötötte,
állánál masnira, mint amikor tyúkólat takarítani,
vagy vasárnapi szentmisére ment. A lábát
ölembe vettem, a körömvágó ollóval nem
boldogultam, maradt a körömcsipesz. Szerteszét
pattogtak a szaruforgácsok, és a sarokreszelő
alól kikerült ázott bőr morzsaléka. Nem volt szaga.
Úgy hittem: Vénusz könnyei hullnak a tenyerembe.
2
Nagyapámat apám mosdatta meg, mikor hazaadták
a kórházból egy csütörtöki napon. Másnap reggel
hatkor üzent nagyanyámtól apámért, hogy jöjjön át.
Egy karosszékre ültették. Deréktájon
törölközőt fontak körbe neki, elöl a mellénél
és a hónaljánál vizes kendővel törölték át,
a hátát szivaccsal, a nyakánál csupasz kézzel
simította meg apám, majd vén fejbőrét, halántékát.
A lábai addig áztak egy lavórban. Kékeres volt a bal,
gránátszilánkos a jobb. Mindkettő szaga, mint a tiszta
kapcáé. A kagylóba langyos vizet engedett apám
a borotválásához. A borotvaszappanos víz lassan
zavaros lett. Szép, sima arcú nagyapám lábai
egyszer csak kicsúsztak alóla, amikor lábra akarta
állítani apám. Ölben vitte be az ágyára,
nagyanyám zsebkendővel törölte át meg át a homlokát.
A nyirkos bőr egyre fehéredett. Apám vette csak észre,
hogy egy borotvahúzásnyi csík még ott volt az állán,
amit ő, mikor nagyapám lezárta szemeit, ingujjával törölt le.
Borító: Unsplash