„Minden rendben” – emlékeztet a Menedékbarlang Gallai Judit Ágnes és Gáspár Annamária Természetem puhasága című kiállításán, melynek biotermőköveit az Építő feszültség rakja.
Menedékbarlangjukban (Barlangmenedékben) laknak a nőbestiárium lényei:
félig szelídített macskaszfinx, akit a Vasember szíve vezérel, akinek mellkasán a nyílt szív,
a korai Mária-ábrázolások hét lándzsával átszúrt, leplekbe takart alakja nyitott mozdulatokkal tárja elénk legsebezhetőbb, egyben legerősebb pontját. Nyitott szívfeltárás és Bourgeois-i húsfelmutatás aktusának tanúszobrai a Gallai-bestiárium őrei, ahol az alkotó a mutáció, nő és természet, nő és vadon túlterhelt paradigmáját gondolja tovább (szabadítja fel!): domesztikált állataink visszavadulnak és egybeolvadnak rettegett vad női természetünkkel. De!
Gallai és Gáspár vad növényzete védi a nő-házat, a dzsungel kolostorát, ahol a nyílt szívű nőlények (Gallai) megbújhatnak,
kagylókba, szarusodott szövetekbe, barlangmenedékbe (Gáspár) húzódnak a nyitott mellkasúak, puha héjaikból gyöngyök peregnek, gömbtükrökként, felmutatásként ütik vissza arckifejezéseinket.
Gyomnövények burjánzanak és dzsungellé válnak a haszontalanok, a rettegettek, finomságukat tárva elénk, a jungi védelmezéssel, mellyel szembesülve önnön erőszakosságunk felfedezése miatt szégyenkezünk. A barlang és a kagyló azonban pihentet és feloldoz, mélyükben hagyhatjuk előítéleteink,
rettegésünk a meg nem értett „női”-től, a nyitott szívekből áradó melegségtől, az univerzális Mária-szeretettől.
(Menedékbarlang, ahol a mindenrendben-mantra pontosan a nincssemmibajra hajazva épít bennünk feszültséget, a nincssemmibaj negációit építő, konstruktív kijelentésekre cserélő mantra azonban magában hordozza az eredeti Fodor Ákos-it, kontrasztba állítva magát azzal: a nő nem tagadásból halmoz, hanem megerősítésből épít.)
Gáspár Annamária Utópiájában a nő visszatér az anyaghoz, textiloltárai vadonmegjelenítések, természeti elemei ikonográfiakat idéznek, melyekben a letisztult visszafogottság és a növényi burjánzás feszültsége teremti meg a „vadont”, a korallok, indák szőrágyba mélyednek, körülölelésük fojtogatásból ringatássá szelídül, szőranyagukba hatolva a rejtekbarlangba érkezünk, meleg otthonosság váltja fel a bekebelezéstől való rettegést. Minden rendben, ezekben a barlangokban az újrafeloldódás biztonságos, a bekebeleződés elkerülhetetlen, de megkapjuk a lehetőséget saját mutációnkra.
Visszaemlékezünk az újlégzésre, a burokállapot vizenyősségére, elengedjük a tüdő kapaszkodását,
meleg szőrmékbe nyugszunk bele, húsainkat kagylóhéj-szervburkok tükrözik vissza, elundorodásunk csodálkozássá és megengedéssé változik.
A minket körülvevő folyadékok a szülés anyagai, a minket ringató víz korábbi magzatanyagunk.
Félelmeink alaptalanságára döbbent minket rá az anyagokba való beleivódás
és a visszatükröződésben megvalósuló újra-önfelismerés lehetősége, melyet a Természetem puhaságának feloldozó ajándékaként kapunk meg.
nőlények merülnek patakba-szőrmébe
hegyen vadpuha földben
ismerik a járást amit ők vájnak
vesszőt ültetnek: ápoló technikák nyesések bogyózás
metszés fattyazás rendezés hajtásvágás egyengetés
milyen termések illenek, hogy nyissanak sorokat, kagylóajkakba
ültetni hány év alatt nőnek terpeszkednek a bokrok
milyen lábak bújnak előbb ki
hatalmasak a fák mint a titkos kertben
amit sokévre elfelejtenek aztán a nő négylábra emelkedve
újra emlékezik és az átjáró a titkos átjáró a kapu
ott van nem kell feltörni mögötte a rét, összedőlő
törzseket karmoló félbestiák,
szelídített szívű lánymacskák lakják az erdőt
és a tanúfák amiket borostyánvirág
takar és fagyöngy
hogy lehetne mérgező ez a takaró
ami hatalmas bundás őröket csinált a fákból ahova most
megint együtt mennek mint a patakba és újra
ismerik egymást játszol-e velem és szeretlek is
régi zöld opálüvegek a fűben bundavédelem
takarja a gyökereket a botlatókat alatta óvatosan
lépni nőlénynyomokba és van ott szakadék
és ott van a ház
Gallai Judit Ágnes és Gáspár Annamária Természetem puhasága című kiállítása a GODOT Kortárs Művészeti intézetben volt megtekinthető 2023. november 23. és 2024. január 21. között.
A cikk a megnyitóbeszéd szerkesztett változata.
Képek: GODOT Kortárs Művészeti Intézet Facebook-oldala.
