„Itt lébecolni, néz(előd)ni, merengeni, lamentálni lehet.” 2023-ban, Petri György születésének 80. évfordulója alkalmából számos folyóiratblokkal, konferenciával, felolvasóesttel tisztelegtek a költő előtt. Az életmű népszerűsítését, kanonizálását, újraértését célzó törekvések farvizén, azaz már a 2024-es esztendőbe átcsúszva nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Gazdátlan tényrakások címmel.
A brosúrában található rendhagyó jelző nem marketingfogás, a PIM Petri-tere tényleg az egyik legszabálytalanabb tárlat volt, amivel ez idáig találkoztam. A térbe ad hoc módon betérni nem lehetett, hanem leginkább valamilyen esemény apropóján. Például a kiállítás egyik kurátora, Bazsányi Sándor által moderált kerekasztal-beszélgetés (résztvevők: Forgách András, Forgács Péter, Várady Szabolcs, Radnóti Sándor), verskoncert (rendező: Zsalakovics Anikó), felolvasás (színművész: Pál András) vagy Petri-drámatöredék színházi adaptálását színre vivő előadás (rendező: Regős Simon) alkalmával. Emellett ingyenes múzeumpedagógiai foglalkozásra is lehetőség nyílt, így egy középiskolás osztályt trójai falóként használva sikerült bejutnom a kiállításra.
A Gazdátlan tényrakások cím akkor válik világossá, amikor belépünk a helyszínre. Az első pillantás nem a megszokott PIM-es, vörös szőnyeggel, aranydomináns bútorokkal, pompával körbevett kiállítási tárgyakon áll meg. Sőt, kifejezetten nehéz elkülöníteni a műtárgyakat a használati tárgyaktól és limlomoktól. Dilemmát okozott például, hogy a két karosszék, amelyeknek háttámláin a Két töredék a Brezsnyev-érából című vers egy-egy részlete díszeleg, egyszerű ülőalkalmatosságok vagy a Kádár-korszak önellentmondásokkal teli társadalmán ironizáló műalkotások. A kiállításnak nincs iránya, nem határozzák meg egyszínű háttéren tündérbetűk a haladást,
itt lébecolni, néz(előd)ni, merengeni, lamentálni lehet.
Ha a lábunk elé nézünk, egy ismerős, vendéglátóipari egységekre hajazó kőpadló köszön vissza. A tárlatot ugyanis nem a kiállítóhelyek egyikében, hanem a volt Károlyi Étterem helyén rendezték be. A befőttesüvegekben uborka helyett papírdarabok, az egymásra pakolt kerti székek alól galamb helyett írógép neszez, a csordultig teli üveggyűjtő szemetes teteje nyitva, rajta egy részlet a Hitvitából: „Szelíd világosság tétovázik / a poharakban maradt ujjnyi bor, / a túltelített hamutálak fölött.”
Az étteremben talált tárgy a jelentésteremtésben gazdára talál, „ready-made” lesz,
amely kiemeli a versben szereplő túltelített jelzőt (ez a közös a tárlatbeli kuka és a szövegbeli tárgy állapotában), amely immár nemcsak a vers hamutáljára, hanem a lírai beszélő(k köz)hangulatára is érvényessé válik. Ilyen módon lehet a Petri-térben lébecolni, így működik a kiállítás formanyelve.
A padlótól eltávolodó tekintet is Petrire talál. Az egyik falon Forgács Péter által készült filmfelvételek láthatók, amelyekben Petri bemutatja azokat a lakásokat, amelyekben valaha lakott – elmondása szerint ezen házak száma háromjegyű. A másik falon egy régi típusú projektor sárgás vetítési felülete, rajta a látogatók által szabadon változtatható portrék, versek.
Jól állt a kiállításnak, hogy nem hivalkodott az interaktivitásával.
Bármely kinyomtatott szöveg felemelhető, elolvasható, némelyik elvihető, egymással összehasonlítható volt, ami hasznosnak bizonyult, hisz így be lehetett azonosítani a plafonról, falakról csüngő idézetek forrásszövegét. Mindössze néhány, a múzeum tulajdonát képző tárgy lett „ereklyésítve” egy elválasztóüveg által. Ezek főleg kéziratok, krimik címnegyedébe írt jegyzetek voltak, de a komolyság kedvéért néhány velőscsont (sajnos cubák és velő nélkül) is az asztalra került.
A kiállítás felmutatja a Petri-pályakép és -oeuvre olyan fő témáit, mint a főzés, az italozás, az öngyilkosságot elkövető Kepes Sára története és az „összestöbbinő”, valamint kiemel olyan (nagyon) nagy verseket, mint a bejáratnál található Mosoly vagy a falon függő idézetek legnagyobb részét kitevő Hogy elérjek a napsütötte sávig.
Ám a tárlat a szövegek életrajzi, filológiai, hagyománytörténeti megértéséhez, értelmezéséhez nem nyújt segítséget
– ha a PIM oldalán is fellelhető kinyomtatott biográfiát nem vesszük annak. Emiatt a Gazdátlan tényrakások leginkább a Petri-életművel most ismerkedő „kezdők” orientálásának tesz eleget, illetve az újdonságra vágyó kutatók terepévé válhat. A professzionális Petri-olvasók számára érdekes lehet egymás mellett olvasni az egymásra utaló, hasonló motívumkészlettel működő, de eltérő korszakokban keletkezett versdarabokat, továbbá áttekinteni azt a táblát, amely Petri nyelvjátékait és szóalkotásait gyűjtötte össze. A költő köré font legendákat ismerő, viszont a Petri-életműben kevésbé jártas látogatónak (az úgynevezett „haladónak”), az érdeklődését azonban a tárlat nem tudja kielégíteni. Valószínűsítem, ennek tudható be az a kurátori döntés, hogy a kiállítás nem látogatható önállóan.
A színvonalat elnézve átgondolt, sőt a Petri-féle versnyelvből szervesen következő döntés eredménye, hogy a koncepció előtérbe helyezi a szabálytalanságot és a provokációt, amelyek a hagyományos tárlatberendezés dekonstrukcióját célozzák. A költő groteszk, tabusértő szövegeinek befogadása során is hasonló élmény tapasztalható, ami radikális olvasói reakciókhoz vezet:
valaki vagy elfordul és káromol, vagy odafordul és beleolvassa magát Petribe.
Kockázatos vállalás volt Petriről tárlatot készíteni. A politikai sajtó kényszeres kurzuslogikája, emellett a költőt és műveit (néha egyszerre a kettőt) az emancipáció és a feminizmus kérdéskörével kapcsolatban egyre gyakrabban felelősségre vonó törekvések vagy a Petriből (dohányfüstös, alkoholmámoros, ká-európai) költőpózt farigcsáló értelmezői szólamok mind kisiklathatták volna a Gazdátlan tényrakásokat. Így ha nem is fontosabb, de
legalább olyan fontos, hogy milyen nem lett ez a kiállítás, mint hogy milyen lett.
Nem akar hatásvadász módon rájátszani a Petri alakjához tapadó sztereotípiákra. A kiállítás sajátossága, hogy nem közvetít konkrét üzenetet, ami azt hiszem, a Petrire való megemlékezés legméltóbb módja, hisz ahogy ő maga mondta a Keresztury Tibornak adott interjújában: „az utókornak nem üzenek semmit”. Tekinthetnénk arra a kiállítások általános lényegének félreértéseként is, esetleg bátortalanságként, hogy egy irodalmi múzeumban nem mondják meg explicit módon, mit gondoljunk a szerzőről.
Ezzel szemben a tárlat koncepciójának bátorságát én a szövegközpontú szemlélet felvállalásában látom,
amiből nem tudható előre, hogy a látogató mit visz magával.
Arról pedig, hogy mennyire tűnnek avíttasnak, idegennek egy mai fiatal számára a Petri-szövegek, sokat elmond, hogy a kiállításról kifelé menet lecövekelve találtam néhány diákom az E tér… című vers előtt. („Egy villamosperon bűzében, / nyárdélutáni nap száraz hevében, / a vásárcsarnok előtt csirkeszar / üldöző, lerázhatatlan szagában // ítélet nélkül internálva állok / egy vadul vert dob belsejében.”) Azt kérdezték: „tanár úr, ezt a budapesti négyes-hatosról írta a Petri?” Hát ennyit a történeti távolságról.
A Gazdátlan tényrakások – Petri-tér az egykori Károlyi Étteremben volt látogatható 2024. február 9. és április 14. között.
A borítófotót Gál Csaba készítette.
