Október hercege
Az üzemben nem rabszolgaként kezelnek,
mert azt idomítani kell. Ahogy engem új gazdám.
A gyárban viszont nincs ellenkezésre,
de szófogadásra is csak ritkán alkalom.
Elmondják a feladatot, de nem utasítanak.
Bukóra nyitott ablakokon dől be a nap.
Mikor hajnalban jöttem, az ég lila volt,
a fény mögött nyíltak a kertek.
Irigylem a portás egyedüllétét.
Odakozmált árnyékok a köszönések,
visszhangzanak. Benned roncsok,
mert senki nem fog fegyelmezni.
Még fogalmam sincs, hogy a nehezén
hogy jutok túl. Ez hiányzott!
Próbálok gondolkodva dolgozni,
de csak másfél óránként gondolok
valamit, mindig a gazdámról,
úgy, hogy az igazi én mozaikdarabjait
órák alatt lopom össze szorgosan,
kirakva őket, pár tűszúrást a bimbóudvaron.
Néha be kell törni arcunk, fussanak szét
rajta a színes repedések.
Borító: Unsplash