A jeges Anatóliában a reménytelenség és a kilátástalanság különböző arcait ismerhetjük meg három tanár és egy diáklány kapcsolatán keresztül.
Nuri Bilge Ceylan kilencedik filmje nem teljesen győz meg arról, hogy szükség van a bő három órás játékidejére, mégis meglepően jól csúszik: lassan, de biztosan bontja ki a nagy képet, amelyben sok különböző személyes és társadalmi téma zsúfolódik össze. Törökország Isten háta mögötti,
kelet-anatóliai vidékét terrorizmus, konzervativizmus, általános szegénység, munkanélküliség és kilátástalanság sújtja,
miközben a kötelezően idehelyezett, fiatal általános iskolai tanárok eltérő stratégiákkal igyekeznek átvészelni a büntetéssel felérő kinevezést a dermedt, hóborította településen.
Az Elszáradt füvekről főszereplője Samet (Deniz Celiloğlu), aki igazán kiállhatatlan figura:
magának való, motiválatlan, rossz tanár és rossz barát, aki másról sem tud beszélni, mint hogy alig várja, hogy leléphessen innen Isztambulba.
Legjobb barátja és lakótársa Kenan (Musab Ekici), aki simulékonyabb és derűsebb, s mivel a környékre valósi, a körülményekkel szemben is elfogadóbb. Kettejük egyhangú életét két váratlan esemény zavarja meg, amelyek a cselekmény legfontosabb mozgatórugói lesznek: egyrészt két kamasz diáklány helytelen viselkedéssel vádolja meg őket, másrészt megismerkednek a közelben tanító, független és felvilágosult Nurayjal (Merve Dizdar, aki Cannes-ban a legjobb színésznő díját kapta a szerepért), aki mindkét férfinak megtetszik, éket verve a kapcsolatukba.
Ha van kívülálló számára nehezebben érthető rétege Ceylan filmjének, az a török társadalmi, politikai, etnikai viszonyok beszűrődése, amely többször is meghatározza beszélgetéseket, utaljanak múltbéli vagy jelenbéli eseményekre. A legfontosabb aspektus egyértelműen az, hogy Nuray egy terrortámadásban elveszítette az egyik lábát, ám az Elszáradt füvekről megspórolja a körülmények kifejtését.
A film világát tekintve ez persze így hiteles, és a film univerzális témái a külföldiek számára is könnyen érthetőek,
de kicsivel több konkrétum és magyarázat segített volna mélységeiben megérteni a helyzetet. Bigottság, megosztottság, elhanyagoltság, a toxikus maszkulinitás elfojtásai és kommunikációképtelensége, erőszak, és az ebből fakadó kisebb-nagyobb tragédiák mindenesetre Európában is értelmezhetők, ahogyan a világvége zártsága, a Tarr Béla-i vigasztalanság is. Az egyik fókuszpontot jelentő tanárkérdés pedig itthon is akut probléma: a tanárok kötelező átvezénylése és a teljesítményük pontozása már számunkra is a jelen.
Merre tovább, Törökország – és merre tovább, minden hasonló antidemokratikus, retrográd, populista rezsim, teszi fel a kérdést Nuri Bilge Ceylan, de a megoldhatatlan társadalmi kérdések mellé megoldhatóbbakat is csatol személyes szinten. Amelyek aztán – jellemző módon – szintén nem oldódnak meg, inkább csak felszívódnak. Fellobbannak a lángok, aztán úgyis elalszanak, hiszen nincs, ami táplálja őket. Minden mindegy. A környezet vaskalapossága a nézőt is felbosszantja, a film végére mégis elülnek ennek hullámai. Az Elszáradt füvekről – hasonlóan a Magyarázat mindenre című filmhez –
helyesen ismeri fel, hogy a megnyomorított társadalomban az egyén is megnyomorodik, ki így, ki úgy.
Samet és Kenan lelkileg, Nuray testileg is. Megoldást felmutatni pedig egyértelműen naivitás lenne. A legszélsőségesebb eset egyértelműen Samet, akinek az elemi sértettsége, nemtörődömsége, nagyképűsége és egoizmusa az élete több területén is visszaüt. Ám a többiek is szenvednek a lelki sivárságtól, a szellemi partnerek hiányától. A néző pedig lekövetheti mindezt, de beavatkozni úgysem tud, tehetetlenül figyeli a tétova lépéseiket.
Újabb párhuzamként Reisz Gábor filmjével és más kortárs darabokkal, mint a Club Zero vagy A tanári szoba az iskolai közeg ezúttal is a társadalom lombikjaként működik. Az idézett filmek ráadásul különböző mértékben, de szintén rossz tanárokat szerepeltetnek.
Samet bizonyosan dobogós közöttük: türelmetlen, lobbanékony, nem figyel a gyerekekre, lenézi őket.
Feltesz egy kérdést, de nem várja meg rá a választ, hanem elhallgattatja az osztályt. A személyes problémáit is rajtuk vezeti le, nagy kifakadásában értelmetlennek nevezi a tanításukat. És ami a cselekmény szempontjából a legfontosabb: kivételez – épp emiatt az egyik kislány, Sevim (Ece Bağcı) számára minden rossz vonása láthatatlan, csodálja a férfit, szerelmes belé. Plátói kapcsolatuk azonban hamarosan háborúvá fajul az említett vádak következtében – ha van a filmnek hiteltelen pontja, az éppen az, hogy Samet nem jön rá, ki jelenthette fel és miért.
A zaklatás vádja ráül a filmre, de felvillant valamit abból, hogy a tabusított szexualitás, az őskonzervativizmus és a gyerekek testi és lelki állapotának, fejlődésének negligálása milyen károkat okozhat, azaz hogyan sugárzik le a legfiatalabbakra (és termelődik ezáltal újra) a társadalmi feszültség.
Az Elszáradt füvekről egyébként Akin Aksu naplóján alapul, aki szintén Anatóliában töltötte a kötelező tanári szolgálatát
és keveredett hasonló konfliktusba. Ebből született meg az eredetileg még ennél is monumentálisabb mű Aksu, Ceylan és felesége-alkotótársa, Ebru Ceylan forgatókönyve alapján, amit utólag vágtak meg a most látható formára. Az Elszáradt füvekről lényegében a tanársorsok és -jellemek segítségével fest általános körképet a szándékosan elfelejtett, elfeledtetett vidéki Törökországról. A vastag hó alatt konzerválódott, megközelíthetetlenné és elhagyhatatlanná vált település a maga valóságosságában is szimbolikus. Ám hogy mennyire valódi vagy fiktív amit látunk, abban a film egyik legkülönösebb jelenete bizonytalanít el: ebben Samet a díszletlakásból a forgatási kulisszák mögé lép, majd mintha mi sem történt volna, vissza.
Az illúzió megtört, de vissza lehet hozni; végül is beszélhetünk még egy darabig mindarról, ami itt történik.
De változtat-e valamin, ha Ceylan felmutatja mindezt, van-e értelme az Elszáradt füvekről elkészítésének?
Samet szinte már komikusan sokszor elmondja, hogy el fog menni innen, így a fogadkozás a Három nővér Moszkva-emlegetését idézi. A párhuzam bizonyára nem véletlen, ugyanis Ceylan bevallottan fontos inspirációs forrásának tekinti Csehovot, akivel kapcsolatban közismert, hogy nem értette, miért véresen komolyan játsszák a szerinte humoros műveit.
Az Elszáradt füvekről is olvasható tragikomédiaként, hiszen más fájdalmasan humoros pillanatokat is tartogat,
például hazugságokat dagasztó párbeszédeket, amelyek során mindkét fél tudja, hogy nem mondanak igazat, mégis végigviszik a beszélgetést. Nádasdy Ádám Szüleim című versét idézve a film „nyilall, / mint bordatöréskor a röhögés”: a szereplők tehetetlensége és tökéletlensége keserűvé teszi az állapotjelentést.
Samet azt a tényt nyomja el magában, hogy a problémái valójában nem az elzárt faluból, hanem önmagából fakadnak. Elmenni, de minek? Máshol sem érezné jobban magát, hiszen őszintétlen nemcsak másokkal, hanem magával szemben is. Samet a Három nővér főszereplőivel ellentétben a film végén valószínűleg tényleg elmegy a vidékről (bár ezt konkrétan nem látjuk), de a jövője homályban marad.
A férfi az ellentmondások embere, aki hol éles szemű fotóművészként szemléli a vidéket
(kimerevített portréi a film legemlékezetesebb képei), hol a toxikus maszkulinitást még nála is jobban megszenvedő ismerőseit okítja, hol diszkréten segít a legszegényebb diákjainak. Máskor viszont átadja Nurayt Kenannak, majd amikor látja a bimbózó kapcsolatukat, féltékenységében mégis inkább szabotálja azt. A Nurayjal való nagy beszélgetése során lelepleződik, hogy hiába mutatja magát felvilágosult, modern városi embernek, valójában maradi és önző. Kivételez Sevimmel, majd megszégyeníti őt, bosszúállására pedig szintén bosszúállással válaszol.
Az Elszáradt füvekről nyáron játszódó végén váratlan elemként felbukkan a belső narráció, Samet ebben fejti ki, mit jelentett neki a kislány és hogyan értelmezi mindazt, ami történt. A reflexió viszont ellentmond a film egészének.
Samet mosdatja magát, próbál meggyőzni minket arról, hogy nem hatökör, holott az ezt megelőző három óra épp ezt mutatta be.
Dupla csavar lenne, amit látunk, és Samet valójában egy érzékeny, meg nem értett filozófus, aki a körülmények áldozata? Nincs idő a kifejtésre, ami gyengíti az Elszáradt füvekről hatását, azonban az ezt megelőző bőséges lelki traktátus így is sokáig velünk marad.
Elszáradt füvekről (Kuru Otlar Üstüne), 2023. Rendezte: Nuri Bilge Ceylan. Írta: Ebru Ceylan, Akin Aksu, Nuri Bilge Ceylan. Szereplők: Deniz Celiloğlu, Merve Dizdar, Musab Ekici, Ece Bağci, Erdem Şenocak, Onur Berk Arslanoğlu. Forgalmazza: Mozinet.
Az Elszáradt füvekről a Magyar Filmadatbázison.