Latin-Amerikából érkezett a tavalyi év egyik legvelőtrázóbb zsánerprodukciója. Szikár, mégis egyetemes szintre növelt, apokaliptikus okkult rémfilmmel állt elő Demián Rugna. Térdre kényszerít, és nem enged többé felállni.
Puskalövések dörrennek a fekete, bukolikus éjszakában, Pedro és Jimi, a két falusi birtokon élő testvér fél órával a nyitány után is csak találgatja, honnan érkezhet a zajforrás, mi több, pontosan mi zajlik körülöttük. Sőt, a zárlatra nem hogy előrébb jutnának, még többet veszítenek. És rögvest belecsöppenünk az argentin – plusz talán a világ legeminensebb, sitgesi fantasy, sci-fi és horrorfesztiváljának pitchfórumán szárba szökkent – Amikor a gonosz leselkedik sűrűjébe. Végig ismeretlenség vonja bűvkörébe a figurákat, pontosabban
H. P. Lovecraft kozmikus horrorjainak atmoszférája béklyóz minket 90 percre,
a parasztcsaládot tizedelő organizmusról beszámoló Szín az űrből című novellája és Az őrület hegyei puszta nézésével őrületbe taszító kreatúrájának jelenléte örökké kísértenek.
Főleg azért hatol bőr alá Rugna ördöghorrorja, mert mindenki számára ismerős alaphelyzetre épül: a földműves miliőbe helyezett cselekmény rögvest üvölti, az Amikor a gonosz leselkedik elemi struktúrákat zilál szét családtól önképen át gyermeki idillig. Ott fuldoklunk a porban, az Isten háta mögötti vidék kilátástalanságában, és lévén a sztori egy rövidesen világra jövő Ősgonoszra figyelmeztet,
Rugna olvasatában az überdémon nem is bukkanhatna jobb helyre egy ősi dogmákba merevedett közösségnél.
Letűnt hagyományokhoz foggal-körömmel ragaszkodó, saját reflektálatlanságuk, önfejűségük áldozataivá züllő karakterek csoportjába (rendezőnket egy rovarirtószer nagyüzemi terjedésére legyintő kisközösség érzéketlensége ihlette) pedig szempillantás alatt léket üt a fenyegetés: az Amikor a gonosz leselkedik rural horror-gúnyában részletezi egy civilizációtól elbarikádozott, konzervatív politikai rendszerekhez is hasonlító mikroközösség leszállóágát.
Ugyan e perspektíva ismerős lehet Jorge Grau hatóságok iránt szkeptikus, generációs konfliktust boncolgató, a Franco-diktatúrát pellengérre állító spanyol remekéből (nálunk a szándéktalanul mulatságos Az agrár zombik támadása címet kapta), Rugna legalább annyira ügyel a mű személyes zöngéire, mint társadalmi vonatkozásaira. Játékideje során
Pedro, a főkarakter családfőként és fivérként is leszereplő, módszeresen passzív helyzetekbe kényszerülő, bukásra ítélt antihős,
aki túlságosan későn döbben rá, pontosan mivel akadt dolga. Népi-urbánus ellentétbe merülő, szimbolikus okkult horrorként az Amikor a gonosz leselkedik az elvált férj és a kertvárosban, új családjával, békésen élő neje kibékíthetetlenségére fókuszál. Holtpontra zuhanunk, Sabrina, az exfeleség és Pedro között tort ül a bizalmatlanság és a kommunikációképtelenség, Jimi, az öcs, vagyis a maszkulin tettrekészség újabb példánya szemlélőként redukálódik másodhegedűssé.
Cseppet sem véletlen, hogy Rugna kezdetben félszavakba, majd pánikrohamokra hajazó, zaklatott mondatfutamokba, végül nyílt üvöltésekbe csomagolja figurái talajvesztettségét: a helyi nagybirtokos
baltás, feleség-öncsonkításba torkolló kecskemészárlása föld és otthon pusztulásának nyugtalanító indexei,
a kutya által marcangolt, démoni befolyás alatt lévő kislány a sátángyermek-toposz (Az ördögűző, Ómen) briliáns, szintén a biztonságos lakot romboló újragondolása. Az oktalan balesetből kibomló nőgyilkosság briliáns kertvárosi traumadrámaként üzeni: rurális és domesztikált közegből sincs menekvés, a rendőrség ügyet sem vet a gombamód szaporodó torzulásokra, halálesetekre. Ilyen rangban az Amikor a gonosz leselkedik kimondatlan, gejzírként felszínre robbanó indulatokra, belső, családi, néha hatalmi dinamikákra, valamint ezek feloldhatatlanságára variózik.
Sőt, ragályfilmként ugyancsak értelmezhető, mivel a láthatatlan rém egy ismeretlen eredetű fertőzéssel, netán ruhákra tapadó vírus formájában szedi áldozatait. Zsigeri testhorror-idézet a gennyessé torzult gazdatest, Uriel betétje, de a zombifilmekben gyökerező, érintkezésből sarjadó humánumvesztésre is utalás történik. Hovatovább, egy ponton a merev kézfejben és nyögésekben realizált autizmus reflektál a zátonyra futott apa-fiú-relációra, vagyis
az Amikor a gonosz leselkedik egyfelől univerzális tragédia, másrészt a Covid roppant kortárs traumájára apellál.
Pláne nyomasztó, hogy Rugna tételesen egy színpadra, gyermekkellékek áthatolhatatlan rengetegébe helyezi a végítéletet. Öregért és csöppségért sem érdemes harcolni, a Ki képes megölni egy gyermeket? dilemmáját újrahangoló zárlat végképp pesszimista, jövőt kiiktató látomás: a vérvörös bőrű, anti-csecsemőként definiálható Gonosz eljövetelétől a Tisztogatóknak hívott (nem mellesleg a Poltergeistból ismerős) médiumok sem védenek meg.
Rugna ördöghorrorja bizonyos értelemben az Argentínában – Pedro és Jimi leépülése ürügyén: a világ legférfiasabbnak tartott országában – is honos telenovellák végtelenül gonosz inverze, ugyanis minden pillanatában a Yazurlo-család bomlasztását tűzi ki célul. Legnagyobb aduja viszont nem a rendszeres, csírájában elfojtott jövőt vizionáló gyermekhalálokban, kannibalizmusban, hanem egy szörnyű felismerésben rejtezik. Jöhet természetfeletti rontás, szétvethet bennünket emberi gyarlóság, ha tehetetlenné, cselekvésképtelenné züllünk, a mozdulatlanságra ítélő, mentálisan felkavaró,
identitásunkat zúzó, sírásra és földre küldő reménytelenségnél nincs félelmetesebb.
Az Amikor a gonosz leselkedik részben visszaadja a kölcsönt Natalie Erika James (Relikvia), Ari Aster (Örökség) lassú ritmusú, olykor meditatív, família-összeomlást pásztázó szerzői műfajfilmjeinek. Ugyanakkor saját útját járó, depresszív, magányt centrumba állító rémdrámaként könnyen rászolgál, hogy az utóbbi évek egyik legfélelmetesebb horrorjaként tekintsünk rá.
Amikor a gonosz leselkedik (Cuando acecha la maldad), 2023. Írta és rendezte: Demián Rugna. Szereplők: Ezequiel Rodríguez, Demián Salomon, Silvina Sabater, Luis Ziembrowski, Marcelo Michinaux. Forgalmazza: ADS Service Kft.
Az Amikor a gonosz leselkedik a Magyar Filmadatbázison.
