A toldyuuso a magyar garázsokba tolja be a brit életérzést: debütált Stuck Outside című, ötszámos EP-jük. A feltörekvőknek már egyre nehezebben szólítható toldyuuso párosa egy izgalmas, előremutató elektronikus EP-vel tért vissza Lil Frakkal, illetve Beton.Hofival történő produceri kalandozásait követően. Mivel a kísérletezés a duó DNS-ében van, az ötszámos kiadványra nehéz lenne egy jelzőt aggatni, hiszen a UK garage-tól, a trapen át még szimfonikus elemeket is hallhatunk rajta. Habár főként angol nyelven szólalnak meg a felvételek, egy kakukktojás mégis akad, amely ráadásul a benne szereplő P.Y.F.U., WimmR, nameatmark featek miatt is kivételt képez. Az album dalainak születéséről meséltek a srácok: Mógor Máté és Hamar Barnabás.
Mógor Máté: Az egész EP-t hasonló hangzású és hangulatú dalokból állítottuk össze, amiket az elmúlt pár hónapban készítettünk el. Úgy voltunk vele, ha már ennyi menő zene készült, akkor egységesíthetnénk a projektet egy EP formájában.
Hamar Barnabás: Ez szerintem egy nagyon érdekes track lett, mivel amikor elkezdtem írni, fogalmam sem volt, hogy mi lesz a végkifejlet. Ez volt szerintem az első zene, amit az új stúdiókörnyezet ihletett, és hallatszik is rajta, hogy olyan hangzást sikerült elkapnunk, amit eddig nem nagyon csináltunk.
A dal szerkezetét a fő duduk-témához igazítottuk, és a többi elemmel hangsúlyoztuk ki.
Sokaknak beugorhat róla a Dűne, hiszen ez adott egy alapinspirációt nekünk is. Jó sokáig időztem ezen a dalon, a legtöbb idő a sound design tökéletesítésével telt. Körülbelül hajnali háromkor kezdtem el csak szöveget írni, szóval nagyon behúzott magába ez a folyamat. Később még Máté meg egy irtó ügyes producer haverunk, Soma segített ebben.
H. B.: Máté mutatott egy deep garage demót, amit valamelyik nap írt, és amikor megmutatta, egyből libabőrös lettem. A hangulata azonnal megihletett, és írtam is rá egy szöveget. A második dropon közösen is agyaltunk és játszottunk a kedvenc effektjeinkkel, de hogy milyennel pontosan?
Ez maradjon a mi toldyuuso-titkunk. (nevet)
Ugyanis ez az egyik – ha nem a – legszebb és legerősebb dropunk. A szöveget a szeretet hiánya és az egyedüllét ihlette, egy euforikus garage track lett.
H. B.: Ez az egyik legbulisabb számunk. A Superstar’s Dream témája
a rossz szokásokra való emlékezésről és azok elkerüléséről mesél.
Meg saját magamat is biztatom picit a szövegemmel, hogy ha a jó úton haladok és minden negatív aspektusomat kiveszem magamból, akkor a jövőben minden rendben lesz. Akik hasonlóan perfekcionisták, mint én biztos érteni fogják a témát.
M. M.: A dal egy közös studio session alatt készült, csupa underground arccal. Gyakran szoktunk sok emberrel közös sessionöket tartani, és ez is egy hasonló session volt, annyi különbséggel, hogy
ez volt az első közös alkalom nameatmarkkal, meg WimmR-rel, akiket P.Y.F.U. haverunk hozott magával.
A picit arabos hangzás ugyanúgy benne van, ezért is gondoltuk, hogy illene az EP-re, így szerintem főleg a nyelvváltás miatt érződhet úgy, hogy kicsit kilóg a lemezről. A dal címe igazából az első export óta ez volt, meg így is csúfolták. Mindenki viccesnek találta, úgyhogy ez maradt.
H. B.: Ez a zene számunkra azért különleges, mert analóg szintézissel lett megírva. A nap egy jam sessionként indult, ahol minden analóg hangzást fel szerettünk volna fedezni.
M. M.: Egy Arturia Minifreak szintetizátorral készült a zene, mindent feljátszottunk, ezért
egy-két helyen nem pontosan ritmusra megy a dallam, és ettől kapja az egész a varázsát.
Annyiban pontosítanék, hogy a Minifreak nem teljesen analóg, ez egy digitál-analóg hibrid szintetizátor, de talán zeneszerzés szempontjából ez nem annyira lényeges.
H. B.: Az egész kompozíciót hallva egyfajta Doomsday, vagy ahogy itthon ismerjük: végítélet-feelingünk lett. A dal a nyugalomból csap át egy katartikus végkifejletbe, de megjelenik benne a gyász is. Amikor felvettük az atmos vocalt az intróra, éreztük, hogy ez lesz a jó irány.
Ez a zengető-effekt lehetővé tette, hogy visszhangos legyen Barni éneke, és ettől úszik az egész a dal részeként.
Az énekek hangszerként működnek, sokkal inkább életteljesebb és természetesebb érzetet kapunk, és elkerülhető az a nagyon gépi hatás. Ez alapján kezdtem el gondolkodni a szövegen. Mindenképpen egy kántálható, apokaliptikusabb érzetet szerettem volna átadni. Mostanában nagyon sok negatív hírt lehet hallani, erre fűztünk fel egy olyan narratívát, hogy az emberiség nincs a megfelelő úton.
Borítókép: Kovács Kinga
