Különös történéssel indul a reggelem. Az étkezőben forró teát öntök egy üvegpohárba, mire az hirtelen megreped az oldalánál. Nehéz nem egyfajta jelként tekinteni erre, de vajon minek a jele egy repedés? A kérdés megfogalmazása után egyből arra gondolok, hogy ez az élmény metaforikusan leképezi a verssel való intenzív foglalatoskodás első állomását. Előre sejtem, hogy a nap későbbi szakaszában valamilyen módon lesz még jelentősége a dolognak.
A reggelit követően Tóth-Czifra Júlia és Fehér Renátó megtartják a szerkesztői proszeminárium első alkalmát. Az esemény rendkívül gyakorlatiasan zajlik, a két szerkesztő mindenekelőtt a hallgatók meglátásaira és tapasztalataira kíváncsi. Tetszik az újszerű megközelítés, a sok hozzászólásból ítélve nem csak nekem. Beszélgetünk arról, hogy szerzőként milyen elvárásokkal fordulunk a szerkesztők felé, többen kifejtik véleményüket a felkéréses alapon dolgozó szerkesztőségekről, valamint
sok oldalról közelítjük meg a szerző és szerkesztő látszatra statikus és hierarchikus, valójában viszont igencsak dinamikus kapcsolatrendszerét.
Elég csak arra felfigyelni, hogy a szöveggondozás folyamatában úgy tűnik, a szerkesztőnek van nagyobb hatalma, mégis ő vonul háttérbe a publikáció esetében.

A délelőtti műhelyalkalmon először Hraboczki Márton verseit nézzük át. Az általa működtetett poétikai nyelv megragadásához a fecsegésretorika szóösszetételt vetem fel a többieknek, mely egészen találónak mutatkozik. Egy vers apropóján elmélkedni kezdünk azon, hogy
vajon mi jellemezhet egy „elfolyó tudatot”?
Ezt követően Nagy Tamás verseivel foglalkozunk, melyek az ukrán háborús helyzet közvetett és közvetlen tragédiáit, traumáit helyezik középpontba.
A délutáni műhelyezésünkhöz csatlakozik Kalász Orsolya. Részvételének köszönhetően rövidesen kiderül, hogy a műfordító tekintete minden alkalommal mintegy nagyítóval keresi a szöveg legapróbb összefüggéseit. Éppen ezért percenként kérdésekkel bombázza Horváth Florenciát és Sárkány Tímeát saját verseikről. Mindkettőjük műveiben központi szerepet játszik a nőiség, az anyaság és a természet összefüggésrendszere.
Az alkalom végére az anekdotázás és a személyes múltidézés győz a verselemzéssel szemben.

Öt órakor pódiumbeszélgetés veszi kezdetét. Grecsó Krisztiánnak Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, kritikus tesz fel kérdéseket. A moderátor először a szerző pályakezdésének körülményeire kíváncsi. Grecsó az adott helyzetre reflektálva rögtön kiemeli, hogy a saját irodalmi szocializációja szempontjából fontos állomás volt az egykori JAK-tábor, valamint a ma is működő sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozója. Előbbinek köszönhetően többedmagával „pályakezdői dacból” megalapította a Sárkányfű irodalmi folyóiratot, utóbbi révén pedig találkozhatott mentorával, Kemény Istvánnal. Az említett szerző szalonestjein először élte át azt, milyen igazán nagy szenvedéllyel beszélgetni az irodalomról. Az élmények – valamint Szirmay Ágnes passzív szorgalmazása – miatt bölcsészkarra is váltott.
Szó esik ugyanakkor a pályakezdés nehézségeiről is: első két verseskötetének megjelenését kudarcként élte meg.
Sokáig kereste a saját hangját, mire megtalálta azt a prózaformát és témavilágot, amit már magáénak érzett.
A bukást követően találkozott egy tájszólásról írt tanulmánnyal, amelynek számos passzusával nem értett egyet. Többek között ez az ellenállás vezette el a nagy sikerű Pletykaanyu megírásáig.

Szilágyi Zsófia ezután arra kíváncsi, milyen „a másik oldalon” állni, segíteni a fiatal szerzők munkáját az Élet és Irodalom szerkesztőjeként. Grecsó rendkívül nehéz feladatnak látja a dolgot, hiszen rengeteg szöveg érkezik be, de igyekszik tartani a tempót és alapos visszajelzéseket nyújtani. Akadnak azonban a saját irodalmi ízléséből származó kihívások is:
az érzékeny prózával és a spekulatív műfajokkal hadilábon áll.
A beszélgetés a továbbiakban az Apám üzent című, megjelenés előtt álló könyvére terelődik, melyben édesapja történetét „regényesítette meg” egy meghatározott fókuszpontból. Sokáig nem írt az apjáról, ennek oka elmondása szerint az, hogy „nehezen tud a szerző jól működtetni olyan karaktereket, akikhez túl szoros viszony fűzi őt”:
mindig ott van a veszély, hogy túlontúl „terápiás” jellegű szöveg keletkezik.
Éppen ezért Grecsó olyan nézőpontot keresett, amely kiküszöbölheti a problémát, ez lett végül a családfakutatás és annak dilemmái. A szerző reméli, hogy az új könyv szervesen gazdagítja majd az eddigi életművet és magánmitológiát.

A vacsora után a FISZ idén megjelent debütköteteinek bemutatója veszi kezdetét. Sárkány Tímea Boszorkányok nyara, Nagy Zalán Atlasz vállára veszi a holdat és Nagy Dániel Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni című könyvéről Kiss A. Kriszta kérdezi a szerzőket.
Sárkány Tímea elmondása szerint a kötet létrejötte egy tízéves munkafolyamat eredménye. Kiemeli, milyen sokat segített neki a szerkesztő, André Ferenc az alapos meglátásaival. A Hervay Gizella iránti szeretetéből adódóan külön öröm számára, hogy a Hervay Könyvek elnevezésű sorozat darabjaként jelenhetett meg a könyv. A Boszorkányok nyara három ciklusra oszlik: az első szakasz versei az irodalmi hagyománnyal igyekeznek párbeszédet folytatni, a másodikban egy gyermeki perspektíva áll a középpontban, a harmadik rész szövegeiben pedig a lezárás élményszerűsége domináns.
A boszorkány a nőiség és a természet kapcsolatának motívumaként csatlakozik mindehhez.

Nagy Zalán könyvének szerkesztője Horváth Benji volt, akivel – a szerző elmondása szerint – sokat foglalkoztak a mű struktúrájának véglegesítésén. A kezdetben ciklusokra tagolódó anyagból egy sokkalta szabadabb kompozíció született így meg. A kötetben tobzódnak a különböző referenciák és intertextusok az antikvitás irodalmától kezdve a magyar népmesevilágon át a BoJack Horseman című animációs televíziós sorozatig. A szerző intenciói szerint ezeknek célja, hogy „leföldeljék” az egyébként igencsak személyes és beszédkényszeres szöveghelyeket.
Saját munkafolyamatát úgy jellemzi, mint „repedések menti építkezést”.
A repedés szóra egyből fölkapom a fejem – sejtésem igaznak bizonyult, a reggeli incidens mintha némiképp előrevetítette volna ezt a gondolatmenetet.

Nagy Dániel számára az ezt megelőző tíz év folyamatos kérdések sorozata volt – ennek valamiféle végállapota a debütkötet, melynek célkitűzése, hogy az ironikus és szentimentális megszólalásmódok párbeszédbe lépjenek a versek által. Ezúton is köszönetet mondott a FISZ-nek amiért lehetősége volt saját képére formálni a könyvet formailag és tipográfiailag. A sajátos tördelés és a szűk margók ugyanis reményei szerint többletjelentéssel szolgálnak majd az olvasók számára.
A könyvbemutató végeztével Górász Péter, a FISZ elnökségének tagja emidívé lényegül át, és élesre formált rapsorokkal bombázza a lelkes közönséget. A minikoncertet követően Kádár Fruzsináék asztaltársaságánál egy játék keretén belül
tízes skálán bírálunk szerzőket, egyetemi szakokat és minden mást, ami szerves része a hétköznapjainknak.
Utána Fehér Enikővel, Ráday Zsófiával és Bánfi Veronikával az álomfejtés enigmatikus természetén és ebből fakadó nehézségein töprengünk.

Amíg az éhes táborozók várnak a bográcsokban készülő ételre, addig a DJ-pult körül már gyülekeznek a táncra felkészültek. Zozova zenei válogatása a ’80-as évek flitteres világába repít vissza minket. A lézerfény és a buborékfújókból szórt buborékok fokozzák a hangulatot. Horváth Florencia szavait kölcsönözve: „olyanokká válunk, mint egy videoklip”. De minden videoklip véget ér egyszer, pláne ha szólít az ágy.
FISZ-tábor, 2. nap, Szokolya-Királyrét, 2024. július 18.
A fotókat Gondos Mária Magdolna készítette.