Három alkotói út, (legalább) három különböző médium, háromféle multiszenzoriális valóság- és tudománymegközelítés. Rudas Klára, El-Hassan Róza és Kozári Hilda a budapesti Knoll Galéria Tények és csodák – valóságszintek érzékelésen és érzékeltetésen át című anyagában kalauzolják a nézőt tények és csodák határmezsgyéjét követve, az emberi felfogókészség lehetséges lenyomatainak bűvöletében.
A galéria jobb oldali termében El-Hassan Róza Villám és vörös tér című rétegelt falemezből és papírból, vegyes technikával készített 2024-es munkája fogad. A szó szerint szintekből, szférákból és nem csupán a szabálytalanul rostosra faragott, szálkás emberi alakot formázó falemez adottságait kihasználó rétegekből álló alkotás aranymetszésében maga az ember áll. A pallószerű fadarab ismeretlentől távolabbi végében tétovázó,
arctalan figura hátterével különös módon nem igazán lép kölcsönhatásba,
nem simul bele a mögötte örvénylő, vörösbe olvadó sárga villámcsóvába. Figyelemre méltóak, ámde kivitelezésükben hasonlóan némi szándékolt hiányt mutathatnak a Munkácsy-díjas művész cím nélküli, 2023-ban készített grafitrajzai. Nem véletlenül, hiszen elkészültükhöz inspirációként szolgáltak a valóságunkhoz szervesen kötődő, minket láthatatlanul (tehát szintén egyfajta vizuális hiányként) körbeölelő energiamezők, illetve azok együttes rezgése.
A galéria terében elszórtan csoportokba rendezett A4-es méretű rajzokon különféle lendületes egyenesek, ciklikusan ismétlődő vagy éppen egymásba fonódó spirálok, sejtszerű festékdiagramok, pontszerű vakfoltok, térképcsomópontok magnetikus assemblage-ai képezik le a valóságérzékelés feltételezett vagy feltételezhető konfliktusait, aha-pillanatait vagy éppen tudományos jelenségek elnagyolt magyarázó ábráit. El-Hassan színekben visszafogott alkotásait remekül ellenpontozzák Rudas Klára szintén valóságunk illuzórikus voltára reflektáló, a színekkel kvázi mágneses mezőket formáló olajfestményei, melyek közül a Tények és csodák című sorozat a kiállítás címadója is egyben.
A mulatságos című 2021-es Kallantyú No. 5 – Childproofing Device és a Kallantyúk egyaránt olyan tárgyi hiányokra utalnak,
amelyek mibenlétét még a színek és a szín-árnyékok sem képesek fölfedni. Facts and miracles No. 1 és No. 2/1, valamint az Amblyopia-lazy eve No. 2 egy-egy színekkel megfestett, ám nem beazonosítható tárgy szintén festékalapú fénytöréskísérletének bemutatásaként is értelmezhetők. Rudas munkáinak legizgalmasabb aspektusa tehát az a valódi beépített fényforrás nélküli izzás, amelyet a színek puszta összjátéka hív életre.
A kiállításon szereplő alkotók harmadika a multiszenzoriális objektekkel kísérletező Kozári Hilda. A művész Braille-T című fekete filcinstallációja, valamint a gyapjúfilcből, illatanyag felhasználásával készült fehér színű Matching under Preferences in Finland 1. a különféle, kulturálisan nem „szabályozott” reakciókat kiváltó (és a címbeli utalás értelmében preferenciajellegű), szókincsünkben igen apró helyet foglaló illatok vizualitásra (illetve a Braille-T esetében épphogy a látás hiányára) gyakorolt hatását vizsgálja.
Ezen, az ún. érzék-graffitiként létrehozott alkotások az emlékek mentén történő, már-már prousti utazást hivatottak segíteni.
Hasonlóképpen „színes-szagos” a Háromkirályok ajándéka – Marcel Duchamp és Tolvaly Ernő emlékére címet viselő, Duchamp ready-made-jei és Tolvaly Csodálatos rendszerei mellett egyértelmű bibliai allúziót hordozó 2017-es, 9 cm átmérőjű üveggömbjében található tömjén, mirha és arany, amely az érzékelés szakralitását (és egyben csoda-voltát), továbbá az illatérzékelés sajátos jelrendszerét tematizálja.
Az illat-hármastól, illetve gyakorlatilag az összes többi kiállított munkától koncepciójában alapvetően különbözik Kozári
U.N. című, távolról egyszerű sarokvasnak tetsző rézinstallációja, mely a galéria háromosztatú terében mégis központi helyet foglal el.
A folyamatosan láthatatlanul jelen lévő valóságdarabok paradoxonát és a kiállítási anyag általános absztrakcióját tekintve jogosan. Az installáció címe utal az emberi jogokkal foglalkozó United Nationsre, vagyis az Egyesült Nemzetek Szervezetére (ENSZ), alakja pedig valóban egy „u”-t és egy szár nélküli „n” betűt mutat, utóbbi egyben gyakorlatilag „fordított Braille-ként” is értelmezhető, mivel az anyagból kidomborodó hatbites betűk helyett lyukakként szerepel az „n”. A Braille-írás egyébként mind Kozári munkásságában, mind a graffiti világában (tehát a művész érzék-graffitikre épülő projektjeiben is) fontos szerepet tölt be, a művészet mindenki számára történő hozzáférhetőségét elősegítendő.
A Pilinger Erzsébet kurátori munkáját dicsérő Tények és csodák – valóságszintek érzékelésen és érzékeltetésen át tehát
a láthatóság és a látáson túli érzékek művészet általi láthatóvá tételével foglalkozik,
olyan kortárs magyar művészek munkáit bemutatva, akiket egyaránt az érzékek kognitív lenyomata foglalkoztat.
A Tények és csodák – valóságszintek érzékelésen és érzékeltetésen át című kiállítás a budapesti Knoll Galériában tekinthető meg 2024. július 6-ig.
A borítókép forrása a Knoll Galéria Facebook-oldala.
