Berecz Vanda a textiltervezésen belül a bőr felé fordult. Különleges bőrtárgyai számos kiállításon szerepelnek, jelenleg aktívan a gyászfeldolgozás témájával foglalkozik. Vandával többek között arról beszélgettünk, mit jelent számára a bőr és milyen projekteken dolgozik jelenleg.
KULTer.hu: Bőrrel dolgozol, alkotásaid számos kiállításon megmutatkoztak már. Milyen intézményekben tanultál, kik voltak a mestereid?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre jártam 2008 és 2011 között, ahol textil szakon végeztem, bőr specializáción. A tervezés tanárom Bráda Judit volt, aki sokat segített, illetve a műhelyes oktatók, Grőber Tibor és Czalek Éva támogattak a kivitelezésben. Akkor, a munkásságom kezdetén még leginkább kiegészítőket készítettem.
KULTer.hu: Összehasonlítva a kezdeti alkotói mibenlétedet a mostanival, milyen állomásai vannak a fejlődési ívnek?
Körülbelül tíz évig próbálkoztam egy saját márka életben tartásával – inkább így fogalmazok, mert az építés az erős volna. Egyébként
a saját márkaépítés sokak számára jelent kihívást, mivel ez egy tőkeigényes folyamat.
Ha valaki talál egy befektetőt, akkor elmegy egy olyan irányba a vállalkozás, hogy egy nagyobb márkát tud épít, de szerintem az más jellegű gondolkodásmódot igényel – erős business szemlélet szükséges hozzá, ami bennem nem volt meg. Aztán 2020-ban beütött a koronavírus-járvány, és ez a döcögősen működő viszonteladói partnereimre gazdasági szempontból hatással volt. Majd 2021 körül csináltunk egy startupot: részt vettünk egy startup versenyen, egy évig működtettük a vállalkozást, ami Do It Yourself (DIY) csomagokkal foglalkozott. Ezzel az időszakkal párhuzamosan elnyertem a Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíjat is.
KULTer.hu: Milyen projekttel, kutatással foglalkoztál ösztöndíjasként?
A Kozma-ösztöndíjas kutatásomat összekapcsoltam akkor a startup ötlettel: egy olyan termékkollekciót terveztem, ami szintén DIY. Ez azt jelenti, ha valaki otthon szeretne kezdő szinten bőrdíszműveskedni, akkor azt ezzel a készlettel meg tudja tenni. Kitaláltam egy öt tárgyból álló tárgycsoportot.
KULTer.hu: Milyen alkotók inspirálnak, akár vizuálisan, akár gondolati síkon?
Pörgetem az Instagramot, ha valami megtetszik, azon szoktam gondolkodni, de tudatosan nem keresek ilyesmit.
Érnek hatások, de amit csinálok, az egyetemi formákból és tapasztalatokból táplálkozik, azokat gondolom tovább.
A médium, amivel dolgozom, az a bőr. Kutattam az interneten, hogy ki az, aki bőrrel dolgozik és hasonlót csinálhat, de nem találtam. Amit csinálok – bőr dolgok újrahasznosítása, kollázsszerűen – az a képzőművészet és a dizájn határán mozog.
KULTer.hu: Egyik munkád során foglalkoztál, illetve foglalkozol a gyászfeldolgozással, ami egy nagyon fontos téma társadalmi szempontból.
A gyászfeldolgozás témája egy régebbi projektből indult ki. Volt egy elég nehéz időszakom, amikor nagyon depressziós voltam, és napi szinten egyáltalán nem tudtam működni.
Akkor elkezdtem a műhelyemben lévő hulladékokból építeni egy nagy tárgyat.
Ez egy nagyon monoton és repetitív munka volt, nem kellett rajta gondolkodni, és abban az állapotban nem voltam másra képes – segített a napjaimat összefogni. Felkeltem, ezt csináltam egész nap, és utána lefeküdtem aludni. Ebből álltak a napjaim. És akkor még nem fogalmazódott meg bennem, hogy ez a működésem a gyásszal kapcsolatos, csak azt éreztem, hogy muszáj valamit csinálnom. Majd készült egy darab tárgy, ami szerepelt is egy-két kiállításon. Évekkel később eszembe jutott, hogy ezt a témát egy tágabb narratívába is be lehetne illeszteni. Utánanéztem a gyászfeldolgozásnak és a szakaszainak. Megpályáztam egy NKA-s pályázatot, és kaptam támogatást három kabát elkészítésére, melyeket szeptemberig kell befejeznem.
KULTer.hu: Most, ahogy sétálunk a stúdióban, és itt van egy kabát is, amiről beszéltünk, felmerült bennem, hogy fontos-e számodra alkotóként, hogy hulladék bőrből dolgozz?
Nem vagyok fenntarthatóság- vagy ökotudat mániás. Tényleg teljesen őszintén azokból a hulladékokból származnak a felhasznált anyagok, melyek a műhelyben keletkeztek – nem bírom kidobni a szemetet. Szerintem ez is egy ilyen lelkiállapot, amikor az ember nem tud megszabadulni a felesleges dolgaitól. Ekkor épülnek és halmozódnak az emberben a felesleges érzelmek is, másrészt meg gyűjtögeti a rengeteg tárgyat.
KULTer.hu: A most készülő kabátra ránézve egyszerűen egyfajta súlyt látok, ami vizuálisan is húz le valamit bennem.
Igen. A depresszió egy olyan állapot, ami együtt jár ilyen testi tünetekkel, nehéznek érzed a karjaidat, nem tudod felemelni őket.
Valahogy a kabátnak az ujjai ezt is szimbolizálják.
KULTer.hu: A gyászfeldolgozás szakaszait, a változásokat színekben is meg fogod majd jeleníteni a kabátoknál?
Igen, habár egy picit azért korlátoz, ha az az anyag, amiből készül egy adott kabát – például bélésből – nem érhető el sokféle színben, de szerintem ez nem is baj. Ahogyan közeledik az a fázis, amikor már túl vagyok a nehezén, natúr színű bőröket szeretnék használni, ami egyébként hasonlít egy kicsit a saját testszínünkhöz is.
KULTer.hu: Min dolgoztál a kabátokon kívül mostanában? Úgy tudom, kipróbáltad, helyesebben talán kísérleteztél kicsit a mesterséges intelligenciával.
Amikor befejeztem az említett vállalkozásomat, akkor bőr tárgyakat készítettem. Ehhez annyiban kapcsolódott a mesterséges intelligencia, hogy az első nagy hulláma a képgenerátor programoknak akkortájt volt népszerű és lakossági szinten hozzáférhető. Ez egy játék volt részemről. Lehetséges volt a DALL-E képgenerátorban szöveg megadása nélkül csak képet feltölteni, amiből a rendszer négy variációt generált. Azért tetszett, mert egyfajta evolúciója volt látható a tárgyaknak, mintha a kapott képek a tárgy virtuális evolúcióját mutatnák, és azt, mit gondol erről a mesterséges intelligencia. Aztán a képeket legeneráltam, visszarendeztem őket egy tablóra.
KULTer.hu: Kiállítója vagy az augusztus 31-ig látogatható Nemzetközi Textilművészeti Triennálénak Szombathelyen. Miket láthat ott tőled a közönség?
Egy kabátot és egy objektet lehet megtekinteni tőlem Szombathelyen. A textilművészeti triennálé hívószava a tűréshatár volt, és ez jól rímelt arra az első kabátra, amit elkészítettem. Ez egy, a harag érzéséből inspirálódó piros kabát: rögtön összekapcsoltam magamban, hogy
a harag akkor jelentkezik az emberben, amikor úgy érzi, valamilyen határt átlépett vagy valami túlcsordult benne.
KULTer.hu: Miket tervezel készíteni a jövőben?
Objekteket biztosan fogok még készíteni, de számos ötletem van. Az a geometrikus struktúra, amit kitaláltam, az arányok változtatásával és a modulok módosításával sok lehetőséget rejt magában – csak a tárgyak nagyon lassan készültek el. Egyébként ezeknek a tárgyaknak nem találom itthon a helyét. Gondolkodtam, hogy milyen galéria foglalkozhat ilyesmivel, de nem találtam ilyet. Üvegből és kerámiából készült tárgyakkal foglalkoznak, a bőr szerintem kevésbé jellemző. Elnyertem továbbá a Magyar Művészeti Akadémia 3 éves ösztöndíját, illetve nemrég meghívtak Belgiumba egy textilbiennáléra, ami az első igazi kiállításom lehet külföldön művészként, nem pedig divattervezőként.
KULTer.hu: Mit jelent számodra a bőr, maga az anyag, amivel dolgozol?
Először textillel dolgoztam, amiben az zavart, hogy elmászik és nem azt csinálja, amit szeretnék. Ellenben a bőr sokféleképpen tud viselkedni. Vannak például nyúlós, ruházati bőrök, amelyek szinte textilként viselkednek.
A bőrrel szinte origamizni lehet, mint a kabátoknál, amiket készítek.
Jó az illata és a tapintása – mindegyiknek más –, lehet festeni, nagyon sok mindent lehet belőle készíteni. Nincs még egy ilyen anyag, amiben ennyi lehetőség rejlik.
A borítófotót Rácmolnár Milán készítette.
