A Giccs határa
Tiszta Szív, te igavonó barom,
ingoványos talajhoz értél a Giccs határában.
Megtörtél, de saját választásból
szabadon cipeled a terhet.
Észre sem vetted, mikor a Tiszta Ész márványszobrait
álmodban ledöntötted.
Öreg vagy már, mint a pitypang,
melynek magvait fújva kívánságok
kelnek útra az Ábrándok Mezején.
Tiszta Szív, te velejéig őszült, örök újrakezdő,
hányszor törtek pálcát feletted,
s te az ostobaságig emelt fővel álltál fel,
tekintettél körbe, és ámultál újabb vereségeden.
Hányszor tapadt rád vér, és mégis –
hányszor nem mocskoltad be neved,
pedig láthattad a korrupt lelkek táncát;
gerincest gerincbe döfni.
Hazugság, mi a takarásban zajlik
és az is, ami a bársonyfüggöny előtt.
Illúzióid ne legyenek, Tiszta Szív,
a rendszer felzabálja gyermekét.
De te csak ámulj és csalódj újfent.
A Giccs határát úgysem léped át.
Sors, fordul
Egy hónappal korábban jött május.
Orgonák hada űzte a tájba,
s más virágok – mint gyöngyök árgus
tekintete kísérte, várta.
Messziről – egy jó évvel korábbról
érkezett habókosan, mit sem sejtve
mutatva példát jelennek, a nagyjából
belátható jövőre tekintettel.
Hisz sorsfordító az ötödik hó.
Szemet szúr vagy köszörül a táltos.
Ezüst éjen kiforgatja magát a szó,
s hogy ki mondja: hű, vagy pártos.
Utólag persze a tartalom világos,
s az előző részek is felfedik mivoltuk.
Egy hónappal korábban jött a május.
Úton-útfélen a jelzések mi voltunk.
Borító: Unsplash
