Akárhogy takartuk
Lehet élni bezúzott ablakok között,
a szilánkokat felsöpörhetjük,
miután lenyugodott a szél. Takaró
alá bújunk addig, beszélgetünk,
kipihenjük a hetet,
amikor akárhogy takartuk,
nem kapott lángra cigarettánk.
Vasárnaptól vasárnapig gyűrődtek
fülünk mögé dugva a szálak,
és mi próbáltuk elfelejteni
őket, mert persze,
lehet élni elfeledve azt,
aki fürdés után vizesen húzta fel a bugyiját,
be lehet fordulni a sarkon anélkül,
hogy eszünkbe jusson,
azelőtt hányszor és kivel,
egyszóval elfelejthetjük a szálakat,
de ha megkímél az időjárás,
újra negyedóránként hajlunk
a város fölé, hogy ne remegjünk.
Mindent a maga idejében.
Most húzd feljebb a takarót és ne
akarj leskelődni; szilánk állna
a talpadba, és nem bírnánk nézni,
hogy vérzel. Hallgatózzunk.
Lehet élni a tudattal,
hogy most egy épp ilyen ablakot
tör be a szél. Ha figyelsz, hallod,
hogy mások is kuporognak.
Lehet élni elfeledve azt,
aki fürdés után nem törölközött meg,
lehet élni tűrve a hajlongást
a város felé, hátha meglátjuk az arcát
és hátha eszünkbe jut,
sorolhatunk neveket negyedóráig,
hátha valamelyik az övé, de
fontosabb az, hogy kuporog
ő is. Talán most húzta magára
a takarót. Mennyivel könnyebb
elengedni valakit, ha mindenkit
közel engedsz magadhoz.
Elállt a szél. Hozom a seprűt.
Látod, lehet élni bezúzott ablakok között.
Borító: Unsplash
