Japán, tárgykészítés, kerámia, különféle mázakkal való kísérletezés és közelgő kiállítások. Többek között ezekről beszélgettünk Lantos Tímea porcelánkészítővel, keramikussal, aki jelenleg egy kis japán faluban él és dolgozik.
KULTer.hu: Milyen volt az utad a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdiótól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen át egészen Japánig?
Az egyetemi képzés alatt több projektünk is volt, három hónapos ciklusokban, például formatervezés és stúdiókerámia, porcelán. Annak ellenére, hogy jobban hajlottam a funkcionális tárgyak készítésére, mégis egy porcelánplasztika-sorozat lett a diplomamunkám. Egy struktúra alapú porcelánszerkezetet építettem – rácsszerkezeteket –, azaz térbeli rácshálókat. A porcelán, amikor elér egy bizonyos hőfokot, ellágyul és átalakul. Az ipari tervezésben ilyenkor, ha a funkcionális tárgy felépítése nem igazodik ehhez, a tárgyak eldeformálódnak és használhatatlanok lesznek.
Én azt a tulajdonságát ragadtam meg az anyagnak, melyet az ipari formatervezésben hibának minősítenek.
Struktúraépítéssel foglalkoztam: az ragadott meg, hogy milyen tiszta és egyben őszinte anyag a porcelán. Ekkor még nem érdekelt a korongozás, a fazekasság. A diplomázás előtt, 2010-ben megismerkedtem egy japán mesterrel, Kusakabe Masakazuval, akit láthattam korongozni: nem szimmetrikus, hanem aszimmetrikus tárgyakat készített. Azt a flowélményt, amit megtaláltam ebben a repetitív rácsépítésben és a tiszta anyaggal való munkában, végül megtaláltam a fazekasságban is.
KULTer.hu: Mennyiben más egyébként, hogy Japánban foglalkozol ezzel, mintha itthon tennéd? Miben más az eszközkészlet, a hozzáállás vagy maga a közösség például, amely körbevesz?
Egy Masiko nevű keramikus faluban lakom. Található itt egy erős keramikus közösség, illetve agyaglelőhelyre épült a település – tradíciója van a kerámiakészítésnek. Ahogy egy ösztöndíj segítségével megérkeztem ide, természetes volt, hogy kimegyek, kiásom az agyagomat, és elkészítem a saját mázaimat. Emlékszem, mekkora élmény volt először dolgozni a kibányászott agyagommal:
egyfajta mentális állapotot kell elérni ahhoz, hogy létrejöjjön egy lazaság, hogy aszimmetrikus, táncoló tárgyakat tudj készíteni.
A tárgykészítés során sokkal egyszerűbb, természetes anyagból készült eszközöket használunk. A nyugati fazekasságban mindenféle kütyü megtalálható, ami egyszerűbbé teszi a keramikusok dolgát.
KULTer.hu: Milyen út vezetett ehhez az ösztöndíjhoz?
2010-ben találkoztam először a mesteremmel, amikor a kerámia stúdióban segédkeztem. Láttam őt a teaszertartáshoz kapcsolódó tárgyakat készíteni, majd 2011-ben egy fatüzes kemenceépítő workshopra jelentkeztünk néhány barátommal – megépítettünk egy kemencét, amit ki is próbáltunk. Úgy éreztem, hogy erről a dologról szeretnék többet tudni és tanulni. Ekkor mondtam a japán mesternek, hogy szeretnék tőle tanulni és Japánba utazni – pár évig végül csend volt ez ügyben, majd 2014-ben jött tőle egy üzenet. Közben voltam Moholy-Nagy László Formatervezői Ösztöndíjasa és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának doktorandusz hallgatója is. Végül 2015 tavaszán kijöttem turistavízummal, a mesterrel laktam Fukusimában, akinek számos felkérése volt Japán több pontján is. Először vele utaztam el Masikóba: a hely, ahol most is dolgozom és tanítok, rendelt tőle egy kemencét, amelynek elkészítettük az alapzatát. Majd elmentünk Kiotó mellé, ahol két hétig építettünk egy kemencét. Az volt az utolsó állomás, de közben a mester stúdiójában is elkezdtünk egy kemencefelújítást.
Eltelt három hónap, és azt éreztem, hogy nem volt elég, amit láttam.
Hazajöttem, folytattam a doktori tanulmányaimat, majd megtalált egy japán alapítvány külföldön élő keramikusoknak szóló ösztöndíj-felhívása. Jelentkeztem az egy éves ösztöndíjas periódusra, amit elnyertem: 2016 májusában már jöttem is ki.
KULTer.hu: Hogy tudtál ennyi idő elteltével is Japánban maradni?
Lehetőségem volt Masikóban maradni, ahol megépítettük az említett kemence alapot. Volt egy amerikai srác – mindig van külföldi személyzet a stúdióban –, aki pont májusban fejezte be a munkát. Felmerült, hogy elkezdhetném ott az ösztöndíjas időszakomat, és dolgozhatnék. Ez azért is volt jó ötlet, mert a mesterem sokat utazott külföldön, emiatt pedig egyedül lettem volna nála a domb tetején álló stúdiójában. Amint lejárt az ösztöndíjas időszak, megkértek, hogy maradjak – jó munkaerőnek bizonyultam. Úgy éreztem, még mindig szeretnék tanulni, ezért maradtam.
Elkezdtem a helyi, tradicionális mázak tesztelését, készítését és elindult egy nagyon hosszú alkotói folyamat.
2023 óta saját házat bérlek és a saját kis stúdiómban dolgozok itt.
KULTer.hu: Tudsz mesélni ezekről a tesztelésekről, anyagokról és mázakról?
Az itteni agyag vörös és többfajta helyi, tradicionális máz van. Ezek közül kettő-három keltette fel az érdeklődésemet.
Sok a rizsföld a környéken, ebből adódóan felhasználják a rizs különféle részeit is a máz készítéséhez,
ami azért jó, mert nagyon sok szilikátot tartalmaz a rizspelyva – a rizsszár pedig kevesebbet –, és ezek nagyon szép, selymes mázat tudnak adni. Ami rizspelyvából készül, annak Nuka-máz a neve, ami egy selymesfehérre történő égetés előtt feketemáz. A rizsszárból készülőnek Wara-máz a neve, az egy kicsit még selymesebb, mert könnyebben olvad meg, és egy kicsit barnásabb a színe. Illetve van egy másik máz, ami a Nuka seji: ez zöldes. Elkezdtem a magam kedvére rózsaszínnel is színezni, így ötvözöm a saját ízlésemet a tradicionális színekkel. Az engóbozást a japán, masikói tradicionális kerámiában is használják, amikor a vörös agyagot borítják fehérrel, még enyhén nedves állapotban.
Ebben a még bőrkemény állapotban felvisszük a fehér folyékony agyagmasszát a tárgyra,
ez a technika megvan a magyar tradicionális és a helyi kerámiában is. Ilyen dolgokat csinálok itt Japánban: ezekből készítek olyan használati tárgyakat, melyek a japán fogyasztási szokásokhoz igazodnak.
KULTer.hu: Ha már itt tartunk, a tanítás, a munka és tárgyak készítése közepette hogyan képzeljük el egy napodat?
A nyaram nagyon sűrű volt. Júliusban hétköznapokon sómázas kemencét építettünk, hétvégéken a stúdióban tanítottam. Emellett munkákat készítettem a közelgő kiállításaimra.
KULTer.hu: Mit jelent pontosan, hogy tanítasz? Jönnek csoportok, akikkel a mesterséget tanuljátok?
Most nyári szünet van, és ez szezononként változik. A napokban egy egyetemista csoportot tanítottunk, de középiskolások is szoktak jönni két vagy három napra, végigcsinálnak egy tárgykészítési folyamatot a korongozástól egészen az esztergálásig. Vannak olyan csoportok, akik mázazni is visszajönnek ősszel.
Van, amikor fatüzes égetést tanítok: olyankor együtt rakjuk a kemencét, és olyan vagyok, mint egy edző.
Mint egy fatüzes edző: mondom, hogy mikor és mennyi fával kell tüzelni, és biztatom őket, tartom bennük a lelket, amikor elcsüggednek picit, ha a hőmérséklet nem emelkedik. A fatüzes égetést vállaló csoportok életkori összetétele változó, egyaránt vannak fiatal és idősebb csoportok. Most szeptemberben egy egyetemista csoport jön, de őket nem tudom elvállalni.
KULTer.hu: Miért nem?
Időhiány miatt. Vasárnap nyílik egy tárlatom Tokióban, egy kis galériában. Holnap Tokióba utazom: a kiállítók a galériában találkozhatnak az emberekkel és beszélgethetnek.
Itt nem divat kiállításmegnyitót tartani koccintással és pogácsával, ami először fura volt.
Ezt követően visszajövök és készülök a fatüzes égetésemre. Felkértek egy kiállításra, ami Kecskeméten lesz november 28-tól december 13-ig: poharakat, szakés poharakat, illetve plasztikákat is ki fogok állítani. Aztán december 11-én lesz egy szakékóstolás Budapesten, a Snack Masakóban egy középiskolai osztálytársammal, Tallián Dórával, aki szaké sommelier-ként tevékenykedik. Dóra tavaly nászúton járt Tokióban: találkoztunk és kitaláltuk, hogy milyen jó lenne kollaborálni. Szervezett egy szakékóstoló eseményt, ahol az én tárgyaimban lesz a szaké felszolgálva. A szakés poharak és a kóstolásra kerülő szakék egy része is Tocsigi prefektúrában készült. Úgy gondolom, ez egy minden érzékre ható szakékóstolás lesz.
KULTer.hu: Tudsz kapcsolódni a helyiekhez?
Ez egy támogató és barátságos közeg.
Majdnem mindenkivel a stúdión keresztül, a tanítás révén kerültem kapcsolatba. Ez pedig valahogy további életet él, hiszen van, hogy elmegyünk együtt rámenezni vagy kávézni. Kialakult egy közösség. Most már nem tudok úgy elmenni bevásárolni, hogy ne találkozzak egy ismerőssel. Ha van kérdésem vagy valamiben elakadok, mindig tudok kihez fordulni.
KULTer.hu: Kicsit visszakanyarodnék a kiállításhoz és a plasztikasorozathoz.
A kecskeméti kiállításomon lesznek használati tárgyak és plasztikák, melyeknek egyik része egy korábbi NKA-s pályázat kapcsán valósult meg. Az akkor készült kisplasztikáimban és
a legújabb munkáimban nyomokban tovább vittem azt a témát, ami a doktori kutatásaimban megjelent.
A doktori iskola utolsó időszakában már eljutottam a formai redukciónak arra a fokára, amikor az egész rácsszerkezet szövettörténetét leredukáltam egyetlen keretre, mondjuk annak az alkotóformáira. Fázisok a címe a 2022-ben készült kisplasztika-sorozatnak, amit ki fogok állítani. Hoztam magammal Japánba sok-sok kis felszeletelt porceláncsövet, melyek még a régi porcelános múltamból valók. Azokat is elhelyeztem egy-két újabb munkámban. A Fázisok című sorozaton belül egyéni címeket is viselnek a munkák, mint például Holdkelte vagy Bölcső.
A most készülő munkámnak pedig a Jelenlét címet adtam. Ez fali és álló plasztikák kombinált együttese, melyben az előző sorozatban megjelenő munkámat kezdtem tovább tagolni, belsőleg, formailag. Két éve a formai redukció jegyében egyszerűsítettem, de most újra elkezdtem tagolni. A formán belül az áramlás, mozgás érzetét szeretném megragadni, mely kapcsolódik természeti jelenségekhez is. S mit ad hozzá ezekhez a fatűz? Erről van egy elképzelésem, de sokszor nem úgy alakulnak, nem úgy égnek ki a tárgyak, ahogy azt előzetesen elképzelem. Számos alkalommal szakad, törik, reped, vagy egy szín nem úgy jön ki, ahogy gondoltam. Ez a szépsége is, hogy
a tűz mint alkotótárs ad formai pluszokat vagy kiszámíthatatlan formai átalakulásokat.
Ez egyfajta, a kiszámíthatóval és a kiszámíthatatlannal való operálás, melyben mindig vesztes leszek, hiszen gyakran nem tudom megjósolni, hogyan ég ki egy szín vagy egy forma. Gyakran sokkal szebben, a vártnál érdekesebben születnek meg a formák és felületek. Van egy bizonyos szellemi lazaság, egy görcsmentesség, amiben benne kell lenni, ha az ember tárgyakat alkot. Amikor például kavics van az agyagban, akkor úgy korongozom, hogy kikerülöm a nagyobb homokszemcséket – olyan a folyamat, mint a lelkem pillanatnyi ecsetvonása az agyagtárgyon. Ez egy könnyedségből fakadó formálási attitűd, melyet sokszor nehéz előhívnom vagy fenntartanom.
KULTer.hu: Mik a jövőbeli terveid?
Szeretnék valamikor hazaköltözni – izgalmas lenne ezt az egész történetet helyi alapanyagokra, helyi dolgokra átültetni. Ez egy hosszútávú tervem, de nem látom még, hogy milyen konstrukcióban tudnám kivitelezni. Remélem, a továbbiakban is remek lehetőségek találnak meg, melyek által meg tudom ezt valósítani.
A fotókat Lantos Tímea készítette.
