Október 10-13. között rendezték meg az idei Őszi Margó Irodalmi Fesztivált a Nemzeti Táncszínházban. Az első napon adták át a 2024-es Margó-díjat, és mutatták be többek között Schillinger Gyöngyvér debütáló regényét, illetve Simon Márton legújabb, Hideg pizza című verseskötetét.
Idén Kemény Lili nyerte el Nem című önéletrajzi regényével a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat, melyet a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár megnyitóján adtak át október 10-én a budapesti Nemzeti Táncszínházban. A díj legfőbb célja a friss könyvek és szerzőik bemutatása az olvasóknak, ezzel segítve a hazai kortárs irodalom népszerűsítését. 2015 óta Totth Benedek, Milbacher Róbert, Szöllősi Mátyás, Mécs Anna, Fehér Boldizsár, Harag Anita, Halász Rita, Vonnák Diána és Visky András részesült az elismerésben. A Fiatal Írók Szövetsége, a Szépírók Társasága és a Margó Irodalmi Fesztivál képviselőiből álló szakmai zsűri 2024-ben a rendkívül erős mezőnyből Kemény Lilit választotta a legjobbnak.
Valuska László, a fesztivál igazgatója így nyilatkozott a könyvről: „[a] Nem mindenféle értelemben határsértő regény: az énelbeszélés, az egyén és a politika, a családi mitológia, a testiség, a valóság és a fikció, valamint az elbeszélhetőség határait kutatja.
Határsértő az olvasói elvárásokkal szemben is.
Kemény Lili az énfeltárás és a szembenézés során olyan nyelven szólal meg, ami Freudról, az alkotásról és az elbukásról, a finoman szólva is összetett párkapcsolatairól, a drogozásról és a szexről hasonlóan képes beszélni”.
Kemény Lili nemcsak egymillió forintot nyer a díjjal, hanem jelentős kereskedelmi és médiatámogatásban részesül, valamint próbafordítást is biztosítanak számára. A Margó-díjas szerző a következő évben önálló esten mutatkozhat be a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében, továbbá publikációs lehetőséget is kap a Könyves Magazin oldalán egy éves tárcasorozat formájában.
Idén a zsűri másodjára választott különdíjast a legjobb tíz szerző közül a Margó-díj támogatójával, az Erstével közösen. A Margó x Erste #higgymagadban különdíj félmillió forinttal jutalmazza azt a szerzőt, aki leginkább képviseli a #higgymagadban-szellemiséget, például témaválasztásával vagy saját írói útjával.
Az elismerést Kovács Dominik és Kovács Viktor vihették haza Lesz majd minden című, közösen írt regényükért.
A fesztivál első napján mutatták be Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes című könyvét, mely a Kalligram Kiadónál jelent meg. A szerzővel Szolláth Dávid irodalomtörténész beszélgetett a Margó Kávézószínpadán. Szolláth először a kezdetekről és az irodalommal való kapcsolatáról kérdezte Schillingert. Bár már fiatalkorában írt naplót, sőt rémtörténeteket, amelyeket illusztrált is,
jogászi pályája miatt sokáig nem volt lehetősége komolyabban irodalommal foglalkozni.
Harmincöt éves korában döbbent rá arra, hogy számára nem elég az addig gyakorolt hivatása – írni szeretne.
Szolláth ezután felsorolt több korábbi címjavaslatot (Halálból kivezető utak, Legyen minden jobb, A szabadság friss levegője, A valóságnak ez a kis része, Nem tisztázott részletek), majd azt kérte Schillingertől, hogy meséljen a köztük történő választásról. Schillinger szerint a végső cím egy olyan mondás, amely jól jellemzi a kötet két főszereplőjét, Balázst és Olgát.
Mindketten e mottó alapján próbálnak meg ugyanis viszonyulni a múltjukhoz, a családjukhoz.
Ezt követően Schillinger bemutatta az említett karaktereket. Balázst és Olgát más-más jellemekként képzelte el, és az érdekelte igazán, hogy ennek a két igencsak különböző szereplőnek az élete milyen kapcsolódási pontokat tud felmutatni azontúl, hogy ugyanabban az ügyvédi irodában dolgoznak. Olgának alkoholista volt az anyja, ezért gátlásos, zavarban van önmagával és vágyaival kapcsolatban is. Vele ellentétben Balázs határozott és céltudatos, nem küzd önbizalomhiánnyal. Schillinger azt szerette volna körüljárni, hogy ennyire eltérő emberek hogyan tudják feldolgozni szenvedéseiket, majd túllépni azokon. A különbségek felvázolása után Szolláth rámutatott pár olyan közös vonásra, amelyekre már Schillinger is utalt:
mindkettejüknek van alkoholista az életében, és párkapcsolataik a szétesés szélén állnak.
A karakterek ábrázolása viszonylag könnyű volt Schillinger számára, mivel maga is jogi pályán dolgozik, így több Balázshoz hasonló személlyel találkozott: tapasztalatból dolgozott. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nőként nehezebb hiteles férfi figurákat megalkotni – bár már az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy nem egyedül Olgára fogja építeni a történetet.
A beszélgetésből kiderült, hogy Schillingernek már volt egy ezt megelőző kézirata, amelyben Olga és Balázs is megjelentek, csak más névvel. Ezt azonban nem tartotta elég jónak a közléshez.
Az említett két szereplő viszont nem hagyta nyugodni,
további gondolkodásra késztette. Amikor újrakezdte az írást, sokkal alaposabb előkészületeket tett, részletesebb jegyzeteket készített róluk, és az eredeti kéziratból alig vett át valamit.
Szolláth dicsérte, hogy a könyv tele van váratlan fordulatokkal: sokszor nem az történik, mint amire számítani lehetne, kimozdítva ezzel az olvasót. „A mű többrétegű, és azt a vágyamat teljesíti, hogy egy regény legyen egyszerre olvasmányos és eladható, de művészileg igényes is” – mondta.
Simon Márton legújabb verseskötete szeptember közepén jelent meg Hideg pizza címmel, ezúttal magánkiadásban. A költővel Valuska László beszélgetett a Nemzeti Táncszínház Nagytermében. Valuska először a könyv hátulján található Simon István-idézetre kérdezett rá. A szerző elmesélte, hogy
amikor először megmutatta a verseit az édesapjának, Simon István ki akarta javítani azokat.
Ezen ő persze tizenhét éves korában megsértődött, de azóta sok idő eltelt, és a család is hozzászokott, hogy ezzel foglalkozik. „Kinek tetszenek a verseid anyádon kívül? Ez jó fokmérője a szakmai sikernek” – mondta Simon. Édesanyját ez alkalommal már sajnos nem tudta megkérdezni a verseiről, ezért kérte fel édesapját, aki most meghatódott.
Valuska számára az volt a legszembetűnőbb Simon kötetét átlapozva, hogy abban nagyon hosszú címek, egy blokkban pedig kifejezetten rövid versek vannak. Simon elmondása szerint szerette volna az előző könyve poétikáját maga mögött hagyni. Megemlítette Hera Lindsay Bird és Charles Bukowski költőket, akik nagy hatást gyakoroltak az új anyagra.
Ezúttal „pofátlan költészetet” kívánt alkotni.
Valuska élménye a kötettel kapcsolatban a következő volt: „[ú]gy érzem, hogy Simon Mártont kísérleti alanyként kiküldik a világba, sokáig szívja magába az információkat, majd visszahívják a laborba, ahol le kell írnia a tapasztalatait. […] Az olvasó mankókat kap, hogy be tudjon lépni a versbe. Otthonosan mozogtam, több helyen úgy működött, mint egy elbeszélés”.
A kötetben rengeteg idézet van, többek között Petritől és József Attilától. Simon úgy fogalmazott, hogy számára
a szépirodalomban nem tud véget érni a nyelvi megelőzöttség.
Sok minden, amit hall vagy olvas, megmarad a fejében, ezért vonzódik annyira a popkultúrához, és ezért jelenik meg a szövegeiben is.
A bemutatót Simon különleges felolvasással zárta. A kötet verseit az ő előadásában hallhattuk, miközben Pozsár Máté és Vesmás-Juhász Orsolya zenészek kísérték különböző hangszereken.
Őszi Margó Irodalmi Fesztivál, 1. nap, Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2024. október 10.
A borítófotót Kováts Zsófia készítette.
