sárkányölő
számolod a csorgó napokat a rozsdás felhőket
az erdő tűleveleit az esőt a ködöt a homogén
fákat a pikkelyes tél lassan lábukra tekeredik
a győzelmi karneválnak vége nyársra húzták
megsütötték és a lakomán felszolgálták diadalt
arattál a falu népe bezárkózott megbújt majd
utadra engedett regét írt rólad cserépkályhák
ömlő füstjében egyre csak meséli a keletről
jött hős küzdelmét a féreg lehántott pikkelyeit
ereklyeként őrzi a királylány új hercegénél
a fenyvesek alatt a legendák lassú medret vájnak
köd lepi el őket elrejtőzöl bennük tested földre
iszapra sziklarögökre omlik de az újabb sárkány
összetapaszthatja majd
alapítólevél
add nekem a parlagon fekvő vagy felperzselt
szántóföldeket, a szőlőket, a fennsík kaszálóit.
add nekem a határ fenyveseit és a havasokat,
a vidéket, amit majd mindketten elfeledünk.
add nekem a jószágokat, a csűröket a völgyben,
add a völgyet és a méhkasoktól sorjás szélű rétet.
adj nekem agyagos földet és fát és követ.
add nekem, amit elvesztettem,
add nekem, amit kifosztottam,
add nekem, hogy megműveljem.
rombolásomból legyen engesztelő áldozat.
ha a követ a kezembe veszem:
elválasztom, visszabontom, széttördelem.
széthasítom. darabolom. megsemmisítem.
átlényegítem és elrendezem. ha visszabontom,
tömbökre vágom és formákra faragom.
mozdulataim igazak, mert nem birtoklom őket.
önmaguk és a kő törvénye szerint alkotnak.
az én visszahúzódik a tekintetbe. látom
az érzékelés peremvidékén vonuló harag
karavánjait. szekerekben hordják
minden eddigi
alapítás törmelékét.
Borító: Unsplash
