Etna
A láthatár a város és a hajók mögött
ragadt össze a tengerrel.
Az ebből következő nyomáskiegyenlítetlenség
fújta felénk a víz sós lélegzetét.
A Villa Etnán sétáltunk,
a hőségtől remegő vulkáni kő,
amiből az egész város épült egy földrengés után,
ragacsos szőnyegként fogadta lábunkat.
Az Etna fáradtan hevert a sétány végén.
Izzadtunk, a légbeköpött hamu festékként állt hajlatainkban,
a kőtemplomok barokk madonnái ránk olvasták önfejűségünk,
ezzel nem törődve törtünk tovább
szűk utcákon, ragadó koszban.
Közérzetet zsebre csapva, menekülve
párolgó vizelettócsák szagától,
a csikkeket útjelzőként dobálva,
hogy egyszer visszataláljunk
a magunknak tett ígéretekhez.
Borító: Pixabay
