Életének 85. évében, december 17-én elhunyt Szalai Györgyi, Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes művész, az MMA rendes tagja.
Szalai Györgyi a dokumentum-játékfilmes irányzat, a Budapesti Iskola meghatározó alakja volt. Szakmai pályafutása, filmrendezői, forgatókönyvírói és művészetszervezői alkotótevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott állandó alkotótársa, Dárday István filmrendező munkásságával. A páros hosszú évtizedeken át forgatott
filmjeit a magyarországi társadalmi valóság iránti kivételes érzékenység jellemezte.
Szalai Györgyi filmrendező és forgatókönyvíró 1940. augusztus 31-én született Kispesten. 1963 tavaszán felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, itt találkozott Dárday Istvánnal. A főiskoláról a másodév végén eltávolították, ettől kezdve különböző alkalmi munkákból élt, közben filmnovellákat írt, majd kisebb megbízásokat kapott a filmgyárból.
A Nyugodtan meghalni (1970) és Miheztartás végett (1971) című, Dárday Istvánnal készített filmjei szakmai feltűnést keltettek, majd 1972-ben az Oberhauseni Fesztiválon elnyerték a zsűri díját. Dárday és Szalai is bekerültek a Balázs Béla Stúdióba, ami a hetvenes években szellemi otthonuk lett. Első nagyobb vállalkozásuk a Nevelésügyi sorozat (1973) öt másfél órás dokumentumfilmje volt. A sorozatot Mihályfy Lászlóval, Vilt Pállal és Vitézy Lászlóval együtt rendezték.
1974-ben készült el Dárday Istvánnal első közös játékfilmje, a Jutalomutazás,
amely itthon és külföldön is átütő sikert aratott: meghozta a Balázs Béla-díjat (1998-ban), a Filmkritikusok díját és a Mannheimi Fesztivál fődíját. A bemutató utáni évben Szalai Györgyi elkészítette Az egyedi eset természetrajza című dokumentumfilmjét, mely a Jutalomutazás alaptörténetét tárja fel.
1976-ban a Balázs Béla Stúdión belül megalakították a Közművelődési Munkacsoportot, melyben filmrendezők, kritikusok és filmtörténészek közösen szervezték meg a dokumentumfilmek társadalmi forgalmazását.
Dárday és Szalai 1977-ben készítették el a Filmregény – Három nővér című művüket, mely újabb filmkritikusi nagydíjat hozott. Tevékenysége elismeréseként 1980-ban a Dialóg Stúdióban lehetősége nyílt egy önálló játékfilm megrendezésére (Dédelgetett kedvenceink, 1981) – Dárday István a forgatókönyvet írta.
Szalai Györgyi egyike volt az 1981 és 1985 között működött MAFILM Társulás Stúdió alapítóinak,
olyanok oldalán, mint Tarr Béla, Mihályfy László, Gyöngyössy Imre, Vitézy László, Erdőss Pál, Gyarmathy Lívia, Zolnay Pál, Xantus János és Kabay Barna. Akkoriban készült többek között a Harcmodor (1980), az Átváltozás (1984) és A dokumentátor (1988) című alkotásuk.
A kilencvenes években Dárday és Szalai két nagyigényű játékfilmet készített. Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája címen egy filmszatírát (1993), majd a Tükröződések (1998) című drámát.
A kétezres évektől dokumentumfilm-készítő tevékenységükben
egyre többször foglalkoztak környezetvédelmi témákkal,
valamint a nemzeti identitás és a nemzeti kultúra kérdéseivel. Az évtized kiemelkedő közös alkotása volt Az emigráns – Minden másképp van (2006), a Márai Sándor utolsó éveiről készült játékfilm.
Amikor 2012-ben Dárday István megkapta a Kossuth-díjat, felét átadta Szalai Györgyinek. Szalai ugyanezt tette 2014-ben az érdemes művész díj felével.
Szalai Györgyi munkáját többször díjazták.
1998-ban Balázs Béla-díjat, míg 2014-ben Magyarország Érdemes Művésze elismerést vehetett át. Emellett 1998-ban a Magyar Filmszemle különdíjat, 2007-ben Magyar Művészetért Díjat kapott, 2020-ban pedig elnyerte a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál életműdíját (Dárday Istvánnal közösen).
Borítókép: Lugosi László/MMA
Forrás: MMA
