Úgy alakult, hogy már a címnél kövér csalásokkal kezdem a társasjátékos évértékelőt. Eredetileg nem is akartam Top 10-et beleírni, és számokkal ellátni a bejegyzéseket, mert úgysem fogom megállni, hogy csak tíz játékot említsek, de a 2024 és a legjobb is erősen véleményesen teljesíthető. Utóbbi azért, mert egyszerűen képtelenség még csak a legfelkapottabb 30-50 játékot is kipróbálni a megjelenésük évében, így még a szubjektív véleményhez is kicsi a merítésem, előbbi pedig azért, mert a megjelenés éve is változhat annak függvényében, hogy az angol nyelvű vagy a honosított kiadás megjelenési évét veszem-e alapul. A családi pedig azt jelenti, hogy bár nagyon jó 3-4 órás, összetett stratégiai játékok jelentek meg idén, inkább a maximum 2 óra alatt, és egy-két kivétellel akár gyermekekkel, hétköznap is játszható darabokat említem csak.
Az elmúlt évek egyik legerősebb trendjének azt érzem, hogy a társasjátékipar egyes szereplői igyekeznek zöldülni. Van, amikor ez anyagválasztásban is megnyilvánul, de legtöbbször a játékok tematikájában köszön vissza. Ahogy néhány évvel ezelőtt megjelent a PC trend, és a Római Birodalomban játszódó stratégiai játékoknál disclaimer szólt arról, hogy a szerző ugyan nem híve a rabszolgaságnak, mivel a szóban forgó állam gazdasága jobbára erre az intézményre épült, ezért kihagyni sem lett volna ildomos.
Így történt meg az is, hogy elkezdtek régi játékok minimális változtatásokkal újra megjelenni;
a Puerto Rico évszámot kapott a címébe, ezzel jelezve, hogy már a rabszolgatartás eltörlése után játszódik a történet, a Great Western Trail munkásai között megjelent egy nő és egy színesbőrű, és lehetne reggelig folytatni a sort. A legcsúnyább a Mombasa esete volt, ahol Afrikát kifosztó cégekben kell részesedést szereznünk, és a cégeket sikerre vinnünk. Itt már érezte a kommunikációs osztály, hogy nem lehet egy apró változtatással menteni a helyzetet, és sci-fi köntösben Skymines néven született újjá a játék, ahol már fiktív bolygókat fosztogatunk, mert azt viszont szabad. De kicsit elkalandoztam, vissza a zöld trendhez (ügyesen kikerültem a greenwashing kifejezést, mint látható)!
10. Daybreak (CMYK)
Az első játékunk, a Daybreak mindjárt meg is nyerte a Kennerspiel des Jahres díjat, ami a legrangosabb társasjátékos díj, a Spiel des Jahres egyik mellékdíja, ahol a legjobb németül megjelent „haladó” játékot díjazzák. Egy kooperatív játékról van szó, ahol a résztvevőknek különböző projekt kártyákat kell kijátszaniuk
csökkentve az általuk megszemélyesített ország/országcsoport emisszióját, zöld energiával kiváltva a fosszilis energiát,
felhasználva a keletkező hulladékot stb., majd jön a játék, és eláraszt minket a saját kibocsátásunkkal. Ha ez a kibocsátás nullára csökken, vagy negatívba csap át, akkor nyertünk, ha pedig nem tudunk rajta úrrá lenni időben, akkor vesztettünk. Természetesen van még benne néhány csavar, de írásomnak nem célja teljes szabályismertetést andi, csupán rövid ízelítőt kínál minden játékból.
9. Endeavor: Deep Sea (Burnt Island Games)
A második játék, amire ebből a körből felhívnám a figyelmet, az az Endeavor: Deep Sea, mely talán picit nehezebb, mint az előző, de a BoardGameGeeken (röviden BGG, ami olyasmi, mint az IMDb a filmeknek) a komplexitási értékelése még mindig 3 alatti, azaz családi játékról beszélünk. Fel kell fedeznünk a tengerek mélyét a tengeralattjárónkkal, amit azonban onnan felhozunk, azt szigorúan kutatási céllal hozzuk, és a
végcélunk is az óceánok ökoszisztémájának javítása és megmentése,
nem holmi profitszerzés. A játékban akció pontokat szerzünk és költünk, tudós és szakember kollégákat toborzunk, illetve tengeralattjárókat fejlesztünk, hogy a tudományos munka minél eredményesebb lehessen (tech tracks mechanika), ennek pedig természetesen rengeteg győzelmi pont a várható jutalma. Kifejezetten hangulatos, szépen kivitelezett darab, mely a korábbi Age of Sail alcímű Endeavor játékra egyáltalán nem hasonlít – aminek én személy szerint örülök.
8. Kutná Hora: Az Ezüstváros (Vagabund, Czech Games Edition)
A zöld témában az utolsó említés a Kutná Hora: Az Ezüstváros (Kutná Hora: The City of Silver). Itt természetesen nem arról van szó, hogy békén hagyjuk a bolygót, és nem termeljük ki a javait, hanem éppen ellenkezőleg:
egy cseh bányászváros középkori ezüstbányászati boomját visszük végig,
és a korabeli céheket kell felvirágoztatni, a katedrálist pedig felépíteni. Az igazi egyedi megoldás a játék kereslet-kínálat alapú gazdasági rendszere, amit egy-egy kártyapakli és a hozzájuk tartozó csúszóablakkal ellátott doboz alkot. Ha építünk egy üzemet, akkor az ablak csúszik, más számokat mutatva az aktuális kártyáról, és az árak csökkennek, hiszen növeltük a kínálatot a piacon. Ha új polgárokat vonzunk a városba munkalehetőséggel, kulturális és egyházi épületekkel, akkor pedig a kereslet nő, amit a kártyapakli elülső lapjainak hátramozgatásával tudunk megtenni, így a változatlan helyen lévő ablak a dobozon már magasabb árakat fog mutatni. Nekem nagyon tetszett az is, hogy minden nyersanyag oda-vissza váltható pénzre. Végre nem szembesülök azzal, hogy bár van 2 fám és 3 kövem, nem tudom megépíteni, amit szeretnék, mert ahhoz 2 kő és 3 fa kell. A Kutná Hora azzal számol, hogy a piacon – az aktuális áron – tudom a feleslegemet a hiányzó anyagra cserélni, ha nem stimmel az ár, akkor ráfizetek és kész.
Ja, hogy mitől zöld ez? A re-wood alkatrészektől.
A re-wood egy újrahasznosított, minimális ragasztóval préselt fahulladék, amitől a kis bábuk és jelölők fa fogásúak, súlyúak, cserébe a műanyaghoz hasonló a kidolgozottságuk. Én nagyon várom, hogy ez az anyag legyen a jövő társasjátékaiban az alap, de persze nem azért, mert ez sokkal zöldebb lenne, mint a többi, hanem azért mert rendkívül szép. A szépség, talán a borítót leszámítva mindenhol jelen van: a tábla, a fényes kártyák, a re-wood alkatrészek, valamint a papír tokenek és lapkák is gyönyörűek. A borítóról olvastam valahol egy kommentben, hogy úgy néz ki, mintha a senkit nem érdeklő városi helytörténeti múzeum 12-es vitrinjéből lenne a 7. kiállított érme. Majd hónapokkal később láttam egy videót, ahol a Czech Games Edition kiadó marketingese járta végig Kutná Horában a játékban szereplő helyszíneket, a helytörténeti múzeum egyik vitrinjében pedig megmutatta, hogy az ottani 20+ érméből melyik került a játék borítójára.
7. A Légi Társaság (Reflexshop, Scorpion Masqué)
Nézzünk meg két remek kétszemélyes játékot, amik magyar kiadást is kaptak! A Légi Társaság (Sky Team) egy kooperatív játék, ami a mindenkit irányító alfajátékos problémáját úgy küszöböli ki, hogy megtiltja a játékosok közötti verbális kommunikációt.
A két játékos egy pilótát és másodpilótát alakít, akiknek egy utasszállító gépet kell letenniük,
úgy, hogy vannak közös és egyéni feladataik is, ahová el kell osztani a titokban, paraván mögött dobott kockáikat úgy, hogy a szárny egyenesben maradjon, a fékek nyitva legyenek a leszálláskor, az üzemanyag és a sebesség elég legyen a reptérig eljutni, de túl se menjünk a kifutópályán, az előttünk kacsázó egyéb gépekkel pedig rádión kell kommunikálni, hogy kicsit útban vagytok, menjetek már arrébb. A profibbak mehetnek a zöldtől eltérő színű pályákra is, ahol már széllel, üzemanyagfolyással, fékek befagyásával, betanítandó ifjonccal, és más nyalánkságokkal is foglalkozni kell, a fekete pályán mindez pedig időre megy, hogy a sok gondolkodás ne menjen a játékélmény rovására.
Az utóbbi évek egyik legeredetibb játéka, izgalmas, mély, mégis könnyen tanítható,
nekem sokáig a polcon lesz, és a BGG-n is gyorsan befutott a Top100-ba, nem mellesleg elvitte a fentebb említett Spiel des Jahres 2024 fődíjat is. Természetesen már kiegészítő is elérhető hozzá.
6. A Gyűrűk Ura: Párbaj Középföldéért (Gémklub, Repos Production)
A kétszemélyes játékok azonban a legritkább esetben kooperatívak, ebben a mezőnyben a párbajjáték a tipikus. Az idei legjobb darab szerintem a 7 Csoda Párbaj Gyűrűk Urára tematizált verziója, A Gyűrűk Ura: Párbaj Középföldéért (The Lord of the Rings: Duel for Middle-Earth). A játékmenet továbbra is az, hogy 3 koron keresztül különböző mintába rendezett kártyákat szedünk fel felváltva, amiknek az ikonjait gyűjtve igyekszünk a másikat legyőzni, vagy legalább az azonnali győzelmét megakadályozni. Minél többet gyűjtök az egyik győzelmi feltételt jelentő kártyákból, az ellenfelemnek annál több fog jutni egy másikból, és úgy erősödik a szorításunk lapról lapra egymás torkán.
A Gyűrűk Ura tematika a kártyákon kívül ott jelenik meg,
hogy van egy jópofa csúsztatható alkatrészünk, amin egyrészt Frodóék mennek a Gyűrűvel a végzet hegye felé, hogy ott a lávába dobva megsemmisítsék azt. Másrészt Szauronék üldözik őket, hogy azelőtt kapják el a kis hobbitokat, mielőtt elérnék a céljukat. Eközben egy másik táblán gyűlnek a jók és a gonoszok seregei és erődjei, folynak a csaták, és ha sikerül valakinek egyidejűleg minden tartományban jelen lennie, akkor itt is eldőlhet a játék. Aki a világ rajongója, és/vagy szereti a kiélezett párbajokat (némi szerencsefaktor lehetővé teszi, hogy ne mindig az győzzön, aki jobb), az bátran szerezze be, próbálja ki.
5. Harmónia (Gémklub, Libellud) és Intarzia (Gémklub, Deep Print Games)
Az Azul– és Cascadia–szerű absztrakt játékok szerelmeseinek idén a Gémklub sokat próbált kedveskedni: jött a Cascadia két új roll&write verziója, a Harmónia (Harmonies) és az Intarzia (Intarsia). Az Intarziában az Azulban megszokott hidegburkoló sapkánkat levetve bemerészkedünk a nappaliba vagy még inkább a szalonba, és magunkra öltjük a parkettás sapkánkat, hogy színes, virágmintás padlót építsünk a rendelkezésünkre álló színes kártyák csoportos felhasználásával.
A Harmónia pedig egyenesen az Azul és a Cascadia szerelemgyereke,
minden mechanikája ismerős lehet valamelyikből a kettő közül, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem éri meg kipróbálni vagy a polcon tartani ezt a játékot. Kiváló külcsínnel és remek játékmenettel rendelkező darab, nagy újrajátszhatósággal. Itt meg is állnék egy pillanatra, hiszen a társasjátékok világában az, hogy valamiben nincs valami forradalmian új ötlet, az nem jelenti azt, hogy a régi ötletek egy új kombinációja nem eredményezhet egy zseniális játékot. Nekem a kedvenc példám az Ark Nova, amiről már a megjelenése után napokkal keringtek a képek, hogy melyik mechanikája melyik korábbi játékban volt benne. Vehemensebbek egyenesen odáig mentek, hogy mit honnan lopott;
mégis az Ark Nova jelenleg az egyik legsikeresebb és legjobb társasjáték, amit valaha kiadtak.
A játék során mindenki kap egy kis játéktáblát, ahová majd korongokat szerezhet be a központi készletből, és építhet fás élőhelyeket, folyót, várost, mezőt, valamint hegyeket is, amiket a felhúzott célkártyáknak megfelelő módon kell lehelyezni. Ha ez sikerült, akkor az állatokat jelképező kis átlátszó narancs kockák boldogan beköltöznek, mi pedig mások számára értéktelen győzelmi pontokkal leszünk gazdagabbak. Ezt minél többször tesszük meg, annál nagyobb az esélye, hogy megnyerjük a játékot.
4. A rókák tudománya (Reflexshop, Pandasaurus Games)
Emlékezzünk meg A rókák tudománya (The Fox Experiment) című játékról is, ami egy valós genetikai kutatásnak állít emléket, szerzői között pedig ott van a nagysikerű Fesztávot is jegyző Elizabeth Hargrave. Itt, a modern kornak mintegy ellenszegülve, hagyományos hím-nöstény rókapárok utódai közül válogatjuk ki minden körben azokat, amelyek a legszelídebbek, és rendelkeznek azon négy tulajdonság egyikével, ami akkor jelenik meg, ha az állatoknak nem kell megküzdeniük a napi betevőért, és a biztonságuk is garantált (ugatás, foltok, kunkorodó farok és fül), hogy
a kísérleti állataink generációinak segítségével modellezzük a farkasok kutyává háziasításának folyamatát.
Minden egyes frissen született rókakölyök továbbsegíthet minket a kutatási céljainkkal, és a keresett tulajdonságokért kapott jutalom-tokenekkel meg a saját táblánkat fejleszthetjük tovább. Igazi kockacsörgetős játék, aminek egy szép eleme, hogy minden generációban el kell nevezni a kisrókákat, majd a következő generációra belőlük lesz a szülő, de a draft során egyáltalán nem biztos, hogy az én rókám hozzám fog majd visszakerülni.
3. Reptáv (Delta Vision, Stonemaier Games)
Ha már a Fesztávot megemlítettem fentebb, akkor azt is meg kell, hogy idén jelent meg a sárkányos Fesztáv, a Reptáv (Wyrmspan) is, ami kicsit csavar az eredeti játékmeneten, de azért az igaz, hogy akinek a Fesztáv bejött, annak a Reptáv is be fog. Barlangot bővítünk, sárkányokat szerzünk a kínálatból, és rakunk le a barlang helyeire, tojásokat rakunk. Ami nekem kicsit feldobta az alap Fesztáv játékmenetet, hogy van némi játék a fordulónkénti akciók számával, meg van egy közös táblánk, amin előre lépkedve különböző jutalmakat kapunk. Talán az egyetlen hibája is ugyanaz, mint az elődjéé, hogy annyira nem interaktív, hogy megérje 4-5 játékossal játszani, mert csak a játékidőt növeli a nagy játékosszám, a játékélményt nem. 2-3 fővel, builder típusú játékosoknak bátran ajánlom viszont.
A rajzok amúgy végtelen cukik, és vannak fiókasárkányok,
valamint van palacsintasárkány is: nem, valójában nem ez a neve, de tej, meg tojás kell a kijátszásához.
2. Hősök, kívül tágasabb! (Vagabund, Brueh Games Inc.)
A Vagabund hozta el magyarul a Hősök, kívül tágasabb! (Keep the Heroes Out!) játékot a magyar közönségnek.
Ebben a kooperatív játékban mi vagyunk a barlang mélyén lakó szörnyek: sárkányok, gonosz varázslók,
patkányfajzatok, ördögfiókák, gyíklények, csontvázak vagy éppen nyálkák. Az ellenségeink pedig a hősök, azaz a mágusból, íjászból, tolvajból és harcosból álló kalandozó csapatok, amik özönlenek kívülről, hogy minket megöljenek és elvegyék az általunk felhalmozott kincseket. Ettől persze lehetne egy dark fantasy vagy valami hasonló komoly játék, de szerencsére nem az, hanem egy igazi családi darab, ahol nagyon cuki szörnyek vagyunk. Kisfiúkkal, kislányokkal is lehet együtt gondolkodni, hogy hová jó lehelyeznünk a csapdákat, és melyik teremben kell megerősítenünk a védelmet, mielőtt megint jönnek, vagy hogy
szerezzünk-e békát vagy csontot, hogy bővíthessük a paklinkat egy békából főzött varázsitallal,
vagy a csonttal magunkhoz csalogatott vadállattal, aki majd további támadásokat ad nekünk a következő körökben. Az újrajátszhatóságot segítik a különböző labirintus kialakítások, a hozzájuk tartozó, hősök közé keverendő scenario-lapokkal, és a különböző játszható nehézségi szintek. A második, harmadik nehézség már gyakorlott felnőtt játékosokkal is lehet gyors bukta, ha nem vigyázunk.
1. Vándortáj (Reflexshop, Catch Up Games)
Végezetül pedig egy jópofa kártyajáték, a Vándortáj (Faraway), amiben nyolc darab kártyát kell kitennünk magunk elé egy sorba, a nyolc kör alatt mindig 3 kézben lévő közül választva, és amennyiben rendelkezünk azokkal az ikonokkal, ami a feltétele a kártyáknak, akkor majd le lesznek pontozva a játék végén.
A csavar az, hogy fordítva pontozunk!
Minden kártya lefordul és a nyolcadik, utoljára lerakott kártya fordul fel egyedül, valamint a menet közben gyűjtött segédkártyáink lesznek még láthatóak, és így kell megnéznünk, hogy van-e elég ikonunk az adott kártya feltételeit teljesíteni. A nyolcadik után jön a hetedik, majd a hatodik pontozása, és így tovább. Jóformán azt csináljuk, amikor az első kártyákat lerakjuk, hogy megelőlegezzük, milyen további lapokat fogunk még letenni, és a későbbiekben ezt kívánjuk majd realizálni, ami vagy sikerül, vagy nem. Akinek igen, azt úgy hívják, hogy győztes.
További említésre méltó családi darabok, amikre érdemes lehet még ránézni: a viking tematikájú toborzós és kereskedős Knarr; a Sajtra szállás (First Rat), ahol patkánycsaládunk szemétből épít űrhajót; a Captain Flip, ahol kalózhajóra gyűjtünk személyzetet néhány percben, zsákból húzva; vagy a Reflex által idén magyarul kihozott Similo család, amivel a legkisebbekkel is tudunk egy gyors barkochbát játszani.
Borítókép: Csilléry András
